Főmenü megnyitása

Milánói Hercegség

korábbi államalakulat Észak-Itáliában

A Milánói Hercegség egy államalakulat volt Észak-Itáliában 1395 és 1797 között. A hercegség területe, noha sokat változott az évszázadok során, nagyjából a mai Lombardia régió területét foglalta el. Fő központjai a névadó Milánó valamint Pavia volt. Parma a 16. században különvált és önálló hercegséget alapított.

Milánói Hercegség
13951795
Milánói Hercegség címere
Milánói Hercegség címere
Milánói Hercegség zászlaja
Milánói Hercegség zászlaja
A Milánói Hercegség helye Itáliában
A Milánói Hercegség helye Itáliában
Általános adatok
Fővárosa Milánó
Hivatalos nyelvek nyugati lombard, latin, vulgáris olasz
Vallás katolicizmus
Kormányzat
Államforma hercegség
Dinasztia Visconti-ház, Sforza-ház
ElődállamUtódállam
Transzpadániai Köztársaság 
A Wikimédia Commons tartalmaz Milánói Hercegség témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A hercegséget 1395-ben alapította Gian Galeazzo Visconti, Milánó ura. Halála után (1447) a város lakossága kikiáltotta a köztársaságot, annak ellenére, hogy Visconti törvényes utódja az orléans-i herceg lett volna. A köztársaság nem bizonyult időtállónak, az orléans-i hercegek sem tudtak érvényt szerezni követeléseiknek, így 1450-ben a város ura egy zsoldosvezér, Francesco Sforza lett, aki feleségül vette az utolsó Visconti-herceg törvénytelen leányát. Sforza kikiáltotta magát Milánó hercegének. 1454 áprilisában Milánó és Firenze megkötötték a lodi békét, augusztusban a Velencei Köztársaság bevonásával megalakították az Itáliai Liga nevű kölcsönös védelmi szövetséget, amelyhez 1455-ben a pápai állam és a Szicíliai Királyság is csatlakozott. Az aláírók elismerték Francesco Sforzát Milánó hercegének. A Liga fél évszázados stabilitást biztosított Itáliában.

1498-ban az orléans-i herceget XII. Lajos néven francia királlyá koronázták. Első rendelkezése az volt, hogy érvényt szerezzen apja követeléseinek és így 1499-ben lerohanta a hercegséget és elűzte korábbi szövetségesét, az uralkodó Ludovico Sforzát. A franciák 1513-ig maradtak a hercegségben, amikor a svájciak elűzték őket, trónra segítve Ludovico fiát, Massimilianót. A franciák azonban I. Ferenc vezetésével 1515-ben visszatértek és a marignanói csatában leverték Massimiliano seregeit, a herceget pedig börtönbe vetették. 1521-ben az spanyolok és a Német-római Birodalom segítségével sikerült ismét kiűzni a franciákat. Az uralkodói székbe Massimiliano öccse, II. Francesco Sforza került.

A franciák Pavia mellett 1525-ben elszenvedett döntő veresége után Észak-Itália a Német-római Birodalom és V. Károly császár befolyása alá került. Francesco csatlakozott a cognaci ligához, melyet Velence, Firenze és a pápai állam is támogatott, így a herceget a birodalmi seregek elűzték Milánóból, de sikerült megtartania befolyását néhány hercegségi város felett. A cambrai-i béke (1529) lezárta a háborút és visszaültette Francescót a hercegi trónra.

 
A hercegség legnagyobb kiterjedése, a Viscontik idején
 
A Milánói Hercegség 1796-ban

1535-ben Francesco utód nélkül halt meg. Úgy a német-római császár, mint a francia király igényt formált a hercegi koronára, ez újabb háborúkhoz vezetett. 1545-ben III. Pál pápa a törvénytelen fia, Pier Luigi Farnese számára létrehozta a Pármai Hercegséget, mely magába foglalta a Milánói Hercegségnek a folyótól délre eső területeit. A hercegség végül V. Károly német-római császárnak (és spanyol királynak) fennhatósága alá került, aki ezt fiának, Fülöpnek, a jövendő spanyol királynak adományozta. Az 1559-es cateau-cambrésis-i béke elismerte a spanyolok fennhatóságát.

A hercegség a spanyol örökösödési háború végéig a spanyolok kezében maradt. A 18. század elején az osztrákok foglalták el, majd az 1714-es badeni békeszerződés elismerte fennhatóságukat a hercegség felett. Az osztrákokat 1796-ban Bonaparte tábornok űzte el. Az 1797-es Campo Formió-i békeszerződésben a Habsburg Birodalom lemondott a hercegségről, amely a Bonaparte Napóleon által létrehozott Ciszalpin Köztársaság része lett. Napóleon legyőzése után a bécsi kongresszus 1815. június 9-én ismét az osztrákoknak ítélte Milánót. A Milánói Hercegséget azonban nem állították helyre, hanem Velencével együtt az újonnan kreált csatlós államhoz, a Lombard–Velencei Királysághoz csatolták. Az 1859-es szárd–francia–osztrák háborúban a győztes Franciaország Lombardiát átadta a Szárd–Piemonti Királyságnak. 1861-ben az egyesült Olasz Királyságba olvasztották.

UralkodókSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1980) ISBN 963-243-235-5
  • Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1972)

Ez a szócikk részben vagy egészben a Duchy of Milan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.