Főmenü megnyitása

Mihályffy Béla

magyar színész, színházigazgató

Mihályffy Béla (Budapest, 1891. január 11.Budapest, Ferencváros, 1948. április 4.)[1] színész, 1942 és 1944 között a kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója, 1939-től 1944-ig pedig a Színházi és Filmművészeti Kamara Alelnöke volt. Folyamatosan felfelé ívelő pályáját a politikai viszonyok megváltozása törte derékba.

Mihályffy Béla
Életrajzi adatok
Született 1891. január 11.
Budapest
Elhunyt 1948. április 4. (57 évesen)
Budapest
Pályafutása
Aktív évek 19191945
Híres szerepei Turner Kornél, elnök
120-as tempó
Gergely, ügyvéd/jogatanácsos
Az ördög nem alszik

Mihályffy Béla az IMDb-n
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihályffy Béla témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

1891. január 11-én született Budapesten. Édesapja Mihályfi Károly színész, a Nemzeti Színház örökös tagja, édesanyja Lázár Margit énekesnő. A budapesti egyetemen jogot végzett, majd tanulmányainak befejeztével egy ideig a főpolgármesteri hivatalban dolgozott. Tartalékos főhadnagyként végigküzdötte az első világháborút.

1918-ban megkezdte tanulmányait a Színművészeti Akadémián, de abbahagyta, s vidéki színpadokon való sikeres szereplésekkel kezdte el pályafutását. 1919-től ismét Budapesten játszott: először a Várszínházban, aztán a Dunaparti Színházban. 1920. október 21-én bemutatkozott a Nemzeti Színházban, a Nők barátja című darabban De Simrose szerepében, mely után az intézményhez szerződtették, ahol 1935-ig játszott. 1937-ig a Belvárosi, valamint 1936–37-ben a Művész Színházban is játszott. 1939-től 1941-ig a Magyar és az Andrássy Színház tagja volt egyszerre, s ez utóbbi tagja maradt 1942-ben is. 1942 és 1944 között a kolozsvári Nemzeti Színház drámai művészeti és ügyvezető igazgatója, 1939 és 1944 között a Színház- és Filmművészeti Kamara alelnöke volt. 1943 decemberében lépett utoljára színpadra Kolozsvárott.

1945-ben az igazolóbizottság Mihályffy Bélát politikai meggyőződése és szemlélete miatt örökre eltiltotta a színházi szerepléstől.

Sokoldalú színész volt. Alakja, arca és ércesen zengő hangja a szerelmes szerepkörre predesztinálták, de erős érzéke volt a humor és a karikatúra iránt, akadt néhány kitűnő zsánerfigurája is. Mindig eltalálta szerepei hangját, és jellegzetes maszkokat tudott adni nekik. Gyakran játszott katonatiszteket, lányos apákat, vállalatigazgatókat és orvosokat.

FilmszerepeiSzerkesztés

Fontosabb színházi szerepeiSzerkesztés

  • Werle (Ibsen: Vadkacsa)
  • Demetrius (Shakespeare: Szentivánéji álom)
  • Sebastiano (Shakespeare: A vihar)
  • Laertes (Shakespeare: Hamlet)
  • Cauchon (Shaw: Szent Johanna)
  • Linzmann (Molnár F.: Liliom)
  • Szepesy Mihály (Bókay J.: Az utód)
  • Dr. Bánky (Álarcosok)
  • Loránt hadnagy (Dolovai nábob leánya)
  • Kuzmics (A revizor)
  • Dengits (Ellák)
  • Komáromi (A piros ruhás hölgy)
  • Thuretzky (Déryné ifiasszony)
  • Kedves Gergely (Lilla)
  • Zichy gróf (A híd)
  • Bannai Gábor (Rang és mód)
  • Marokkói herceg (Velencei kalmár)
  • Madarász Antal (Szibéria)
  • Flóris (Három testőr)
  • Péter (Sok hűhó semmiért)
  • Berky Ákos (A mama)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 522/1948. folyószáma alatt.

ForrásokSzerkesztés