Főmenü megnyitása

Mednyánszky László (honvédtiszt)

Honvédőrnagy, vértanú.

Aranyosmedgyesi báró Mednyánszky László (Beckó, 1819. június 16.Pozsony, 1849. június 5.) honvédőrnagy, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja, Mednyánszky Cézár tábori főlelkész bátyja, Mednyánszky László festőművész nagybátyja.

Mednyánszky László
Mednyánszky László.jpg
Született 1819. június 16.
Beckó
Meghalt 1849. június 5. (29 évesen)
Pozsony
Nemzetisége magyar
Szolgálati ideje 1848. június 15. - 1849. február 2.
Rendfokozata őrnagy
Egysége 5. honvédzászlóalj
Halál oka akasztás
Rokonai Mednyánszky Sándor Cézár
Mednyánszky László
Iskolái SZE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar
A Wikimédia Commons tartalmaz Mednyánszky László témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A középbirtokos főnemesi báró Mednyánszky családba született. Apja, báró aranyosmedgyesi Mednyánszky József (1789-1868), császár és királyi kamarás, főhadnagy,[1] anyja, vhiri Richter Eleonóra (1798-1889) volt.[2]

1835-ben a Magyaróvári Gazdasági Felsőbb Magántanintézetben folytatott tanulmányokat. Két évet töltött a tullni utásziskolában, majd 1838-ban belépett a magyar királyi testőrségbe. Itt szoros barátságot kötött Görgei Artúrral. 1846-ban kilépett a hadseregből és feleségül vette gróf Mailáth Máriát. Bars vármegyében telepedett le, ahol feleségének voltak birtokai. Az utolsó rendi országgyűlésen Bars vármegye követe volt és 1848 elejére már ismert személyisége volt a magyar politikai életnek.

Június 15-én önként jelentkezett a honvéd hadseregbe. Katonai szolgálatát főhadnagyként barátjával, Görgei Artúrral együtt az 5. honvédzászlóaljban kezdte. A zászlóalj augusztus 3-ától részt vett a délvidéki harcokban. A bécsi udvar és a magyar országgyűlés nyílt szakítása után szeptember 27-én az újonnan szervezett 28. honvédzászlóalj századosává nevezték ki, de a szolgálatot itt nem vette fel, mert október végén Kossuth utasítására az Országos Honvédelmi Bizottmány őrnaggyá és a Vág vonalát védő Lipótvár erődítési parancsnokává nevezte ki. A kinevezéskor már Görgei volt Kossuth katonai tanácsadója és valószínű, hogy ő hívta fel Kossuth figyelmét a képzett hadmérnök Mednyánszky Lászlóra. Kossuth egyébként is egy megbízható tisztet akart küldeni Lipótvárra, mert – mint később bebizonyosodott, joggal – nem bízott a vár parancsnokában Ordódy Kálmán őrnagyban.

Mednyánszkynak jelentős érdemei voltak abban, hogy a korszerűtlen kis vár mintegy ezerötszáz főnyi helyőrsége több mint négy hétig ellenállt Simunich tábornok ostromló seregének. A tisztek között végzett agitációval többször sikerült megakadályoznia a vár feladását. Az 1849. február 2-án tartott haditanácson azonban már ismert volt, hogy Görgei felmentő hadserege nem ér el a várig, így a tisztek a vár feladása mellett döntöttek. Mednyánszky László és Gruber Fülöp tüzérhadnagy ekkor is a vár feladása ellen foglalt állást, azonban Ordódy a császáriakkal folytatott rövid tárgyalás után feltétel nélkül letette a fegyvert.

A megadást követő hadbírósági tárgyaláson Ordódy azt vallotta, hogy a várat csak Mednyánszky és társai terrorjának engedve nem adta fel, így Mednyánszky Lászlót és Gruber Fülöpöt április 22-én kötél általi halálra ítélték. Az ítéletet sem Windisch-Grätz, sem Welden nem erősítette meg, Haynau azonban már kinevezése után néhány nappal elrendelte végrehajtását, ami június 5-én a Szamárhegyen meg is történt. Így Mednyánszky László és Gruber Fülöp vált a Haynau nevéhez kötött megtorlás első vértanújává.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés