A Michelson-interferométer (1887) Albert A. Michelson és Edward Morley által kifejlesztett interferométer, mely rendkívül pontos távolságmérést tesz lehetővé. Ezt az eszközt használták többek között a Föld mozgását vizsgáló Michelson–Morley-kísérlet során is. Michelson később spektroszkópiai kutatásaiért és magáért a készülék kifejlesztéséért 1907-ben Nobel-díjat vehetett át.

Michelson-interferométer

Szerkezete szerkesztés

 
F: fényforrás; A, B: tükrök; E: fénydetektor

Az interferométer két tükörből, valamint egy félig fényáteresztő tükörből (ún. nyalábosztó) áll, melyet a tükrök közé állítanak úgy, hogy a rá kibocsátott fénynyaláb egyik felét a mögötte elhelyezett tükörre engedje, másik felét visszaverje a másik oldalon elhelyezett tükörre. A nyalábosztó hátoldalán így két párhuzamos fénysugár lép ki, amelyek egymással interferálnak.

Amennyiben a két tükör és a nyalábosztó között a fény útja egyenlő, akkor a fény terjedési ideje a két karban pontosan megegyezik, tehát a kilépő fényhullámok azonos fázisban találkoznak, azaz az interferencia során erősítik egymást. Ha valamelyik kar hosszúsága megváltozik, akkor az interferáló nyalábok (hullámok) közötti fáziskülönbség, és ebből következően a kilépő intenzitás is megváltozik. Az interferencia mértékének ismeretében a Michelson-interferométer igen pontos távolságmérést tesz lehetővé, hiszen a fényhullámhossz 50-ed részének megfelelő távolságváltozás – ez zöld fény esetén mindössze 0,01 μm-nek felel meg – minden nehézség nélkül mérhető vele.

Hullámok interferenciája szerkesztés

Ha két azonos polarizációjú hullám a tér ugyanazon irányában terjed, a létrejövő elektromos tér az egyes hullámok vektori összegével egyenlő. Mindkét hullám a másiktól függetlenül létrehozza a saját elektromos terét, és ezek térerősségeinek vektori összege adja az eredő térerősséget. Ha két hullám azonos forrásból származik, de más-más útvonalon jut el a detektorhoz, ebben az esetben ez utóbbinál a térerősség nagysága arányos az útvonalak közti különbségből származó fáziskülönbséggel:

 

Eltérő frekvenciák interferenciája szerkesztés

Abban az esetben, ha a frekvenciák különböznek egymástól, ha a hullámszámaik k1 és k2 és az útkülönbség ∆x, akkor különböző amplitúdójú hullámok összegét az x tengely mentén a

 

összeg határozza meg.[1]

Források szerkesztés

  • Schumacher, Reinhard A. (1994). „Special relativity and the Michelson–Morley interferometer”. American Journal of Physics 62 (7), 609–612. o, Kiadó: American Association of Physics Teachers (AAPT). DOI:10.1119/1.17535. ISSN 0002-9505.  
  • (1966. április 5.) „On the use of laser light sources in schlieren-interferometer systems”. Proceedings of the Royal Society of London. Series A. Mathematical and Physical Sciences 291 (1425), 279–290. o, Kiadó: The Royal Society. DOI:10.1098/rspa.1966.0095. ISSN 2053-9169.  
  • Fényes. Atommagfizika II. : részecskék és kölcsönhatásaik : [egyetemi tankönyv (lett nyelven). Debreceni Egyetemi Kiado (2013). ISBN 978-963-318-397-7. OCLC 922687784 

Jegyzetek szerkesztés

  1. Archivált másolat. [2018. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 5.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Michelson-interferométer témájú médiaállományokat.