Menekültek Calais körül

1999 óta Afrikából és Ázsiából érkező menekültek gyülekeznek Calais körül, hogy illegálisan az Egyesült Királyságba jussanak. Az ügy érintette a brit és francia kormányzatot, az Eurotunnel és a P&O Ferries társaságokat, valamint az Egyesült Királyság felé tartó tehergépkocsi-vezetőket és cégeiket.

Menekülttábor Calais mellett (2015)

A Sangatte menekülttábor (1999-2002)

1999 óta egyre több menekült – köztük sok nő és gyerek – aludt Calais és külterületeinek utcáin, feltehetőleg azt remélve, hogy a Csatorna-alagúton keresztül vagy a P&O Ferries társaság kompjain a La-Manche Csatornán átkelve Nagy-Britanniába juthatnak. 1999-ben a francia kormány kérésére a Francia Vöröskereszt fél mérföldre a Csatorna-alagút bejáratától egy hatalmas raktárépületben létrehozta a Sangatte menekülttábort. A tábort 600 ember befogadására tervezték, de 2002-re már 2000 menekült zsúfolódott itt össze rossz körülmények között.

Az etnikai csoportok között a feszültségek egyre növekedtek. A Eurotunnel 2001-es nyilatkozata szerint minden éjjel közel 200, többnyire a Sangatte-ból érkező menekültet állítottak meg, akik Nagy-Britanniába próbáltak illegálisan átjutni. A társaság felszólította Franciaországot, hogy zárja be a tábort. 2001 karácsonyán menekültek tömege törte át a biztonsági korlátokat és 500-an megrohamozták a Csatorna-alagutat. Az Eurotunnel társaság 2002-re 6 millió fontot költött biztonsági intézkedésekre, hogy az 1,700 holdas terminál területét kerítésekkel, szögesdróttal, kamerákkal és naponta 360 biztonsági őrrel védje. 2002 májusában egy focimeccs a Sangatte kurd és afgán lakói között verekedésbe illetve lázadásba torkollott, amelyben egy menekült meghalt és többen megsebesültek. 2002. december 2-án a francia belügyminiszter, Nicolas Sarkozy kihirdette a Sangatte 2002. december 30-ra tervezett végleges bezárását, amennyiben a brit kormány ígéretet tesz 1000 kurd és 250 afgán menekült befogadására, illetve számukra 3 hónapos munkaengedély biztosítására. A fennmaradó 300-400 ember francia tartózkodási engedélyt kapott volna.

„Dzsungelek” (2002–2014)

2002 után a menekültek „dzsungeleknek” hívott nyomornegyedekben és kültéri táborokhelyeken aludtak. Ezeket rendszeresen kifosztották, vagy a rendősórség dózerolta le őket, mielőtt máshol épültek újra fel. A menekültek jótékonysági szervezetektől kaptak ételt. Akiket elkaptak miközben megpróbáltak tehergépkocsikra feljutni és ott elrejtőzni, bevitték a rendőrségre, figyelmeztetést kaptak, majd szabadon visszatérhettek a „dzsungelükbe”. 2002 és 2009 között az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa állandó irodát állíttatott fel Calais-ban, ahol menekültügyi kérdésekben tanácsadással szolgálnak a menekülteknek. 2009 áprilisában egy rendőrségi rajtaütés során ledózeroltak egy tábort és 190 menekültet letartóztattak. Egy nagy 'dzsungelben' a Calais körüli erdőkben fém rácsokból készült műanyag borítású sátrakban 700-800, főként afgán menekült élt egészségtelen körülmények között. Ezt a tábort 2009 szeptemberében rombolták le, letartóztattak 276 tüntető menekültet, majd elszállították őket. Ugyanezen a napon délután a tábort ledózerolták. A „dzsungel” lakóit a közeli Centre de Rétention of Coquelles-ben börtönözték be, illetve más francia fogdákba szállították mielőtt szabdon engedték volna őket, és visszagyalogolhattak Calais-ba. E tábor lerombolását követően a francia hatóságok kilátásba helyezték a papír nélkül ott tartózkodók Afganisztánba való hazatelepítését. 2014 júliusában a francia rendőrség még egyszer kiutasított menekülteket egy calais-i táborból.

A Csatorna kompjainak lerohanása (2014)

2014 szeptemberére közel 1500, főként eritreai, szudáni, afgán és szomáli menekült élt rögtönzött táborokban és elhagyatott épületekben Calais környékén. Calais-ban, akik rendszeresen megkíséreltek a csatornán közlekedő kompokon elrejtőzni és Nagy-Britanniába jutni. Szeptember 4-én a P&O Ferry dokkján 100 menekült áttörte a kaput, átmászott a kerítéseken és megrohant Nagy-Britanniába tartó kompokat. Az egyik hajó legénysége bevetette fedélzeti vízágyúját, hogy megakadályozza a feljutásukat a fedélzetre. Néhány nappal később 250 menekült megpróbálta lerohanni a járműveket egy kamionparkolóban, hogy azokon az Egyesült Királyságba juthassanak. A rendőrség könnygázzal oszlatta fel a csoportjukat. Szeptember 17-én 250 menekült – miután lerombolták a kerítéseket és átvágták a szögesdrótot – lerohanták a kompokhoz sorban álló teherautókat. A rendőrség könnygázat és gumibotokat használt hogy visszaszorítsa őket. Ezek az incidensek után a brit kormány ígéretet tett egy 12 millió fontos hozzájárulásra, amivel Franciaországnak segítene megállítani a menekülteket, akik a Csatornán próbálnak illegálisan Nagy-Britanniába jutni. Októberben a menekültek száma Calais-ban 1,500 volt. Október közepén ismét 350 menekült próbált meg teherautókra mászva eljutni Nagy-Britanniába, a rendőrség könnygázt vetett be. Ismeretlen időpontban egy szíriai menekültnek sikerült elérnie az Egyesült Királyságot egy tehergépkocsikkal megrakott traileren, majd menekültstátuszt igényelt és kapott.

Jules Ferry központ, „új dzsungelek”, támadások tehergépkocsik ellen (2015)

Kerítés a "dzsungel" határán (2016)

2015 januárjában a francia kormány megnyitotta a Jules Ferry központot a calais-i menekültek számára egy korábbi gyermek-üdülőközpont területén. Itt 50 nőnek illetve gyermeknek biztosítanak éjszakai szállást, férfiakat nem fogadnak. A menekültek itt naponta egyszer meleg ételhez juthatnak, napközben használhatják a zuhanyzókat és mellékhelyeségeket, illetve feltölthetik mobiltelefonjaikat. 2015 áprilisáig több, mint 1000 férfi aludt a szabad ég alatt Calais környékén, akik újra felépítették kunyhóikat, és ezzel az „új dzsungelt”. A jótékonysági szervezetek munkatársai szerint az „új dzsungel” 100 lakója nyújtotta már be menedékkérelmét Franciaországban. 2015 júniusában a rendőrség lebontott néhány kisebb táborhelyet Calais-ban. Június közepén Calais város tanácsa 3000-re becsülte a táborhelyeken élő menekültek számát. Menekültek egy csoportja kövekkel teli táskákat helyezett az útra Calais mellett, azzal a céllal, hogy közlekedési dugót okozzanak és könnyebben feljuthassanak a teherautókra még a erősen biztosított kikötő területe előtt, amely a rendőrséggel való összeütközésekhez vezetett.