Mauritánia vasúti közlekedése

Mauritánia vasúthálózata mindössze egy 728 km hosszú, normál nyomtávolságú, nem villamosított vasútvonalból áll, melyen vasércet szállítanak az ország belsejéből a Cansadóban található kikötőbe. A vasútvonal 1963-ban nyílt meg, és az állami bányásztársaság, a Société Nationale Industrielle et Minière (National Mining and Industrial Company, SNIM) üzemelteti.[2]

Mauritánia
Ércszállító tehervonat Mauritániában
Ércszállító tehervonat Mauritániában
Statisztika
Felmérés éve2008
A hálózat hossza
Teljes hossz728[1] km
Villamosított vonalak0 km
Nagysebességű vonalak0 km
Nyomtávok
Fő nyomtáv1435 mm[1]
1435 mm728[1] km
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritánia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Teherszállítás szerkesztés

Guelb El Rhein bányáiból és M'Haoudat bányáiból 2,5 km hosszú tehervonatok közlekednek rendszeresen a Cansadóban található kikötőkbe. A vonatokat 3-4 EMD gyártású dízelmozdony vontatja évente 16,6 millió tonna ércet elszállítva. Ezek a 22 ezer tonnás vonatok a világ legnehezebb és leghosszabb tehervonatai.[3]

Személyszállítás szerkesztés

Az országban nem közlekednek személyszállító vonatok, azonban a tehervonatok néha személykocsikat is továbbítanak. A helyiek gyakran utaznak a teherkocsik tetején is. A személyszállító szolgáltatást a bányavállalat leányvállalata, a Société d'assainissement, de travaux, de transport et de maintenance üzemelteti.

Choum szerkesztés

A város Mauritánia és Nyugat-Szahara határán található. Az 1960-as évek elején, amikor a francia gyarmati hatóságok Zouérat-ban elkezdték feltárni a vasércet, a vasút nyomvonalával meg akarták kerülni a város szomszédságában a sziklás hegyeket. A kedvezőbb irány Nyugat-Szaharán vezetett volna át, ami akkor spanyol gyarmat volt, de a két európai állam nem tudott a nyomvonalon megegyezni.

A franciák inkább a tömör gránitba két kilométernyi alagutat véstek, és így francia területen sikerült elvezetniük a síneket. Az alagút hivatalosan a "tunnel de Choum" nevet kapta.

A helyzet abszurditását fokozza, hogy miután 1975-ben Spanyolország lemondott Nyugat-Szaharáról, annak déli része mauritániai felügyelet alá került, és a borsos pénzekből épült alagutat kiváltották a sivatagi, a kvázi-határon áthaladó szakasszal.

Az üres és elhagyott alagút azóta a nem túl hízelgő „monument to European stupidity in Africa(az európai hülyeség emlékműve Afrikában) névre hallgat.[4]

Vasúti kapcsolata más országokkal szerkesztés

Irodalom szerkesztés

  • Robinson, Neil. World Rail Atlas and Historical Summary. Volume 7: North, East and Central Africa. Barnsley, UK: World Rail Atlas Ltd (2009. április 19.). ISBN 978-954-92184-3-5 

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Mauritánia vasúti közlekedése témájú médiaállományokat.

Források szerkesztés

  1. a b c CIA - The World Factbook. [2018. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 25.)
  2. Mauritania, a Nation of Moorish Nomads, Suddenly Finds Herself in 20th Century”, The New York Times, 1964. január 20. „last June, the 20th century elbowed its way into this Biblical picture” 
  3. The ore train. Société Nationale Industrielle et Minière. [2008. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 17.)
  4. Statler & Waldorf: A világ leghosszabb vonata: a Vasérc-expressz