Maxim-géppuska
| Ez a szócikk feltüntet forrásokat, de azonosíthatatlan, hol használták fel őket a szövegben. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts lábjegyzetekkel ellátni az állításokat! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye |
A Maxim-géppuska volt az első önműködő géppuska, melyet egy amerikai születésű brit feltaláló, Sir Hiram Stevens Maxim fejlesztett ki 1884-ben.
| Maxim-géppuska | |
 | |
| 1910-es mintájú változat | |
| Típus | géppuska |
| Ország |  Egyesült Királyság |
| Alkalmazás | |
| Háborús alkalmazás | Második búr háború, Mahdi-felkelés, Boxerlázadás, Orosz–japán háború, Finn polgárháború, Balkán-háború, Első világháború, Oroszországi polgárháború, Lengyel–szovjet háború, Második világháború, Koreai háború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 7,7 mm |
| Lőszer | .303 British |
| Tárkapacitás | 250 darabos folyamatos töltényfüzér |
| Tömeg | 27,2 kg |
| Fegyver hossza | 1079 mm |
| Csőhossz | 673 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 500 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 744 m/s |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maxim-géppuska témájú médiaállományokat. | |
Működése
szerkesztésA Maxim-géppuska mechanizmusa a történelem legkorábbi hátrasiklással üzemeltetett működési elvét alkalmazta. Az ötlet az volt, hogy a hátrasiklás energiáját felhasználva mozgatnak egy zárt zárat vagy egy karos mechanizmust, amely kiveti az üres töltényhüvelyeket és betölti a következő töltényt. Ez az elv sokkal eredményesebb és kevésbé munkaigényes volt, mint a korábbi gyorstüzelő fegyvereké - Gatling, Gardner, Nordenfelt. A Maxim-géppuska vízhűtést igényelt, amely meghibásodási lehetőségeket rejtett magában, működtetését bonyolította, a fegyver összsúlyát pedig nehezebbé tette más hasonló kaliberű fegyverekhez hasonlítva. A próbák megmutatták, hogy a Maxim-géppuska tűzgyorsasága 600 lövés/perc, amely felér 30 darab korabeli forgó-tolózáras puska tűzerejével. A mai géppuskákkal összehasonlítva a Maxim nehéz és testes. Habár egyetlen katona képes tüzelni a fegyverrel, általában egy csapatnyi ember kezelte. A lövész mellett szükség volt további kezelőszemélyzetre, hogy felgyorsítsák az újratöltést, a célpont felderítését, illetve a lőszer és a víz szállítását. Több emberre volt szükség a fegyver szállítására és összeszerelésére is.
Történet
szerkesztésFejlesztés (1883-1884)
szerkesztésMaxim első szabadalmait, melyek a géppuskához köthetők 1883 júniusában és júliusában regisztrálták. Az első prototípust 1884 októberében mutatták be.
Használata gyarmati hadviselésben (1884-1914)
szerkesztés
A Maxim-géppuska egyik prototípusát Hiram Maxim felajánlotta az Emin pasa expedícióhoz, melyet Henry Morton Stanley vezetett 1886 és 1890 között. A fegyvert többször is bevetették, ebből kiemelkedően a közép-afrikai visszavonulás során, mivel igen hatékony eszköz volt az őslakók elriasztásához. Ugyanezt a prototípust vitte vissza közép-Afrikába Frederick Lugard, ahol a brit protekturátus Buganda (ma Uganda) felállításakor használták.
Az első katonai alakulat, amely megkapta a Maxim-géppuskát a Singapore Volunteer Corps volt 1889-ben. Ez egy civil önkéntes egység volt a Brit-szigeteken.
A Maxim-géppuskát először az 1893-1894-es első Matabele háborúban használták a brit gyarmati erők. A Shangani csata alatt 700 katona győzött le 3000 harcost mindössze négy Maxim-géppuskával. A fegyver fontos szerepet játszott Afrika kolonizálásában a 19 század végén. A rendkívül halálos fegyvert elrettentő erőként használták az idejétmúlt lerohanó taktikák ellen.
A Maximnak készült egy nagyobb kaliberű változata is, amely egy fontos lövedékeket tüzelt, gyártását pedig a Maxim-Nordenfeldt végezte. A második búr háború során vetették be, ott szerezte Pom-Pom becenevét, melyet jellegzetes hangja után kapott. A Maxim-géppuskát bevetették az 1901-1902-es Anglo-Aro háborúban is.
Fokozatos bevezetése az európai hadseregekben
szerkesztés
A nemzeti és katonai hatóságok vonakodtak rendszeresíteni a fegyvert, Maxim cége pedig kezdetben nehezen tudta bizonyítani fegyvere hatékonyságát az európai kormányzatoknak. A katonák körében nagy bizalmatlanság övezte a géppuskákat beragadásuk miatt. A Maxim azonban sokkal megbízhatóbb volt kortársainál. Sokkal nagyobb problémája volt azonban az általa keltett füstfelhő, amely könnyen elárulta pozícióját. A füstmentes puskapor bevezetése azonban segített ezen a problémán.
A fegyvert Sir Garnet Wolseley irányítása alatt rendszeresítették a brit hadseregben, akit 1888-ban neveztek ki a brit hadsereg főparancsnokának. Ezen év októberében rendelést adott le 120 darab puska kaliberű Maxim-géppuskára, melyek a Martini-Henry puskák .577/450 kaliberű lőszerét tüzelték.
A fegyver tervezetét megvásárolta több európai ország is. A Maxim-géppuskát bevetették az orosz-japán háborúban, ahol az orosz birodalmi hadsereg használta a típust.
Első világháború (1914-1918)
szerkesztés
Az első világháború idejére sok hadsereg rendelkezett továbbfejlesztett géppuskákkal. A brit Vickers géppuska egy továbbfejlesztett és újratervezett Maxim volt, melyet 1912-ben rendszeresítettek a brit hadseregben, és egészen 1968-ig hadrendben tartottak. A német hadsereg Maschinengewehr 08 géppuskája és az orosz Pulemjot Maxim géppuska is többé-kevésbé a Maxim közvetlen másolata.
A fegyvert használták az oroszországi polgárháborúban is, mely az 1917-es forradalmat követte.
A Maxim-géppuska változatai és leszármazottjai
szerkesztés
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Források
szerkesztés- Anon, Vickers, Sons and Maxim Limited: Their Works and Manufactures. (Reprinted from 'Engineering') London (1898). It gives plates showing the mechanism of the Vickers Maxim gun and numerous plates showing the variety of mounts available at the end of the 19th century. It also includes numerous plates of the factories in which they were made.
- Callwell, Colonel C.E.. Small Wars, a Tactical Textbook for Imperial Soldiers. Greenhill Books (1990). ISBN 1-85367-071-5 This is a reprint of the 1906 version.
- Chivers, C. J.. The Gun. Simon & Schuster (2010). ISBN 978-0-7432-7076-2 (See chapter 3: "Hiram Maxim Changes War")
- Ferguson, Niall. Empire. Penguin Books (2004). ISBN 0-14-100754-0
- Goldsmith, Dolf F.. The Devil's Paintbrush. Sir Hiram Maxim's Gun. Collector Grade Publications, Toronto (1989). ISBN 0-88935-056-6
- McCallum, Iain. Blood Brothers. Hiram and Hudson Maxim: Pioneers of Modern Warfare. Chatham Publishing (1999). ISBN 1-86176-096-5
- Ellis, John. The Social History of the Machine Gun. Pimlico (1976)
Fordítás
szerkesztés- Ez a szócikk részben vagy egészben a Maxim gun című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
