Wikipédia

Michel Déon

francia író

Michel Déon, eredetileg Édouard Michel (Párizs, 1919. augusztus 4. – Galway, 2016. december 28.) francia író és dramaturg, a Huszárok irodalmi csoportosulás egyik alapítója, a Francia Akadémia tagja.

Michel Déon
SzületettÉdouard Michel[1]
1919. augusztus 4.[2][3][4][5][6]
Popincourt[7]
Elhunyt2016. december 28. (97 évesen)[8][3][6][9][10]
Galway[11]
ÁlneveMichel Déon
Állampolgárságafrancia
HázastársaChantal Déon (1963. március 15. – 2016. december 28.)[12]
GyermekeiAlice Déon
Foglalkozása
Tisztségeseat 8 of the Académie française (1978. június 8. – 2016. december 28.)
Iskolái
Kitüntetései
  • Művészetek és Irodalom tisztje
  • Prix Interallié (1970)
  • Francia Akadémia nagydíja regény kategóriában (1973)[13]
  • a francia Becsületrend lovagja (1978. december 6.)[14]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (2002. július 12.)[15]
  • Jean Ferré Prize (2010)
Halál okatüdőembólia
SírhelyeMontparnasse-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Michel Déon témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Jogot végzett. 1940-ben és 1942-ben önkéntes volt a második világháborúban. 1950-ben több országban tett utazásokat. Írói tevékenysége mellett kiadóként is működött. 1978-ban a Francia Akadémia tagjává választották. Felváltva élt Görögországban és Írországban.

Az írországi Galway-ben halt meg 97 éves korában. Lánya kiharcolta, hogy Párizsban a Montparnasse-i temetőben temessék el a polgármesteri hivatal kezdeti ellenállása ellenére.[16]

Munkássága szerkesztés

Roger Nimier, Antoine Blondin és Jacques Laurent írókkal megalapította a Huszárok (Hussards) irodalmi csoportosulást,. A nevet Roger Nimier A kék huszár (Le Hussard bleu) című regénye alapján választották. Céljuk az volt, hogy alternatívát kínáljanak a Jean-Paul Sartre által meghirdetett elkötelezett irodalommal szemben.

Művei szerkesztés

  • Adieux à Sheila, regény, Robert Laffont, 1944
  • Amours perdues, regény, Bordas, 1946
  • Je ne veux jamais l’oublier, regény, Plon, 1950
  • La Corrida, regény, Plon, 1952
  • Le Dieu pâle, regény, Plon, 1954 (Prix des Sept)
  • Tout l'amour du monde, I, történetek, Plon, 1955
  • « Michel Férou » (álnév), Plaisirs, regény, Éditions de Paris, 1955
  • Lettre à un jeune Rastignac, Fasquelle, 1956
  • Les Trompeuses Espérances, regény, Plon, 1956
  • Les Gens de la nuit, regény, Plon, 1958
  • L'Armée d'Algérie et la pacification, Plon, 1959
  • La Carotte et le Bâton, regény, Plon, 1960
  • Tout l'amour du monde, II, történetek, Plon, 1960
  • Le Balcon de Spetsai, történetek, Gallimard, 1961 (Prix Kauffmann)
  • Louis XIV par lui-même, Librairie Académique Perrin, 1964
  • Le Rendez-vous de Patmos, történetek, Plon, 1965
  • Mégalonose, La Table Ronde, 1967
  • Un parfum de Jasmin, elbeszélések, Gallimard, 1967
  • Les Poneys sauvages, regény, Gallimard, 1970 (Interallié díj)
  • Un taxi mauve, regény, Gallimard, 1973 (akadémiai díjas)
  • Le Jeune Homme vert, regény, Gallimard, 1975
  • Thomas et l'infini, mese, Gallimard, 1975 pour la jeunesse
  • Les Vingt Ans du jeune homme vert, regény, Gallimard, 1977
  • Mes arches de Noé, történetek, La Table Ronde, 1978
  • Un déjeuner de soleil, regény, Gallimard, 1981
  • Je vous écris d'Italie, regény, Gallimard, 1984
  • Bagages pour Vancouver, történetek, La Table Ronde, 1985
  • Ma vie n'est plus un regény, théâtre, Gallimard, 1987
  • La Montée du soir, regény, Gallimard, 1987
  • Un souvenir, regény, Gallimard, 1990
  • Le Prix de l'amour, elbeszélések, Gallimard, 1992
  • Ariane ou l'oubli, théâtre, Gallimard, 1993
  • Parlons-en..., conversations avec Alice Déon, Gallimard, 1993
  • Pages grecques, történetek, Gallimard, 1993 (Le Balcon de Spetsai, Le Rendez-vous de Patmos, Spetsai revisité)
  • Je me suis beaucoup promené, miscellanées, La Table Ronde, 1995
  • Une longue amitié, lettres échangées avec André Fraigneau, La Table Ronde, 1995
  • Le Flâneur de Londres, Robert Laffont, 1995
  • Orphée aimait-il Eurydice?, Séguier, 1996
  • La Cour des grands, regény, Gallimard, 1996
  • L'Enfant et la sorcière, regény pour la jeunesse, Gallimard, 1998
  • Madame Rose, regény, Albin Michel, 1998
  • Pages françaises, történetek, Gallimard, 1999
  • Taisez-vous, j'entends venir un ange,Gallimard, 2001
  • Mentir est tout un art, elbeszélés, Éditions du Rocher, 2002
  • Le poète, Éditions Sigalla, 2003
  • Sarah, Éditions Sigalla, 2003
  • Larbaud, heureux Larbaud, Éditions Sigalla, 2003
  • La Chambre de ton père, souvenirs, Gallimard, 2004
  • Guerres et regény, dialogues avec Lakis Proguidis, Flammarion, 2005
  • Cavalier, passe ton chemin !, történetek, Gallimard, 2005
  • Œuvres, Gallimard, « Quarto » sorozat, 2006 (Thomas et l'infini, La Chambre de ton père, Les Trompeuses Espérances, Les Poneys sauvages, Un taxi mauve, Un déjeuner de soleil, La Montée du soir, Cavalier, Passe ton chemin !...)
  • Lettres de château, Gallimard, 2009
  • Cahier Déon, L'Herne, 2009. Cahier de L'Herne qui contient de nombreux inédits, témoignages et études sur son œuvre (contribution d'écrivains, universitaires, et amis dont Fernando Arrabal, Nicolas Briançon, Philippe Le Guillou, Frédéric Vitoux, Milan Kundera, Emmanuel Carrère, Yasmina Reza, Jean d'Ormesson, Xavier Darcos).
  • Journal 1948-1983, L'Herne, 2009
  • De Marceau à Déon, De Michel à Félicien, Lettres 1955-2005, levelezés Félicien Marceau-val, 2011
  • Partir ! ..., Nicolas Chaudun, 2012
  • A la légère, elbeszélések, Finitude, 2013

Forgatókönyv szerkesztés

  • Lila taxi (1977), rendezte: Yves Boisset[17]

Díjai szerkesztés

  • A francia Becsületrend (Ordre national de la Légion d'honneur)
  • Művészeti és Irodalmi Érdemrend (Ordre des Arts et des Lettres)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ születési anyakönyvi kivonat. (Hozzáférés: 2023. március 3.)
  2. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  3. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  5. ↑ The Fine Art Archive
  6. ↑ a b BnF források (francia nyelven)
  7. ↑ Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2023. március 3.)
  8. ↑ https://www.lemonde.fr/disparitions/article/2016/12/28/l-ecrivain-et-academicien-michel-deon-est-mort_5054977_3382.html
  9. ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  10. ↑ GeneaStar
  11. ↑ Fichier des personnes décédées
  12. ↑ https://www.whoswho.fr/decede/biographie-michel-deon_12708
  13. ↑ http://academie-francaise.fr/grand-prix-du-roman, 2017. október 27.
  14. ↑ PREX9310082D
  15. ↑ Légifrance
  16. ↑ Leimeiszter Barnabás: Nem engedte eltemetni Párizs polgármestere a jobboldali írólegendát, kitört a botrány Mandiner, 2018. február 27. Online hozzáférés
  17. ↑ Michel Déon az Internetes Szinkron Adatbázisban (magyarul)

Források szerkesztés

  • Tóth Ferenc: A la hussarde… Adalékok a franciaországi huszármítosz történetéhez Online hozzáférés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Michel Déon című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Michel_Déon&oldid=26766007”