Michael Filstich

brassói városbíró, ötvösmester

Michael Filstich (16251696), korai dokumentumokban Michaelis Fillstich,[1] magyarosan Filstich Mihály[2] aranyműves, Brassó városbírója. Szolgálata egybeesett a Habsburg-hatalomátvétellel és az ezt követő brassói felkeléssel és tűzvésszel.

ÉleteSzerkesztés

Ötvösmester volt, ezen felül városi tanácsos (szenátor), városkapitány (Stadthann), majd 1686-ban, 1687-ben, 1688-ban, 1691-ben és 1693-ban városbíró.[3]

1688 májusában az I. Apafi Mihály által megbízott küldöttség tagja volt, amely Antonio Caraffa generális elé járult, hogy aláírja a fogarasi nyilatkozatot, mely szerint Erdélyt Habsburg-védnökség alá helyezik.[4] A szabadságukat, kiváltságaikat féltő brassói polgárok és mesterek fellázadtak az osztrák hatalom ellen, új városvezetést neveztek ki, a Habsburg-párti Filstichet és a tanácsosokat pedig a Fellegvárba zárták és árulás vádjával kivégzésüket tervezték. A hadsereg azonban hamarosan a város alá érkezett, a lázadók megadták magukat, Filstich pedig megmenekült.[1]

Az 1689-es brassói tűzvész alatt Filstich helyettes városbíró volt.[5]

1696 májusában I. Lipót magyar király nemesi rangra emelte Filstichet és utódait. A családi címer futó, mellső lábaival a talajt érintő szarvast, rostélyos sisakot, nőalakot és oszlopot ábrázol.[2]

CsaládjaSzerkesztés

Apja Stefan Filstich (1565–1644) városi tanácsos, a főtéri Filstich-ház első feljegyzett tulajdonosa.[3]

Michael fiát szintén Stefannak hívták (1657–1737) és apjáéhoz hasonló életpályát futott be: aranyművesnek tanult és elkészítette mestermunkáját, de utána a közigazgatásnak szentelte életét és tanácsos majd városkapitány, 1715 és 1732 között pedig több alkalommal városbíró volt. Stefan fia, Johann Filstich (1684–1743) tudományos karriert futott be, 1720 és 1743 között a Honterus-gimnázium rektora volt, legfőbb munkája az Erdély vallástörténetét tárgyaló mű. Az ő idejében helyezték el a gimnázium új épületének alapkövét. A rektor egyik fia, Samuel Filstich (1723–1793) továbbvitte a családi mesterséget és aranyműves lett.[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b szerk.: Philippi, Paul: De Bürgeraufstand von Kronstadt 1688, Beiträge zur Geschichte von Kronstadt in Siebenbürgen (német nyelven). Köln: Böhlau Verlag, 227–332. o. (1984). ISBN 3412017825 
  2. a b Gyárfás Tihamér: Czimeres nemeslevelek Máramaros vármegye levéltárában. Turul, 3. sz. (1911) ISSN 1216-7258
  3. a b c Nussbächer, Gernot. Aus Urkunden und Chronicken, 14 (német nyelven). Brassó: Aldus, 186–188. o. (2014). ISBN 9789737822802 
  4. Jakab Elek: Sándor Pál kapithia s az erdélyi nemzeti fejedelemség utolsó évei. Magyar Történelmi Tár, II. évf. 8. sz. (1875) 16–17. o.
  5. Ziegler Bálint Ágnes. A brassói Fekete templom - reformáció és renováció. Brassó: Martin Opitz, 106. o. (2018). ISBN 9789739987272