Melotai Nyilas István

(1571-1623) református lelkész, püspök
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 7.

Melotai (Milotai) Nyilas István (Milota, Szatmár megye, 1571Gyulafehérvár, 1623) református lelkész, a Tiszántúli református egyházkerület püspöke 1614-től 1618-ig.

Melotai Nyilas István
a Tiszántúli református egyházkerület püspöke
Született1571
Milota
Elhunyt1623 (52 évesen)
Gyulafehérvár
Nemzetiségmagyar
Püspökségi ideje
1614 januárja – 1618 júniusa
Előző püspök
Következő püspök
Hodászi Lukács
Gönczi A. József

Alsóbb iskoláit valószinűleg Nagybányán, a felsőbbeket pedig 1596. március 24-től fogva Debrecenben végezte, ahol 1598-ban collaborator, 1599-ben senior lett a főiskolában. Ez év őszén külföldre ment és 1601. október 4-én a heidelbergi egyetemre iratkozott be. Innét 1603-ban hazatérve, július 20-tól debreceni tanár volt.

1605. június 5-én a nagykárolyi zsinaton ordináltatott nagykállói papnak, 1607. március 12-én szatmári lelkész lett. Mint ilyen 1611-ben a szatmári egyházmegye espresévé, 1614. január 19-én a nagykárolyi zsinaton egyúttal a tisztántúli egyházkerület püspökévé választatott. Azonban ezen hivatalairól 1618. június 24-én lemondott és Gyulafehérvárra ment Bethlen Gábor fejedelem udvari prédikátorának. Ott halt meg 1623-ban.

Kiváló munkásságot fejtett ki a protestáns oktatásügy fejlesztése körül, valamint az egyházirodalom terén is. 1621-ben ilyen alapítványt tett: 300 magyar forint; 300 köböl buza; 100 akó bor ára, mely 24 nagyobb alumnus deák tartására fordítassék. Miután Nagyszombat elesett Bethlen kezéről, az alapítványt a kassai iskolára fordították.

Még írt 1618 vége felé egy 1 3/4 íves munkát, melyben indokolta, hogy miért nem felelnek a Kalauzra; ez volt az egyik mű, amely ellen szól Pázmány „Rövid felelet két kálvinista könyvecskére” (1620.) c. munkája, de még ez utóbbinak a közrebocsátása előtt kellett írnia egy „Catalogus convitiorum Petri Pázmány” címűt is. Kéziratban is maradt műve, egy 1623 februárjában a debreceni nyomdában várt a kinyomtatásra, de ez, úgy látszik, közbejött halála miatt elmaradt.

Respondeált a „De aeterna praedestinatione Dei” (1602.) tartott vitán. 1615-ben zsinati tételeket írt a római katolikusok rágalmai ellen.