Mihail Alekszandrovics Lifsic

szovjet marxista filozófus, esztéta, művészetkritikus

Mihail Alekszandrovics Lifsic oroszul: Михаил Александрович Лифшиц, (Melitopol, Ukrajna, 1905. július 23.Moszkva, 1983. szeptember 28.), szovjet marxista filozófus, esztéta, művészetkritikus.

Mihail Alekszandrovics Lifsic
Született1905. július 23.
Melitopol, Ukrajna
Elhunyt1983. szeptember 28. (78 évesen)
Moszkva
Állampolgársága
Nemzetiségeorosz
Foglalkozásafilozófus, esztéta
IskoláiVkhutemas
KitüntetéseiVörös Csillag-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihail Alekszandrovics Lifsic témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Pályakép

szerkesztés

Előbb a VHUTEMASZ-ba[1] iratkozott be, majd onnan átment a VHUTEIN-be tanulni (1923).[2] 1929-ben elvi, művészetértelmezési ellentétek (a hagyományok elvetése) miatt szakított mestereivel és a Marx-Engels Intézetben kezdett el dolgozni a művészet marxi szempontú értelmezésén.

Az 1930-as években Moszkvában Lukács György munkatársa volt; jelentős hatással voltak egymásra.

A Lifsic-Lukács kör az Irodalomkritikus (Литературный критик) folyóiratnál tömörült. Csatlakozott a csoporthoz többek között a jelentős író, Platonov is. Fő tevékenységük Marx esztétikai nézeteinek rekonstruálása volt. Lifsic cikkeket írt, többek között Hegelről is. A hivatalos irodalomelmélet tevékenységét hevesen támadta. Egy Platonov kapcsán a folyóiratokban kirobban vita vége az lett, hogy Lifsicet tizenegy évre elhallgattatták.

1941-ben Lifsic önkéntesként került a frontra. Egy alkalommal csapattestének bekerítése miatt megsemmisítette iratait, így a párttagkönyvét is. Az ebből fakadó súlyos veszélyhelyzetből Tvardovszkij közbenjárása mentette meg.

Sztálin halála után 1954-ben a Novij Mirben (Новый мир) publikált egy cikket Marietta Saginjan naplója[3] címmel, és újra kitört a botrány. Ennek eredményeképpen ekkor kizárták a pártból.

Ezt követően egy filozófus csoporttal Lukács Az ifjú Hegel c. művének fordításán dolgozott.

Közben cikkeiben gyakran és következetesen bírálta a modernizmust.

1961-ben Tvardovszkij kérésére bírálatot írt Szolzsenyicin Iván Gyenyiszovics egy napja c. kisregényéről.[4] A cikk nagyban elősegítette, hogy a mű aztán Tvardovszkij lapjában meg is jelenhetett. Ugyanakkor Szolzsenyicin élesen rátámadt Lifsicre, marxista kövületnek titulálva őt. Lifsic azzal vágott vissza, hogy még mindig jobb maradi marxistának, mint a Bourbon restauráció maradi hívének lenni.

  • Marx és az esztétika; ford. Nyilas Vera, versford. Székely András; Gondolat, Bp., 1966 (Stúdium könyvek)
  • Válogatott esztétikai írások; vál., szerk., bev., jegyz. Sziklai László, ford. Ágai Ágnes et al.; Kossuth, Bp., 1973
  • Mihail Lifsic–Sziklai Lászlóː Moszkvai évek Lukács Györggyel. Beszélgetések, emlékezések; ford., interjú Farkas János László, előszó, jegyz. Sziklai László; Gondolat, Bp., 1989

Külső hivatkozások

szerkesztés
  1. Felsőfokú Képzőművészeti és Technikai Tanműhelyek
  2. Iparművészeti Főiskola, a Bauhaus szovjet megfelelője.
  3. Дневник Мариэтты Шагинян; Новый мир. 1954. № 2.
  4. Tvardovszkij két ízben (1950—1954 és 1958—1970 között), így az Ivan Gyenyiszovics publikálása idején is a Novij mir főszerkesztője volt.

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Лифшиц, Михаил Александрович című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.