Melles Emil (Napkor, 1857. március 16.Budapest, 1932. március 19.) görög katolikus parókus, plébános és főesperes. A Révai nagy lexikon munkatársa.

Melles Emil
Született 1857. március 16.
Napkor
Elhunyt 1932. március 19. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Sírhely Új köztemető, Budapest
A Wikimédia Commons tartalmaz Melles Emil témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Szülei: Melles Demeter/Dömötör áldozópap (1829–1917)[1][2] és Karczub Jolán voltak (1836–1897).[3] A gimnnáziumot Ungváron és Szatmárnémetiben végezte el. Teológiai tanulmányait Ungváron és Esztergomban tanulta (1874–1878). 1878–1881 között püspöki helyettesi titkár volt Ungváron. 1879. december 3-án pappá szentelte Pásztélyi Kovács János a Munkácsi egyházmegyében. 1881–1898 között kisdobrai helyettes lelkész volt. 1887–1888 között az ungvári Görög Szertartási Katolikus Hitszónok folyóirat szerkesztője volt. 1890–1899 között a Bodrogközi Esperesi Kerület esperesévé nevezték ki. 1893–1905 között a Szent Kereszt Naptára szerkesztőjeként dolgozott. 1898–1905 között Szatmárnémetiben parókus volt. 1900–1905 között Szatmári főesperes, 1900-tól a Görög Szertartás Katholikus M-ok Országos Bizottságának Szatmár vármegyei elnöke lett. 1905-ben az első budapesti görög katolikus lelkész és szekszárdi címzetes apát lett. 1905-ben megszervezte a Szegényház téri (ma: Rózsák tere) egyházközséget, melynek 1932-ig parókusa volt. 1909. szeptember 1-én a Szentszék engedélyével egyházközségében áttért a Gergely-naptár használatára. 1910. október 16-án az ó-egyház szláv nyelv helyett bevezette a görög lit. nyelvet. Az ungvári Keletben és más újságokban cikkezett a magyar lit. nyelvnek és a Gergely-naptárnak a görög katolikus egyházban való bevezetéséért. 1912-ben a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez került. 1913-ban Budapesti főesperes volt. 1914-ben szentszéki ülnök lett. 1929-ben magyar királyi kormányfőtanácsos lett.

Sírja Budapesten, az Új köztemetőben található (138/6-1-3/4.).

 
Melles Emil görög katolikus áldozó-pap, egyházi író sírja Budapesten. Új köztemető: 138/6-1-3/4.

MagánéleteSzerkesztés

Felesége Nátolya Ilona (?-1956) volt. Hat gyermekük született: Emil Tivadar (1881), N. Géza (1882–1961), Berta (1883), Béla István (1885–1904), Janka Ilona (1887) és Jolán Veronika (1891).

MűveiSzerkesztés

  • A görög katolikus egyház szert-ainak értelmezése (Ungvár, 1878)
  • A görög szert. katholikus egyház ünnepeinek értelmezése (Eger, 1878, 1899)
  • A dicséret áldozata. Imakönyv (Ungvár, 1883)
  • Nagy Szt. Bazil atya szent és isteni liturgiája (Debrecen, 1890)
  • Görög szertartású katholikus liturgika (Ungvár, 1891)
  • Vasárnapi és ünnepnapi apostolok és evangéliumok (Eger, 1892)
  • A Szt. Bazil Társ. és annak irod. iránya (1896)
  • Jertek imádjuk Krisztust! Görög szertartásu katholikus vagyis ó-hitű ima és énekeskönyv (1896)
  • A naptáregyesítés (1898)
  • Anthologion szeptember és október hónapokra (Szatmárnémeti, 1905)
  • Az Oltáriszentség kultusza a görög katholikus egyházban (Budapest, 1929)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • A budapesti I. kerületi Magyar Királyi Állami Verbőczy István Reálgimnázium (Főgimn.) összes tanárainak és irodalmi vagy művészeti tevékenységet kifejtő végzett növendékeinek lexikona. [Összeáll. Baumgartner Alajos]. Budapest, 1927.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.  
  • Három évtized története életrajzokban. Szerkesztette: Gellért Imre és Madarász Elemér. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1932
  • Révai új lexikona XIV. (Mah–Nel). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2004. ISBN 963-955-616-5  
  • Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Budapest, 1891-1914.
  • Uj Idők lexikona I–XXIV. Budapest: Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. 1936–1942.  
  • Új magyar életrajzi lexikon IV. (L–Ő). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. ISBN 963-547-414-8