Főmenü megnyitása

A medveköröm (más néven akantusz, vagy medvetalpfű) egy Magyarországon is megtalálható cserjefajta, az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe sorolt medvekörömfélék (Acanthaceae) családjának névadó nemzetsége több mint 80 fajjal.

Infobox info icon.svg
Medveköröm
Acanthus hungaricus
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asterids
Csoport: Euasterids I
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Medvekörömfélék (Acanthaceae)
Alcsalád: Medvekörömformák (Acanthoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Acantheae
Nemzetség: Medveköröm (Acanthus)
Tourn. ex L.
Fajok
Fajok
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Medveköröm témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Medveköröm témájú kategóriát.

Acanthus montanus
Akantuszlevél (ornamentika)

Származása, elterjedéseSzerkesztés

A Mediterráneumból származik.

Megjelenése, felépítéseSzerkesztés

Magas kóró vagy kisebb cserje. Levele többnyire nagy, szárnyasan öblös vagy szárnyasan hasábos, szúrós fogakkal. Nagy, felálló füzérvirágzata a szár csúcsán nyílik; az egyes virágok között gyakran nagy, szúrós fogú levelek nőnek. A virágok kelyhe kétajkú, lilás színű.

Életmódja, termőhelyeSzerkesztés

Nektárgazdag virágfüzérei sok rovart vonzanak.

FelhasználásaSzerkesztés

A Délkelet-Európában honos hosszúlevelű medvekörmöt (Acanthus longifolius) fehér, fürtben felálló, rózsaszín murvalevelű virágai miatt előszeretettel ültetik dísznövénynek. Az ókorban a díszkertek virágágyainak jellegzetes szegélynövénye volt.

A kultúrábanSzerkesztés

Buján csipkézett szélű, dúsan erezett levelei már az ókorban megragadták a művészek fantáziáját; így vált az „akantuszlevél” már az ókorban a korinthoszi oszlopok, továbbá különféle egyéb épülettagozatok, vázák meghatározó díszítményévé. Különféle változatait a reneszánsz és a barokk építészet is szívesen alkalmazta. Az akantusznövény levelét szép karéjai, finom tagozása, kecses hajlása minden más növény előtt kiválóan alkalmassá teszi arra, hogy az architektonikus díszítménynek felhasználják. Az ó-görög stílus legelőször a Korinthoszi oszlopfőn alkalmazta, majd csúcsvégződések, gyámkövek díszítésére használta.

A görögök stilizált akantusza mindig élesen, erősen tagolt, kissé merev. A római művészet, a bizánci akantusznak szélesen kiterjedt alkalmazást adott nemcsak az említett építészeti részleteken, de képszékekben, párkányokban, arabeszkekben stb. A római akantusz stilizálása kövérebb, hajlítottabb a görögnél. A keresztény művészetben a halhatatlanság, ritkábban a hatalom jelképe.

ForrásokSzerkesztés