Főmenü megnyitása

Mike Spence (Surrey, 1936. december 30.Indianapolis, 1968. május 7.) néhai brit autóversenyző, Formula–1-es pilóta.

Mike Spence
Chaparral 2F - Mike Spence - 1967.jpg
Életrajzi adatai
Született1936. december 30.
Surrey, Egyesült Királyság
Elhunyt1968. május 7. (31 évesen)
Indianapolis, Amerikai Egyesült Államok
Nemzetisége brit brit
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei 19631968
Csapata Lotus, BRM
Nagydíjak száma 37 (36 rajt)
Dobogós helyezések 1
Első nagydíj olasz 1963 olasz nagydíj
Legutolsó nagydíj Dél-Afrika 1928-1994 1968 dél-afrikai nagydíj

A ma már Dél-Londonhoz tartozó Croydonban született Michael Henderson, avagy ahogy az autósportban ismerik, Mike Spence, aki többek közt azzal írta be magát a sportág történetébe, hogy ő nyerte az első Brands Hatch-i Race of Championst, mely talán a legnagyobb presztízsű bajnokságon kívüli Formula–1-es futam volt mind közül.

Az 1963-as Olasz Nagydíjon debütált és összesen 37 Formula–1es versenyen indult. Pályafutása során egyszer állhatott fel a dobogóra, 1965-ben Mexikóban lett harmadik és összesen 27 világbajnoki pontot szerzett.

PályafutásaSzerkesztés

FiatalkoraSzerkesztés

Versenyzői karrierjének első évei édesapja garázsában történt meg, itt került kapcsolatba az autókkal. Húszas éveiben járva kezdett versenyezni, előbb sportautókkal, majd alsóbb kategóriás együléses gépekkel. Itt hamar sikeresnek bizonyult, így két évvel azt követően, hogy először formulaautóba ült, immár egy bajnokságon kívül nagydíjon is rajthoz állhatott a Stuttgarti közeli Solituderingen. 1959-től a brit Formula Junior sorozatban versenyzett.[1]

Formula–1Szerkesztés

Team LotusSzerkesztés

Bár Formula Junior-eredményei elmaradtak a várakozásoktól, Spence-t 1963 második felében megkereste a Lotus Formula–1-es csapata, akik a sérült Trevor Taylornak kerestek helyettest, és mivel a csapat tartalékpilótája, Peter Arundell egy másik versenyen indult, így az alakulat Spence-t tette meg Clark csapattársául a monzai Olasz Nagydíjra. Spence az öt lotusos versenyző közül második legjobbként kilencediknek kvalifikálta magát, ám a versenyen műszaki hiba miatt nem érhetett célba.[2]

A következő évben Spence ismét egy sérülés miatt ülhetett be a Lotusba, miután Peter Arundell a reimsi Formula–2-es futamon megpördült, ütközött Gintherrel, és kirepült az autójából. Miután Spence több biztató versenyt futott, a mexikói évzárón pedig negyedik lett, 1965-ben is ő maradhatott a balesetét követően sokáig lábadozó Arundell helyettese.

A szezon remekül kezdődött, hiszen negyedik lett a január 1-jei évnyitón, majd márciusban Clark kiesése után megnyerte az első alkalommal megrendezett Race of Championst. A világbajnokság azonban nem folytatódott jól a számára, hiszen a következő hét versenyén csak egyszer szerzett pontot, a mexikói évzárón viszont ismét remekelt, s végül harmadikként futott be a versenyen, miután az év addigi összes futamát megnyerő Clark-Hill-Stewart trió egyaránt kiesett.

British Racing MotorsSzerkesztés

Ez azonban kevés volt a helye megtartásához, Chapman 1966-ban ismét Arundellnek szavazott bizalmat. Spence a BRM-hez szerződött, ám nem ülhetett be a gyári autóba, hanem továbbadták a Reg Parnell Racinghez, így egy privát Lotusszal teljesítette az évet. Mindössze két versenyen ért célba, igaz mindkettőn pontot is szerzett, de legalább az évkezdés ismét jól sikerült, hiszen győzni tudott az ezúttal bajnokságon kívüli Dél-Afrikai Nagydíjon, melyen egy gyári Lotusszal indult. A BRM 1967-re felvitte Spence-t a gyári csapathoz, ahol Jackie Stewart partnere lett. A megbízhatósággal nem volt probléma, hiszen Spence ötször is pontot szerzett, ám egyszer sem végzett az ötödik helynél előrébb. A következő év eleje szokás szerint jól sikerült, így Spence abban bízhatott, hogy 1968 végre meghozza a nagy áttörést.

1968-ban Jim Clark halála után Colin Chapman meghívta őt az Indianapolisi 500-as versenysorozatba. Egy gyakorlás során, három héttel a verseny előtt, a pálya egyik ívét elvétette és a falnak ütközött. A leszakadó első kerék a sisakjának csapódott súlyos fejsérülést okozva a pilótának, aki a kórházban belehalt a sérüléseibe.[3]

SportautókSzerkesztés

Az 1967-es Le Mans-i 24 órás autóversenyen is részt vett a Chaparral Cars Inc. csapat autójával, de célba nem értek. 225 kört teljesítettek csapattársával, Phil Hillel.

HalálaSzerkesztés

Egykori csapattársa, Jim Clark halálát követően Colin Chapman ismét felkereste Spence-t, s felkérte, hogy vezesse az egyik Lotus 56-ost az Indianapolisi 500-on. Május 7-én, miután az addigi legjobb edzéskört megfutotta a 60-as számú autójával, Chapman megkérte Spence-t, hogy a 30-as Lotust is vigye pályára, mivel annak versenyzője, Greg Weld nem igazán találta a sebességet.[4] Spence így egy másik Lotusszal ismét pályára hajtott, ám második körében a célegyenes végén elrontotta az egyes kanyar bejáratát, és a betonfalba csapódott. Az autó jobb első kereke hátracsapódott és fejen találta Spence-t, aki néhány órával később belehalt súlyos sérüléseibe. Legjobb eredményét még öt edzésnapon át senki nem tudta megdönteni, Joe Leonard pedig a pole-pozícióba kvalifikálta a 60-as rajtszámú autót.

EredményeiSzerkesztés

Teljes Formula–1-es eredménysorozataSzerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Helyezés Pont
1963 Team Lotus MON
BEL
NED
FRA
GBR
GER
ITA
13
USA
MEX
RSA
NC 0
1964 Team Lotus MON
NED
BEL
FRA
GBR GER
8
AUT
Ki
ITA
6
USA
7
MEX
4
12. 4
1965 Team Lotus RSA
4
MON
8
BEL
7
FRA
7
GBR
4
NED
GER
Ki
ITA
11
USA
Ki
MEX
3
8. 10
1966 Reg Parnell Racing Ltd MON
Ki
BEL
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
NED
5
GER
Ki
ITA
5
USA
Ki
MEX
DNS
13. 4
1967 Owen Racing Organisation RSA
Ki
MON
6
NED
8
BEL
5
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
Ki
CAN
5
ITA
5
USA
Ki
MEX
5
10. 9
1968 Owen Racing Organisation RSA
Ki
ESP
MON
NED
BEL
FRA
GBR
GER
CAN
ITA
USA
MEX
NC 0

Le Mans-i 24 órás autóversenySzerkesztés

Év Csapat Autó Csapattárs Helyezés
1967 Chaparral Cars Inc. Chaparral 2F   Phil Hill nem ért célba

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mike Spence
  2. Retro – A Lotus örök helyettese, 2014. december 30.
  3. Ezen a napon történt 12.30.
  4. A Lotus és a John Player Special. [2015. december 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. december 22.)

További információkSzerkesztés