Miloslav Seeman (Vysoké Veselí, 1892. december 15.Prága, 1975. február 11.) cseh orvos, gyógypedagógus, egyetemi tanár, a logopédia és a hallássérültek gyógypedagógiájának egyik jeles művelője.

Miloslav Seeman
Született

Vysoké Veselí[1]
Elhunyt 1975. február 11. (82 évesen)[2][1]
Prága[1]

ÉletútjaSzerkesztés

Orvosi tanulmányait Bécsben (1917-ben) végezte, és (1918-19-ben) id. Hermann Gutzmann (Albert Gutzmann fia) asszisztenseként egészítette ki Berlinben és szerzett fül-orr-gége szakorvosi képesítést. Ezután rövid ideig Bécsben dolgozott, majd 1921-ben Prágába kapott meghívást, ahol megindította a foniátria (hang- és beszédgyógyászat) művelését és országos szervezetének kiépítését. 1929-től professzor volt a prágai Károly Egyetem orvosi fakultásán és az ott általa létesített foniátriai klinikát és laboratóriumot vezette.

Több új logopédiai és foniátriai elméleti megállapítás és terápiás eljárás fűződik nevéhez. Sokat tett a hallássérültek differenciált óvodai és iskolai ellátásáért. Miloslav Seeman gazdag szakirodalmi tevékenységét nemzetközileg is számon tartják. A Folia Phoniatrica c. szakfolyóirat egyik alapítója és szerkesztője volt.

Főbb munkáiSzerkesztés

  • O litskem hlasu. (=Az emberi hang) Praha, 1953
  • Česká slovní audiometrie. (=Cseh beszéd és hallásvizsgálat) Praha, 1960
  • Poruchy detske reci. (=Nyelvi zavarok gyermekkorban.) Praha, 1965[3]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
  2. http://en.isabart.org/person/76482, Miloslav Seeman, 2017. október 9.
  3. Seeman ezen tanulmánya német nyelven került be a Pécsi Tudományegyetem könyvtárába, lásd Peruchy détskí reci (német) Sprachstörungen bei Kindern / Miloslav Seeman Übers. v. M. Schwer, W. Georgi. 2. überarb. Aufl. Berlin Jena : Volk u. Gesundheit, 1965. 439 p.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Sedlácek, K.: Le 70 e anniversaire du Prof. dr. Miloslav Seeman. Folia Phoniatrica, 1961. 3. 241-45.
  • Heese, G.-Wegener, H. (Hrsg.): Enzyklopädisches handbuch der Sonderpädagogik. Berlin-Charlottenburg, 1969. 3139-40.