Főmenü megnyitása

Miklóssy Gábor (Nagyvárad, 1912. október 25.Kolozsvár, 1998. december 21.) erdélyi magyar festőművész és művészpedagógus.

Miklóssy Gábor
Miklóssy Gábor mester
Miklóssy Gábor mester
Született 1912. október 25.
Nagyvárad
Elhunyt 1998. december 21. (86 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása festőművész,
művészpedagógus

ÉletpályájaSzerkesztés

Katolikus mérnökcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot Nagyváradon. Eredetileg hegedűművésznek készült, (Bécsben és Budapesten végzett zenei tanulmányokat, ígéretes előadóművészi pályájáról azonban lábának megbénulása miatt le kellett mondania). Kitüntetéssel végezte a budapesti Képzőművészeti Főiskolát (1940), majd Rudnay Gyula mesteriskolájában folytatta tanulmányait (1940-42). Már pályakezdéskor számottevő sikereket ért el: 1942-ben Római Díjat szerzett, ugyanez évben a nagybányai Szent István Díj nyertese a Munkáján keresztül becsüld az embert! c. kötött tárgyú pályázaton. 1948-ban elnyerte a Nagyváradi Múzeum 1848-49-es szabadságharc-pályázatának I. és II. díját.

1945-től 1949-ig a nagyváradi képzőművészeti középiskolában tanított, itt volt tanítványa Tolnai Tibor. 1949-től a Kolozsvárt megszervezett képzőművészeti főiskola tanára lett, itt volt egyetemi tanár, innen vonult nyugalomba 1978-ban. Művészpedagógusi működése során a növendékek több nemzedékének adta át elméleti és gyakorlati tudását. Érdemeiért 1954-ben Állami Díjjal tüntették ki és a Művészet Érdemes Mestere címet kapta meg. Képalkotó művészete drámai hatású nagy kompozíciós művekben és metaforákra építő, modern hangvételű képekben ért el csúcseredményeket. Kötött témájú, tömegjeleneteket ábrázoló nagyméretű festményein az 1950-es évek dogmatikus szemléletű elvárásai mellett is jelentős művészi értékeket tudott teremteni (Lupény, 1929; Grivica, 1933). 1961-től ironikus, áttételesen a rendszert bíráló, egy meghasonlott társadalmat drámai kompozíciókban bemutató művek sorát (Partizánok, A gonosz macska; Asztal mellett; Fürdőzők) állította ki. Festményeinek, rajzainak reprodukciói és irodalmi művekhez készített illusztrációi jelentek meg erdélyi folyóiratokban. Portréiban több jeles kortársát – Gaál Gábort, Kacsó Sándort, Szabó T. Attilát – örökítette meg.

Néhány kisebb egyéni kiállításon kívül (Szentes, 1942; Nagyvárad, 1948; Kolozsvár, 1981) összegező jellegű tárlatot nem szervezett, de rendszeresen részt vett hazai és külföldi csoportkiállításokon. Munkái szerepeltek az 1954-es Velencei biennálén, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának 1996-os kiállításán. Posztumusz szerepeltették műveit a stockholmi Magyar Házban szervezett 1999-es magyar képzőművészeti tárlaton, amelyet Tamás Gáspár szervezett.[1] Szintén a művész halála után került megrendezésre Miklóssy Gábor és növendékei cím alatt a Budapesten, majd Marosvásárhelyen bemutatott kiállítás, a kiállításokat Murádin Jenő nyitotta meg.[2][3] Vallásos témájú kompozícióiból 2000 őszén rendeztek kiállítást Nagyváradon.[4] Alkotásait őrzik budapesti, nagyváradi, kolozsvári, bukaresti és pekingi múzeumokban.

CsaládjaSzerkesztés

Felesége Kondorosi Vilma festő, házasságukból egy gyermek született, Miklóssy Gyula (1954), ki a fényképész mesterséget választotta. Miklósy Gábor házassága válással végződött.

Jeles tanítványaibólSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Erdélyi képzőművészek kiállítása Svédországban. Szabadság (Kolozsvár), 1999. szeptember 11. (Udvardy Frigyes adatbankja nyomán).
  2. Gáspár Miklós: Miklóssy Gábor és növendékei. Szabadság, (Kolozsvár), 2000. március 18. (U.F. nyomán.)
  3. Sümegi György művészettörténész: Orbis Pictus - Kolozsvárról. Népújság (Marosvásárhely), 2000. március 25. (U.F. nyomán.)
  4. Miklóssy-kiállítás Nagyváradon. Szabadság (Kolozsvár), 2000. november 24.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés