Mihail Csiaureli

szovjet-grúz filmrendező, forgatókönyvíró és színész

Mihail Csiaureli (Tbiliszi, 1894. január 25.Tbiliszi, 1974. október 31.) szovjet-grúz filmrendező, forgatókönyvíró, színész, ötszörös Állami-díjas, a Szovjetunió népművésze.

Mihail Csiaureli
(მიხეილ ჭიაურელი)
Chiaureli ME.jpg
Született 1894. január 25.
Tbiliszi
Elhunyt 1974. október 31. (80 évesen)
Tbiliszi
Állampolgársága
Házastársa Veriko Andjaparidze (1914–1974)
Gyermekei Szofja Csiaureli
Ruben Csiaureli
Foglalkozása filmrendező, forgatókönyvíró, színész
Tisztség a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
Iskolái Tbilisi State Academy of Arts
Kitüntetései
  • Sztálin-díj
  • Lenin-rend
  • a Szovjetunió népművésze
  • Munka Vörös Zászló érdemrendje
  • Vörös Csillag-rend
  • Emlékérem az 1941-1945-ös Nagy Honvédő Háborúban való bátor részvételért
  • People's artist of the Georgian SSR
  • Grand Officer of the Order of the White Lion (1950. november 10.)[1]
Sírhely
  • Didube Pantheon
  • Mtatsminda Pantheon

ÉletpályájaSzerkesztés

Szülővárosában szobrászatot és festészetet tanult. 1920-1921 között rész vett a tbiliszi Revolutionary Theatre of Satire megszervezésében. 1921-ben került színházhoz. 1922–1924 között Németországban élt és dolgozott mint szobrász, és így is folytatta pályáját miután 1924-ben visszatért Tbilisziben. Pályája során volt díszlettervező, színész és filmrendező is. Kezdetben filmszínészként is szerepelt. 1926–1928 között színész és rendező volt a Krasny Proletkult Theatre-ben Tbilisziben. 1928–1941 között a Georgian Theatre of Musical Comedy művészeti vezetője volt. 1928–1974 között 25 filmet rendezett. Az 1940-es évek végén, az 1950-es évek kezdetén nagy, romantikusan csillogó tablókat alkotott. Több ízben volt a Legfelsőbb Szovjet tagja. Az 1950-es évek közepén, amikor a szovjet alkotók új útra tértek, visszaköltözött Grúziába, és a tbiliszi stúdióban előbb dokumentum-, majd játékfilmeket forgatott.

MunkásságaSzerkesztés

A grúz filmművészet egyik legkiemelkedőbb, de igen ellentmondásos alakja volt. Rendezői pályája elején főként történelmi tárgyú munkái méltán teremtették meg jó hírét. Felfogását líraiság és a témához mindig illő emelkedett ábrázolásmód jellemezte. A történelmi személyiség szerepét egyoldalúan eltúlozta, ezzel természetesen a tényeket is elferdítette. Emelkedettsége ekkor már retorikus pátosszá vált, és műveiből mesterkélt, a népi eposzok hangvételét utánozni kívánó naivitás áradt. Ez a fajta monumentalitás 1945–1954 között az egész szovjet filmművészetre rányomta bélyegét, ami Csiaureli szerepének is következménye. Nagy hatású, magával ragadó, munkásmozgalmi tematikájú eposza, A nagy tűzfény (1938) Magyarországon is sikert aratott.

MagánéleteSzerkesztés

1914-ben házasságot kötött Veriko Andjaparidze (1900–1987) orosz színésznővel. Leánya, Szofja Csiaureli (1937–2008) szovjet-grúz színésznő, a Grúz SZSZK érdemes művésze. Fia, Ruben Csiaureli filmrendező.

FilmjeiSzerkesztés

FilmrendezőkéntSzerkesztés

ForgatókönyvírókéntSzerkesztés

  • Khabarda (1931)

SzínészkéntSzerkesztés

DíjaiSzerkesztés

MagyarulSzerkesztés

  • Pjotr Andrejevics Pavlenko–Mihail Csiaureli: Berlin eleste. Filmregény; ford. Szekeres József; Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1950

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Ábel Péter: Új Filmlexikon, 1. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1971. 216-217. old.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Mikheil Chiaureli című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés