Milánói Hercegség

korábbi államalakulat Észak-Itáliában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. március 28. Sablon- vagy fájlváltoztatások várnak ellenőrzésre.

A Milánói Hercegség egy államalakulat volt Észak-Itáliában 1395 és 1797 között. A hercegség területe, noha sokat változott az évszázadok során, nagyjából a mai Lombardia régió területét foglalta el. Fő központjai a névadó Milánó valamint Pavia volt. Parma a 16. században különvált és önálló hercegséget alapított.

Milánói Hercegség
13951795
Milánói Hercegség címere
Milánói Hercegség címere
Milánói Hercegség zászlaja
Milánói Hercegség zászlaja
A Milánói Hercegség helye Itáliában
A Milánói Hercegség helye Itáliában
Általános adatok
FővárosaMilánó
Hivatalos nyelveknyugati lombard, latin, vulgáris olasz
Valláskatolicizmus
Államvallásrómai katolikus egyház
Kormányzat
Államformahercegség
DinasztiaVisconti-ház, Sforza-ház
ElődállamUtódállam
Transzpadániai Köztársaság 
A Wikimédia Commons tartalmaz Milánói Hercegség témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

A hercegséget 1395-ben alapította Gian Galeazzo Visconti, Milánó ura. Halála után (1447) a város lakossága kikiáltotta a köztársaságot, annak ellenére, hogy Visconti törvényes utódja az orléans-i herceg lett volna. A köztársaság nem bizonyult időtállónak, az orléans-i hercegek sem tudtak érvényt szerezni követeléseiknek, így 1450-ben a város ura egy zsoldosvezér, Francesco Sforza lett, aki feleségül vette az utolsó Visconti-herceg törvénytelen leányát. Sforza kikiáltotta magát Milánó hercegének. 1454 áprilisában Milánó és Firenze megkötötték a lodi békét, augusztusban a Velencei Köztársaság bevonásával megalakították az Itáliai Liga nevű kölcsönös védelmi szövetséget, amelyhez 1455-ben a pápai állam és a Szicíliai Királyság is csatlakozott. Az aláírók elismerték Francesco Sforzát Milánó hercegének. A Liga fél évszázados stabilitást biztosított Itáliában.

1498-ban az orléans-i herceget XII. Lajos néven francia királlyá koronázták. Első rendelkezése az volt, hogy érvényt szerezzen apja követeléseinek és így 1499-ben lerohanta a hercegséget és elűzte korábbi szövetségesét, az uralkodó Ludovico Sforzát. A franciák 1513-ig maradtak a hercegségben, amikor a svájciak elűzték őket, trónra segítve Ludovico fiát, Massimilianót. A franciák azonban I. Ferenc vezetésével 1515-ben visszatértek és a marignanói csatában leverték Massimiliano seregeit, a herceget pedig börtönbe vetették. 1521-ben az spanyolok és a Német-római Birodalom segítségével sikerült ismét kiűzni a franciákat. Az uralkodói székbe Massimiliano öccse, II. Francesco Sforza került.

A franciák Pavia mellett 1525-ben elszenvedett döntő veresége után Észak-Itália a Német-római Birodalom és V. Károly császár befolyása alá került. Francesco csatlakozott a cognaci ligához, melyet Velence, Firenze és a pápai állam is támogatott, így a herceget a birodalmi seregek elűzték Milánóból, de sikerült megtartania befolyását néhány hercegségi város felett. A cambrai-i béke (1529) lezárta a háborút és visszaültette Francescót a hercegi trónra.

 
A hercegség legnagyobb kiterjedése, a Viscontik idején
 
A Milánói Hercegség 1796-ban

1535-ben Francesco utód nélkül halt meg. Úgy a német-római császár, mint a francia király igényt formált a hercegi koronára, ez újabb háborúkhoz vezetett. 1545-ben III. Pál pápa a törvénytelen fia, Pier Luigi Farnese számára létrehozta a Pármai Hercegséget, mely magába foglalta a Milánói Hercegségnek a folyótól délre eső területeit. A hercegség végül V. Károly német-római császárnak (és spanyol királynak) fennhatósága alá került, aki ezt fiának, Fülöpnek, a jövendő spanyol királynak adományozta. Az 1559-es cateau-cambrésis-i béke elismerte a spanyolok fennhatóságát.

A hercegség a spanyol örökösödési háború végéig a spanyolok kezében maradt. A 18. század elején az osztrákok foglalták el, majd az 1714-es badeni békeszerződés elismerte fennhatóságukat a hercegség felett. Az osztrákokat 1796-ban Bonaparte tábornok űzte el. Az 1797-es Campo Formió-i békeszerződésben a Habsburg Birodalom lemondott a hercegségről, amely a Bonaparte Napóleon által létrehozott Ciszalpin Köztársaság része lett. Napóleon legyőzése után a bécsi kongresszus 1815. június 9-én ismét az osztrákoknak ítélte Milánót. A Milánói Hercegséget azonban nem állították helyre, hanem Velencével együtt az újonnan kreált csatlós államhoz, a Lombard–Velencei Királysághoz csatolták. Az 1859-es szárd–francia–osztrák háborúban a győztes Franciaország Lombardiát átadta a Szárd–Piemonti Királyságnak. 1861-ben az egyesült Olasz Királyságba olvasztották.

Uralkodók

szerkesztés
Neve Uralkodása
Milánó hercegei
Gian Galeazzo Visconti 13951402
Gian Maria Visconti 14021412
Filippo Maria Visconti 14121447
Köztársaság (1447–1450)
(I.) Francesco Sforza 14501466
Galeazzo Maria Sforza 14661476
Gian Galeazzo Sforza 14761494
Ludovico Sforza 14941499
XII. Lajos francia király 14991500
Ludovico Sforza 1500
XII. Lajos francia király 15001512
Massimiliano Sforza 15121515
I. Ferenc francia király 15151521
II. Francesco Sforza 15211535
Spanyol uralom (1540–1706)
II. Fülöp spanyol király 15401598
III. Fülöp spanyol király 15981621
IV. Fülöp spanyol király 16211665
II. Károly spanyol király 16651700
V. Fülöp spanyol király 17001706
Osztrák uralom (1706–1797)
VI. Károly német-római császár 17061740
Mária Terézia 17401780
II. József német-római császár 17801790
II. Lipót német-római császár 17901792
II. Ferenc német-római császár 17921797
Ciszalpin Köztársaság (1797–1799)
II. Ferenc német-római császár 17991800
Osztrák uralom 17991800
Átmeneti kormányzótanács 1800
Különleges kormányzótanács 1800
Különleges kormányzótanács végrehajtó testülete 18001802
(Napóleoni) Itáliai Köztársaság
Napoléon Bonaparte 18021805
Itáliai Királyság
I. Napóleon 18051814
Eugène de Beauharnais 18051814
  • Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1980) ISBN 963-243-235-5
  • Lindner László: Milánó és az északolasz tóvidék (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp. 1972)

Fordítás

szerkesztés
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Duchy of Milan című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.