Max Horkheimer
Max Horkheimer (Stuttgart-Zuffenhausen, 1895. február 14. – Nürnberg, 1973. július 17.) német szociálfilozófus, a frankfurti iskola vezető teoretikusa.
| Max Horkheimer | |
 | |
| Született |
1895. február 14.[1][2][3][4][5] |
| Elhunyt |
1973. július 7. (78 évesen)[1][7][2][3][4] Nürnberg[8][7] |
| Állampolgársága | |
| Szülei | Moses Moritz Horkheimer |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Max Horkheimer témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
ÉleteSzerkesztés
Horkheimer Zuffenhausenben, a Schwieberdinger Straße 58. szám alatti irodaépületben[9] látta meg a napvilágot zsidó gyáros gyermekeként. A stuttgarti gimnáziumot 1911-ben otthagyta (15 évesen)[10] és apja gyárában lett tanuló. A hároméves tanulmányi idő befejeztével 1914-ben apja nyomdokaiba lépett. Az első világháború frontjára csak 1917-ben hívták be mint cégvezetőt. 1919-ben esti gimnáziumban letette az érettségit Münchenben. 1919-től 1922-ig a müncheni Lajos–Miksa Egyetemen, ill. Frankfurt am Main-ban az Freiburgi Egyetemen tanult. 1922-ben doktorált summa cum laudéval Frankfurtban Hans Corneliusnál, akinek az asszisztense lett három évre. 1925-ben ugyanott habilitált. 1926-ban feleségül vett apja egykori titkárnőjét, Rose („Maidon“) Christine Riekhert.
1930-tól a frankfurti Johann Wolfgang Goethe Egyetemen oktatott szociálfilozófiát a bölcsészkaron. Még ugyanabban az évben az 1924-ben alapított Társadalomkutatási Intézet igazgatója lett az intézet bezárásáig (alapító Carl Grünberg). Genfen át New Yorkba emigrált, ahol a Columbia Egyetemen amerikai kollégiái segítségével továbbvitte a kutatóintézetet. 1941-ben átköltözött a nyugati partra, Pacific Palisades-be (Los Angeles) és Thomas Mann közvetlen szomszédja lett. Munkatársa és jóbarátja Theodor Adorno kevéssel később követte őt. 1947-ben jelentette meg az Egyesült Államokban Eclipse of Reason, és Adornóval közösen a Dialektik der Aufklärung című két fő művét. 1949-ben Horkheimer visszatért a frankfurti egyetemre és 1950-ben újra megnyílt vezetése alatt a szociológiai kutatóközpont (Adorno volt a helyettese). 1951-ben az egyetem rektorává választották. Horkheimer már 1957-ben barátjával, Friedrich Pollockkal a svájci Montagnolába költözött.
Horkheimer volt a Zeitschrift für Sozialforschung című lap alapítója és 1939-ig felelős szerkesztője, s amely később Studies in Philosophy and Social Science (1940–42) címen jelent meg. Ezen kívül Horkheimer kezdeményezésére jelent meg 1936-ban Párizsban a Studien über Autorität und Familie. A két tanulmány spiritus rektoraként szorosan együttműködött több marxista és Freud-követő kutatóval, akiket később összefoglalóan a Frankfurti Iskola néven említettek .
Frankfurt am Main városa Max Horkheimert Goethe-emlékéremmel tüntette ki 1953-ban, majd díszpolgárrá is avatta 1960-ban. A berni zsidó temetőben temették el.
MagyarulSzerkesztés
- Max Horkheimer–Theodor W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája. Filozófiai töredékek; ford. Bayer József et al.; Gondolat–Atlantisz, Bp., 1990 (Kísértések)
- Max Horkheimer–Theodor W. Adorno: A felvilágosodás dialektikája. Filozófiai töredékek; ford. Bayer József, Geréby György, Glavona Zsuzsa, Mesterházi Miklós, Vörös T. Károly; 2. jav. kiad.; Atlantisz, Bp., 2011 (Kísértések) ISBN 9789639777149
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Frankfurter Personenlexikon. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Хоркхаймер Макс, 2015. szeptember 28.
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ Porsche und Zuffenhausen: Zwei Welten, die zueinander nicht kommen. [2009. február 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
- ↑ stuttgart.de zu Max Horkheimer
ForrásokSzerkesztés
- Rolf Wiggershaus: Max Horkheimer zur Einführung, Hamburg: Junius, 1998, ISBN 3-88506-977-6
