Főmenü megnyitása

Miklós román királyi herceg (románul: Prinţul Nicolae al României, németül: Prinz Nikolaus von Hohenzollern–Sigmaringen; Sinaia, 1903. augusztus 18.Madrid, 1978. június 9.) román királyi és hohenzollern–sigmaringeni herceg, 1927–1930 között Románia régense, száműzték Romániából morganatikus házassága miatt.

Miklós királyi herceg
Miklós, Románia és Hohenzollern–Sigmaringen hercege
Miklós, Románia és Hohenzollern–Sigmaringen hercege
Született 1903. augusztus 18.
Sinaia; Románia
Elhunyt 1978. június 9. (74 évesen)
Madrid; Spanyolország
Állampolgársága Román Királyság
SzüleiMária román királyné
I. Ferdinánd román király
Foglalkozása autóversenyző
Tisztség King of the Romanians
Iskolái Eton College
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Miklós királyi herceg témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Származása és ifjúkoraSzerkesztés

Miklós herceg – családi becenevén „Nicky” – 1903-ban látott napvilágot a Peleş-kastélyban I. Ferdinánd román király és Mária edinburgh-i és szász–coburg–gothai hercegnő második fiaként, egyben negyedik gyermekeként. Testvérei közül leginkább fiatalabb nénjéhez, Mária hercegnőhöz állt közel, akiből később jugoszláv királyné lett.

A herceg és testvérei nem részesültek származásuknak megfelelő oktatásban; a gyermekek legtöbb idejüket a természetben töltötték. Fogadott nagyanyjuk, Erzsébet wiedi hercegnő hatására a gyermekek már korán megismerték és megszerették a színdarabok, zeneművek, regények világát. Ahogy idősebbé vált, a herceget szülei európai körutazásokra küldték; később katonai pályát választott, és eredetileg brit hercegnőként született édesanyja kapcsolatai révén a Brit Királyi Hadseregben kezdte meg a szolgálatot. A fiatal Miklós herceg szeretett sportolni; különböző fesztiválokon és jótékonysági rendezvényeken vett részt.

Románia régensekéntSzerkesztés

Miklós herceg fiatalkorában jóformán végig bátyja, Károly trónörökös árnyékában élt. 1918-ban a trónörökös titokban feleségül vette Janka Zizi Lambrinót, melyet a szülők mellett a román alkotmány is megtiltott a hercegnek. Az ügy napvilágra kerülése nagy botrányt kavart a családban, Károly herceg le akart mondani a trón iránti igényéről öccse javára. Végül azonban szülei érvényteleníttették a frigyet, így Károly maradhatott a román trón várományosa. A trónörököshöz feleségül adták Ilona görög királyi hercegnőt; de a herceg ennek ellenére is viszonyt kezdett Magda Lupescuval. Kapcsolatuk hatalmas felháborodást váltott ki a közvélemény részéről, így Károly 1926. január 1-jén lemondott alig ötéves fia javára a trónról.

1927. július 20-án I. Ferdinánd király halálát követően Károly herceg fiára, a gyermekkorban lévő Mihály hercegre szállt a román korona. Mivel még nem érte el nagykorúságát, az ifjú király mellé régensi tanácsot neveztek ki Miklós herceg, Gheorghe Buzdugan és Miron Cristea pátriárka személyében. Ekkor emelték Miklós herceget a Román Akadémia tiszteletbeli tagjává. Új pozíciója miatt a királyi hercegnek fel kellett adnia tengerészeti pályáját, melyet nem szívesen tett. Ugyan nem részesült megfelelő oktatásban, de a régensi tanács első emberének számító Miklós herceg megpróbálta a lehető legjobban vezetni az országot. Édesapja politikáját folytatván az Ion I. C. Brătianu vezette kormánnyal és Nemzeti Liberális Párttal működött együtt, háttérbe szorítva a kisgazdapártot.

A száműzetésben lévő Károly herceg közben a kisgazdapárt által támogatva a visszatérését fontolgatta, és amikor Brătianu miniszterelnök meghalt 1927 novemberében, a kisgazdapárt egyre nagyobb hatalomra és népszerűségre tett szert. 1929-ben Constantin Sărăţeanu kisgazdapárti politikus váltotta fel Buzdugan helyét a régensi tanácsban; a tanács addig is nehézkes kormányzása ennek következtében ellehetetlenült. A helyzetet Károly herceg oldotta meg 1930. június 8-án, amikor visszatért az országba, és II. Károly néven királlyá kiáltotta ki magát. Fivérével Miklós herceg is hajlandónak mutatkozott együttműködni; a régensi tanácsot feloszlatták.

Házasságai és száműzetéseSzerkesztés

Miklós királyi herceg az 1920-as évek végén ismerkedett meg Ioana Lucia Dumitrescu-Dolettivel (1902/1909–1963). Ioana Dumitrescu-Doletti egy romániai hercegnő leányaként született, majd 1924-ben nőül ment Radu Savianuhoz, akitől 1928-ban elvált. Miklós herceg össze akart házasodni Ioana Luciával, frigyük azonban az asszony származása miatt morganatikusnak minősült volna. A herceg bátyja tanácsát kérte e kérdésben, majd a király javaslatára 1931. október 24-én Tohaniban elvette Ioana Dumutrescut. A házasság előtt elvileg ki kellett volna kérnie a román uralkodó engedélyét, ezt azonban Miklós herceg saját bátyja tanácsára nem tette meg. II. Károly később mégis kihasználta öccse mulasztását, és 1937. április 9-én megfosztotta öccsét romániai címeitől, katonai rangjaitól és kitagadta őt a királyi családból. Miklós herceg száműzetésbe kényszerült feleségével; előbb Spanyolországban, végül Svájcban telepedtek le.

A volt királyi herceg a polgári Nicolae Brana néven élt feleségével Lausanne-ban. 1942. június 10-én unokaöccse, a megint trónon ülő I. Mihály király uralkodói rendeletben engedélyezte nagybátyja és neje számára a Hohenzollern vezetéknév használatát; 1947. január 15-én az uralkodó Hohenzollern–Sigmaringen hercegévé emelte Miklós herceget és Ioanna Dumitrescut. Ioanna Lucia halála után 1967. július 13-án a herceg újból megnősült; az elvált Thereza Lisboa y Figueira de Mello (1913–1997) olasz hölgyet, Jerónymo de Avellar Figueria de Mello ezredes leányát vette feleségül. A hercegnek egyik házasságából sem származott utódja.

Miklós román királyi és hohenzollern–sigmaringeni herceg 1978. június 9-én hunyt el hetvennégy évesen a spanyol fővárosban. A svájci Prilly városában temették el. Emlékiratai 1991-ben jelentek meg román nyelven „Memorii, În umbra coroanei româniei” címmel.

Források és külső hivatkozásokSzerkesztés