Főmenü megnyitása

Mihailich Győző (Rékas, 1877. október 14.Budapest, 1966. március 18.) hídépítő mérnök.

Mihailich Győző
Mikhailovich Győző.jpg
Született 1877. október 14.
Rékas
Elhunyt 1966. március 18. (88 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása műépítész, műegyetemi tanár
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (–1899)
Kitüntetései Kossuth-díj (1948)
Sírhely Farkasréti temető (49-körönd ("349")-2-7/8)[1]

Mihailich Győző
A Wikimédia Commons tartalmaz Mihailich Győző témájú médiaállományokat.
Liget-úti híd, Temesvár, épült 1910 Mihailich Győző tervei alapján
Újpesti víztorony a korai magyar vas- és vasbeton-építészet kimagasló alkotása, épült 1912 Mihailich Győző tervei alapján

ÉletútjaSzerkesztés

Temesrékason született, Temesvártól húsz kilométernyire.

Tanulmányait Kecskeméten végezte, majd 1899-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett építőmérnöki oklevelet. A grafosztatika úttörője, Kherndl Antal (1842-1919) professzor tanítványa, tanársegédje, majd adjunktus. 1906-tól magántanári képesítést nyert és a vasbetonszerkezetek c. tárgy meghívott előadója lett. 1916-ban rendkívüli tanári címet kap, majd 1920-ban kinevezik az újonnan alapított II. sz. Hídépítéstani tanszék nyilvános rendes tanárává. Ugyanebben az évben lesz a tanszék vezetője, e funkciót 37 éven át meg is tartja. 1931. óta a hídépítéstani tanszék mellett működő Beton- és Vasbetonépítési Laboratóriumot is vezette.

A Mérnök Továbbképző Intézet 1939. július 26-án Buday László, Pattantyús Á. Géza és Mihailich Győző professzorok kezdeményezésére jött létre mint Európa első mérnöktovábbképző intézete. Mihailich volt az intézet első igazgatója.

1948-ban a Budapesti Műszaki Egyetem tiszteletbeli műszaki doktora, majd 1954-ben a Drezdai Műszaki Egyetemen kapott tiszteletbeli doktor címet. A Magyar Tudományos Akadémiának 1933. óta levelező, majd 1949-től rendes tagja. Az újjászervezett MTA (1950) Műszaki Tudományok Osztályának első vezetője, az ezen belül alakult Építéstudományi Bizottságnak szervezője és az 1957. évi nyugalomba vonulásáig első elnöke.

A BME Építészeti Karának dékánja, az egyetemnek pedig két ízben rektora (194243 és 194950).

Mihailich majdnem hatvan évet töltött a nevelés, kutatás, tervezés szolgálatában. Nevéhez fűződik a magyar vasbetonépítés elméleti és gyakorlati megalapozása, fejlesztése. Mihailich mint a vasbeton-szerkezettan tanára különösen sokat tett a vasbeton szerkezetek elterjesztése terén. 19061914 között Magyarországon 16 különböző, harminc méternél nagyobb támaszközű vasbeton gerendahíd épült. Az 1908-ban átadott temesvári, Liget úti híd 38,4 méteres középső támaszközével a kor legnagyobb vasbeton gerendahídja volt, mely az 1910-es párizsi világkiállításon dicsérő oklevelet nyert.

Hitte és vallotta, hogy az egyetemi oktatónak nem szabad elszakadnia az ipari élettől. Elméleti és gyakorlati munkájának eredményeit a hazai és külföldi szaksajtóban számos tanulmányban ismertette. Fő elméleti művei a több kiadást megért Vasbetonszerkezetek (1922) - mely tankönyv a diákok és kézikönyv a már mérnökök számára - és a XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története (1960)

Ő tervezte a szolnoki Tisza-hidat (191011), a Sebes-Körös berekböszörményi hídját (191011) és a tamáshidai Fekete-Körös hidat (191112). Mihailich erősítési és szélesítési tervei alapján építették újjá 1935 és 1937 között a budapesti Margit-hidat. Folly Róberttel közösen tervezte a polgári hidat (1938–41; 1947–48) és a szegedi hidat a Tiszán (1948). Díjazottak voltak az óbudai és lágymányosi Duna-hidak építésére készített tervei. Szakértőként tevékenyen vett részt a felrobbantott budapesti hidak újjáépítésében.

Tervezett még 35 000 tonnás gabonatárházat Csepelen (192729), autóbuszgarázs csarnokot Zuglóban, Szabó József utca (192930), víztornyot Újpesten.

1916-tól kezdve négy évtizeden át tanácsadóként, illetve szakértőként szerepelt minden nevezetesebb híd és csarnokszerkezet megvalósításában. Munkásságáért több állami kitüntetésben részesült.

MunkásságaSzerkesztés

Építészeti tevékenységeSzerkesztés

TemesvárSzerkesztés

  • Liget-úti híd

SzolnokSzerkesztés

CsepelSzerkesztés

  • Gabonaház

ÚjpestSzerkesztés

  • Víztorony

PublikációkSzerkesztés

  • Vasbetonszerkezetek (Budapest, 1922)
  • XIX. és XX. századbeli magyar hídépítés története (Budapest, 1960)
  • A vasbetonépítés kezdete és első létesítményei Magyarországon (Haviár Győzővel, Budapest, 1966).

ÉletpályaSzerkesztés

  • 1920 II. sz. Hídépítéstani tanszék vezetője
  • 1931 Beton- és Vasbetonépítési Laboratórium vezetője
  • 1941 Mérnök Továbbképző Intézet alapító igazgatója
  • 1948 Kossuth-díj
  • 1950 Magyar Tudományos Akadémia - Műszaki Tudományok Osztályának első vezetője
  • Építéstudományi Bizottságnak szervezője s nyugalomba vonulásáig (1957) elnöke volt.
  • BME rektora és az Építészeti Karának dékánja

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

SzakirodalomSzerkesztés

  • Jancsó Árpád: A temesvári Bega-hidak krónikája, Magyar Útügyi Társ. és Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság kiadó, Budapest, Temesvár, 1999, ISBN 963-039-235-6
  1. http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html, 2019. július 26.