Merab Ninidze
Merab Ninidze (grúzul: მერაბ ნინიძე; Tbiliszi, 1965. november 3. –) grúz színész.
| Merab Ninidze | |
 | |
| Született | მერაბ ნინიძე 1965. november 3. (59 éves)[1] Tbiliszi |
| Állampolgársága | grúz |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Sota Rusztaveli Színház és Filmművészeti Egyetem |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Merab Ninidze témájú médiaállományokat. | |
Életpályája
szerkesztésKorai évei
szerkesztésMerab Ninidze 1965. november 3-án született Tbilisziben, a Grúz Szovjet Szocialista Köztársaságban. Művész családban nőtt fel. Nagyanyja, Zeinab Gogoberidze zenetanár volt, aki megismertette a zenével. Hét évig komolyzenét tanult. Nagyapja, Sergo Akhaladze színházi rendező volt, Ninidze fiatal kora óta a színházzal foglalkozott. 1972 és 1982 között a Tbiliszi Klasszikus Gimnáziumba járt.
Tizenhárom évesen Ninidze jelentkezett Edward herceg szerepére, Shakespeare III. Richárd című drámájának előadásába, amelyet a tbiliszi Sota Rusztaveli Állami Akadémiai Színházban, Robert Sturua rendezett 1979-ben. A produkció nagy sikert aratott, háromszor turnézott az Egyesült Királyságban, részt vett az Edinburgh-i Fesztiválon, a Glasgow Mayfesten és a londoni The Roundhouse-on. 1982 és 1985 között Tbilisziben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanulta a színészetet, mestere Gajoz Zsordania felügyelete alatt, aminek eredményeként a Sota Rusztaveli Színház főállású tagja lett. Gajoz Zsordania számos későbbi rendezésében is sikeresen működött közre, mint például az Anna Frank naplója 1989-ben, vagy David Kldiashvili Mostohaanya című darabja ugyancsak 1989-ben (Ez az előadás 1989–1990 között turnézott az Egyesült Királyságban) 1991-ben játszott Georg Büchner Leonce és Lena című művében is, amelyet Nana Kvaskhvadze rendezett. 1992-ben a Hamlet bemutatója után Grúziában kitört a polgárháború, ezért 25 éves korában emigrált, és csak 2003-ban tért vissza a színpadra A velencei kalmár Shylockját alakítva (rendezte Levan Csuladze).
Ninidze első filmszerepe Tengiz Abuladze 1984-es, Vezeklés című filmjében volt, ahol Tornikét alakította, A filmalkotás három díjat is nyert a 40. Cannes-i Filmfesztiválon, köztük a zsűri nagydíját. Azóta számos grúz rendező filmjében szerepelt. Ahogy Grúziában kitört a polgárháború, felajánlották neki, hogy Goran Rebić osztrák rendezővel dolgozzon együtt. Több hónapot töltött Bécsben. Goran Rebić Jugofilm című filmjében szerepe szerint egy a háborút túlélő szerb férfit alakított.
Későbbi karrierje
szerkesztésAz elmúlt 20 évben Ninidze aktívan játszott karaktereket angol, orosz és német nyelvű filmekben és tévésorozatokban. Számos német filmben szerepelt különböző rendezőktől. A Hontalanul Afrikában (rendező Caroline Link ) Ninidze főszereplésével 2002-ben a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat kapott. Ninidze számos európai és orosz filmdíjat kapott, és a filmeket, amelyekben részt vett, rendszeresen vetítik a nagy filmfesztiválokon. Pályafutása során az orosz moziban és tévében is tevékenykedett, főszerepeket kapott Alekszej German Papírkatona és Under Electric Clouds című filmjében, Bahtyar Khudojnazarov Luna Papa című filmjében és másokban. Legutóbbi tévésorozatai közé tartozik a Berlini pályaudvar 2015-ben, a BBC McMafia 2018-ban (rendező: James Watkins) és a Homeland (2018). 2017-ben részt vett a Berlinale Filmfesztiválon két legutóbbi grúz filmjével – a Túszok (rend. Rezo Gigineishvili) és az Én boldog családom (rendező: Nana Ekvtimishvili és Simon Gross) című filmekkel, amelyek a világ különböző filmfesztiváljain is díjakat nyertek. 2017 májusában Kornel Mundruczo színház- és filmrendező Jupiter holdja című filmjét mutatták be a Cannes-i Filmfesztivál fő versenyében. 2017 szeptemberében Ninidze elnyerte a legjobb színész díját a Batumi Nemzetközi Filmfesztiválon a Jupiter holdjában nyújtott alakításáért.
Könyv róla
szerkesztésMerab Ninidze önéletrajzi könyve 2015-ben jelent meg, angolul. Címe: Everywhere, even in Africa.[2]
Filmográfia
szerkesztés| Év | Film | Szerep | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| 1984 | Vezerklés | Tornike | |
| 1985 | Sapekhuri | ||
| 1985 | Ert patara qalaqshi | ||
| 1987 | Oromtriali | ||
| 1987 | Pesvebi | ||
| 1989 | Miakhloeba | ||
| 1991 | O, ra tkbilia ganshorebis es nazi sevda | ||
| 1994 | The Quality of Mercy | Nikolai | |
| 1994 | Gza Chalaurisaken | ||
| 1995 | Halbe Welt | Schwätzer | |
| 1997 | Jugofilm | Sasha | |
| 1997 | Die Schuld der Liebe | Unbekannter Mann | |
| 1998 | Suzie Washington | Resa Madani | |
| 1998 | In Heaven | Levi | |
| 1999 | Luna Papa | Alik | |
| 2000 | England! | Pavel | |
| 2001 | Bride of the Wind | Russian Soldier | |
| 2001 | Ene mene muh - und tot bist du | ||
| 2001 | Hontalanul Afrikában | Walter Redlich | |
| 2002 | Ikarus | Milan | |
| 2004 | Cattolica | Martin | |
| 2008 | The Rainbowmaker | Datho | |
| 2008 | Papírkatona | Doctor Daniil Pokrovsky | Jelölt – Nika-díj a legjobb színésznek Jelölt – Fehér Elefánt-díj a legjobb színésznek |
| 2008 | Mediator | Hitman | |
| 2010 | Der Kameramörder | Thomas | |
| 2011 | Wintertochter | Alexej | |
| 2011 | Mein bester Feind | Moritz Haiden | |
| 2011 | Four Days in May | Major | |
| 2012 | The Fourth State | Sagalayev | |
| 2012 | Invasion | Konstantin | |
| 2012 | Ljubov s aktsentom | ||
| 2014 | Ch/B | Nurik | |
| 2015 | Die blauen Stunden | Der Maler | |
| 2015 | Under Electric Clouds | Nikolai | |
| 2015 | Sindrom Petrushki | Boris | |
| 2015 | Deutschland 83 | Alexei Stepanov | 4 epizód |
| 2015 | Bridge of Spies | Soviet Main Interrogator | |
| 2016 | (Lou Andreas-Salomé (Film)) | Friedrich Carl Andreas | |
| 2016 | Berlin Station | Aleksandre Iosava | 5 epizód |
| 2017 | My Happy Family | Soso | |
| 2017 | Hostages | Levan | |
| 2017 | Jupiter holdja | Dr. Stern Gábor | |
| 2018 | McMafia | Vadim Kalyagin | 8 epizód |
| 2018 | Homeland | Sergei Mirov | 7, 9, 11, 12 részek |
| 2019 | Russian Whispers | Viktor | |
| 2019 | Treadstone | Yuri Leniov (Present Day) | 3 epizód |
| 2020 | Freud | Josef Breuer | 2 epizód |
| 2020 | The Courier[3] | Oleg Penkovsky | Jelölt – BIFA for Best Supporting Actor |
| 2021 | Without Remorse | Andre Vaseliev | |
| 2021 | House Arrest | David | |
| 2024 | Conclave[4] | Cardinal Sabbadin |
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Marika Bakuradze: Everywhere, even in Africa
- ↑ Magazine: The True Story Behind 'The Courier' (angol nyelven). Smithsonian Magazine. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
- ↑ Conclave' Takes a Modern Look at a Middle Age Practice │ Exclaim! (angol nyelven). Conclave' Takes a Modern Look at a Middle Age Practice │ Exclaim!. (Hozzáférés: 2024. november 1.)
Külső hivatkozások
szerkesztés- Merab Ninidze az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- Official website
- Merab Ninidze Intelekti
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Merab Ninidze című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk
szerkesztés- Hivatalos oldal
- Merab Ninidze a PORT.hu-n (magyarul)
- Merab Ninidze az Internet Movie Database-ben (angolul)
