Főmenü megnyitása

Mikola András (Nagypeleske, 1884. március 17.Nagybánya, 1970. július 4.) magyar festő, a nagybányai művésztelep második nemzedékének jeles tájképfestő művésze és mestere.

Mikola András
Mikola András arcképe (Muhi Sándor grafikája)
Mikola András arcképe (Muhi Sándor grafikája)
Született 1884. március 17.
Nagypeleske
Elhunyt 1970. július 4. (86 évesen)
Nagybánya
Foglalkozása festőművész
A Wikimédia Commons tartalmaz Mikola András témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Pályája elején jogot hallgatott Debrecenben, de hamarosan kiderült, hogy „csak” a rajz és a festés érdekli. Rajzolni, festeni tanult a nagybányai művésztelepen, majd Szablya-Frischauf Ferenc budapesti magániskolájában, később a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, s ösztöndíjakkal kijutott Párizsba, a Julian Akadémiára és a Delécluse Akadémiára. Az 1910-es évek elején ugyancsak ösztöndíjakkal eljutott Olaszországba és Németországba is. Mesterei voltak Ferenczy Károly, Réti István, Paul Laurens. Külföldön legnagyobb hatást Paul Cézanne festészete gyakorolt rá, de még sem ez volt a meghatározó az ő festészetében, hanem a nagybányai hagyományok, a plein air, a természetszeretet, a tájképfestés.

1908-tól volt kiállító művész, első kiállítására Budapesten került sor a Könyves Kálmán Szalonban, majd 1910-ben a Műcsarnokban. Friss tájlátása hamar feltűnt a szakértők és a közönség szemében. Stílusában a naturalizmus és az impresszionizmus ötvöződött, színpöttyökkel, fényfoltokkal érzékeltette a nagybányai dombos, fás táj, s a föléje boruló kék ég atmoszféráját. Sajátos volt finom, majd egyre erőteljesebb koloritja. Az 1920-as évek elején a Szinyei Merse Pál Társaság tagjai közé választotta, majd 1927-ben egyhangúlag a Nagybányai Festők Társasága (NFT) elnökévé választották. Krizsán Jánossal, Börtsök Samuval, Ziffer Sándorral korrigálta a nagybányai képzőművész növendékek munkáit 1944-ig. Számos kiváló tanítványuk volt, köztük Agricola Lídia. A II. világháború után visszavonultan élt, majd az 1960-as években kapcsolódott be ismét a művészeti életbe.

Alkotói periódusának fénykora az 1910-es évekre esett.

Képeit őrzi a Magyar Nemzeti Galéria Budapesten és a Rippl-Rónai Múzeum Kaposvárott, számos köz- és magángyűjtemény Romániában.

MűveibőlSzerkesztés

  • Kora tavasz (olaj, vászon, 100 x 111 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
  • Nagybányai táj (olaj, vászon, 66,5 x 58,5 cm; MNG)
  • Önarckép (1906; olaj, vászon, 100 x 66 cm; MNG)
  • Ülő akt (1908)
  • Tanulmány (1910 Portré)[1]
  • Zazarpart (1910-es évek olaj, vászon, 52,5 x 66 cm; MNG)
  • Alkotásutcai vámnál (MNG)
  • Nagybányai táj (1) (olaj, vászon, 64x49 cm)[2]
  • Nagybányai táj (2) (olaj, vászon, 66,5x58,5 cm)[3]
  • Nagybányai házak (MNG)
  • Nyár Nagybányán (olaj, vászon, 65×95 cm; magántulajdonban)
  • Vásár a főtéren[4]
  • Falu széle (magántulajdonban)
  • Képeskönyv (1960)

KöteteSzerkesztés

Társasági tagságSzerkesztés

Díjak, elismerésekSzerkesztés

  • Románia érdemes művésze (1964)
  • Román Szocialista Köztársaság Csillaga Érdemrend (1966)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Művészet, 1910
  2. Reprodukcióját lásd Réti István: A nagybányai művésztelep. Budapest : Kulturtrade Kiadó, 1994. 71. tábla ISBN 963-7826-35-1
  3. Réti i. m. 72. tábla
  4. Nagybányai művésztelep. [2010. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. június 7.)

ForrásSzerkesztés

  • Művészeti lexikon. 3. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1967. Mikola András lásd 340. p.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés