Főmenü megnyitása

Meteor-barlang

barlang Bódvaszilason

A Meteor-barlang 1982 óta fokozottan védett barlang. 1961-ben történt feltárásakor Magyarország akkori legmélyebb barlangja volt. A térség legjelentősebb, időszakosan aktív víznyelője. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. Az Aggteleki-karszt ötödik leghosszabb barlangja. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik.

Meteor-barlang
A barlang bejárata
A barlang bejárata
Hossz1672 m
Mélység127 m
Magasság0 m
Függőleges kiterjedés127 m
Tengerszint feletti magasság415 m
Ország Magyarország
Település Bódvaszilas
Földrajzi táj Aggteleki-karszt
Típus időszakosan aktív víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám 5452-1
Elhelyezkedése
Meteor-barlang (Magyarország)
Meteor-barlang
Meteor-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 48° 33′ 11″, k. h. 20° 42′ 26″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 11″, k. h. 20° 42′ 26″

Tartalomjegyzék

LeírásSzerkesztés

Az Aggteleki Nemzeti Parkban, az Aggteleki-karszton található Alsó-hegy Bódva-völgy felé néző sziklafalának az aljában nyílik. A Meteor-barlang néhol omladékos járatainak a befoglaló kőzete a középső triász, wettersteini mészkő és a felső triász, hallstatti mészkő. Ebben több helyen perm, evaporitos összletet találni. A vízszintes kiterjedése 167 méter. A lezárt barlang az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével tekinthető meg.

Az Aggteleki-karszt ötödik leghosszabb barlangja, a Baradla-barlang, a Béke-barlang, a Szabadság-barlang és a Vass Imre-barlang után. Bódvaszilas nyolc fokozottan védett barlangja közül az egyik, a másik hét az Almási-zsomboly, a Frank-barlang, a Kopaszgally-oldali 2. sz. víznyelőbarlang, a Kopasz-vigasz-barlang, a Szabó-pallagi-zsomboly, a Széki-zsomboly és a Vecsembükki-zsomboly.

Előfordul az irodalmában Kisvizes-töbri-víznyelő (Nyerges 2003), Kis-vizes-töbri víznyelőbarlang (Kordos 1984) és Vörös Meteor-barlang (Nyerges 2003) néven is.

BiológiaSzerkesztés

A Meteor-barlang a jelentős táplálékmennyiségű barlangok közé tartozik tág víznyelőjáratának és a víznyelőkörnyék talajadottságainak köszönhetően. Bajomi Dániel biológiai vizsgálatai során kiemelkedő eredményt ért el, mind a kimutatott taxonok, mind az egyedszám tekintetében. Az Arrhopalites hungaricus intermedius elnevezésű ugróvillás különösen nagy egyedszámban fordul elő. Bajomi két új rákfajt mutatott ki a vizekben: az Elaphoidella pseudojeannelit, illetve az E. meteorit, valamint a Magyarországon új Niphargus tatrensist. 90 állatfaj egyedeit találta meg a barlangban, melyek közül 13 volt a valódi barlanglakó.

KutatástörténetSzerkesztés

A Vörös Meteor Barlangkutató Szakosztály tagjai kezdték el a víznyelő bontását 1961-ben, Dénes György irányításával. Az első bejárók Frojimovics Gábor és Kovács György voltak 1961. augusztus 6-án. Útjukat semmi sem gátolta a hatalmas kőtömbök között, míg el nem értek egy mély aknához. A következő napokban, a mellettük lévő víznyelőben dolgozó csoport tagjaival együtt hágcsót szereltek be a függőleges szakaszokba. Ennek segítségével egy gigantikus méretű terembe jutottak, amit Titánok csarnokának neveztek el. A körülbelül fél kilométer hosszúságban feltárt barlangrendszer további kutatását november 4. és november 9. között folytatták. A munka és a bejárás eredményeként a rendszer Magyarország akkori legmélyebb barlangjává vált. A Pénz-pataki-víznyelőbarlang 150 méteres mélységét előzte meg. A Meteor-barlang mélységét ekkor 155 méternek hitték. A legújabb felmérések alapján azonban nem olyan mély a barlang mint gondolták. Ennek az eredménynek az eléréséhez egy 120 órás földalatti expedíció is hozzájárult 1962-ben. Szentes György a bejutást követő években elvégezte a barlang geológiai vizsgálatát. Az egy kilométeres hosszt 1963-ban érte el a barlang.

 
Lakatos László emléktáblája

Kósa Attilának az 1964-es, „A zsombolyképződés kérdéseiről” című tanulmányában meg van említve, hogy a barlang feletti területen zsomboly és beszakadás nem található. 1964 tavaszán hidrológiai módszerrel, fluoreszceines vízfestéssel sikerült tisztázni a barlang és az attól 1790 méter távolságra, 237 méterrel mélyebb szinten eredő Vecsem-forrás közötti kapcsolatot. Azóta sem sikerült ember számára járható méretű összeköttetést találni közöttük, pedig mindkét irányból próbálkoztak. 1974-ben a Foton Barlangkutató Csoport elkészítette a fénykép-dokumentációját. Az 1977-ben megjelent, Lénárt László által összeállított kiadványban meg van említve, hogy a Marcel Loubens Barlangkutató Csoport valamikor bejárta. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent tanulmányában Bajomi Dániel a biológiailag részletesen feldolgozott, magyarországi barlangok közé sorolta.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben a Vörös Meteor TE Központi Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982 óta fokozottan védett barlang. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1982-es Országos Vándorgyűlésén az egyik túracélpont volt. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva, ott van a biológiai szempontból részletesen feldolgozott, magyarországi barlangok között és az országos barlanglistában szerepel a neve és egy névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. A könyv elülső borítóján van egy fénykép, amelyen a barlang egyik, cseppköves része látható és a kiadványban publikálva lett egy fénykép a Titánok-csarnokáról, valamint egy színes fénykép a barlang cseppköveiről.

1990-ben a VMTE Központi Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. A MAFC Barlangkutató Csoport által szervezett, 1994. december 27-e és 1995. január 1-je között tartott nemzetközi barlangász tábor alatt az egyik túracélpont volt. Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt 1995 óta a Világörökség része. 1995-ben az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága az aknákba vaslétrát helyezett el a közlekedés megkönnyítése érdekében. A 2003-ban kiadott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint a hossza 1672 méter, a függőleges kiterjedése 127 méter és a vízszintes kiterjedése 167 méter. A 2005-ben napvilágot látott, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 1672 méter hosszú, 127 méter mély és 167 méter vízszintes kiterjedésű. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható. A 2017-ben rendezett 61. Barlangnapon az egyik túracélpont volt. A 2017 novemberében megjelent „Földalatti Magyarország Naptár 2018” augusztusi oldalán a barlang egyik részlete látható. A fényképet Egri Csaba készítette.

BalesetekSzerkesztés

A kutatás során két jelentős baleset történt a barlangban. Winkler Mária egy 12 méteres aknába zuhant a biztosítókötele kioldódása miatt és bár sérülése súlyos volt, hamarosan felépült. Lakatos László 1969. november 3-án a Titánok csarnoka alatti részben zuhant le egy hágcsóról. Súlyos koponyasérülésébe a kórházban belehalt. Emlékét őrzi a Lakatos-forrás és a Pál-völgyi-barlangrendszerben napjainkban is látható emléktábla.

IrodalomSzerkesztés

További információkSzerkesztés