Mindent anyámról
A Mindent anyámról (eredeti címe: Todo sobre mi madre) 1999-ben készült spanyol–francia filmdráma, amelyet Pedro Almodóvar írt és rendezett. A film olyan témákkal foglalkozik, mint az AIDS, a homoszexualitás, a cross-dressing, a hit vagy az egzisztencializmus.
| Mindent anyámról (Todo sobre mi madre) | |
| 1999-es francia–spanyol film | |
| Rendező | Pedro Almodóvar |
| Producer | Agustín Almodóvar Michel Ruben |
| Műfaj |
|
| Forgatókönyvíró | Pedro Almodóvar |
| Főszerepben | Cecilia Roth Marisa Paredes Antonia San Juan Penélope Cruz Candela Peña |
| Zene | Alberto Iglesias |
| Operatőr | Affonso Beato |
| Vágó | José Salcedo |
| Jelmeztervező |
|
| Díszlettervező | Antxón Gómez |
| Gyártás | |
| Gyártó |
|
| Ország | Spanyolország, Franciaország |
| Nyelv | spanyol, katalán, angol |
| Forgatási helyszín | |
| Játékidő | 104 |
| Költségvetés | 600 millió peseta (4.989.091 USD) |
| Képarány | 2,35:1 |
| Forgalmazás | |
| Forgalmazó | Warner Bros. Pathé Sony Pictures Classics |
| Bemutató | 1999.04.16.  2000.03.16.  |
| Díj(ak) | Oscar, Golden Globe, BAFTA |
| Korhatár | .svg){kind=icon} IV. kategória (F/1506/J) |
| Bevétel | 67,9 millió USD |
| További információk | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A forgatókönyv Almodóvar korábbi, Titkom virága című filmjének egyik jelenetén alapul, amelyben orvostanhallgatók szerepeltek, akiket arra képeznek ki, hogy a gyászoló hozzátartozókat győzzék meg arról, hogy engedjék rokonaik szerveit másoknak adni, hiszen ebben a filmben egy autóbalesetben meghalt tinédzser anyja áll a középpontban.
Szereplők szerkesztés
- Cecilia Roth – Manuela
- Marisa Paredes – Huma Rojo
- Antonia San Juan – Agrado
- Penélope Cruz – Rosa
- Candela Peña – Nina Cruz
- Rosa Maria Sardà – Rosa anyja
- Fernando Fernán Gómez – Rosa apja
- Eloy Azorin – Esteban
- Toni Cantó – Lola
- Sapic – Sapic
Cselekmény szerkesztés
 |
Alább a cselekmény részletei következnek! |
A film középpontjában Manuela áll, aki a madridi Ramón y Cajal kórházban nővérként felügyeli a donorszerv-átültetéseket. Egyetlen fia, a tizenéves Esteban írónak készül.
Tizenhetedik születésnapján Estebant elüti egy autó és meghal, amikor éppen a híres színésznő, Huma Rojo után szalad autogramért, egy A vágy villamosa előadás után, amelyben Blanche DuBois-t alakította. Manuela megállapodik a kollégáival, hogy a fia szívét egy La Coruña-i férfinak adják. Miután elment fia szívéért, Manuela felmond a munkahelyén és elutazik Barcelonába, ahol megpróbálja megkeresni fiának apját, Lolát, egy transzvesztitát, akinek a létezéséről fia nem tudott és aki elől eltitkolta fia létezését is.
Manuela Bercelonában újra összejön régi barátjával Agradóval, a melegszívű és okos transzszexuális prostituálttal. Ezenkívül megismerkedik még számos emberrel, akikkel azután komoly kapcsolatba kerül: Rosa fiatal apáca, aki az erőszak áldozataivá vált prostituáltak menhelyén dolgozik és teherbe esett Lolától; Huma Rojo, a színésznő, akit a fia annyira imádott, és a kábítószerfüggő Nina Cruz, Huma színészpartnere és szeretője. Az élete összefonódik a fenti szereplőkével, amikor Rosáról gondoskodik annak terhessége alatt, illetve Humának dolgozik személyi asszisztensként, sőt még a színházban is beugrik Nina helyett, amikor az utóbbi a kábítószerezés miatt erre éppen képtelen.
A kórházba menet Rosa megkéri a taxisofőrt, hogy álljon meg egy park mellett, ahol meglátja apja kutyáját, Sapicot, majd apját is, aki Alzheimer-kórban szenved. A férfi nem ismeri meg Rosát és megkérdi, hány éves és hogy hívják, ugyanakkor Sapic, a kutya okosabb, ő megismeri Rosát. Rosa meghal fia szülése közben, és Lola és Manuela végleg újra összekerülnek Rosa temetésén. Lola (akit korábban Estebannak hívtak) AIDS-ben haldoklik és arról mesél, hogy mindig mennyire akart egy fiút, erre Manuela mesél neki az ő Estebanjáról és hogy az meghalt autóbalesetben. Manuela ezután örökbe fogadja Rosa gyermekét, Estebant és ott marad vele Rosa szüleinek házában. Az apa nem érti, kicsoda Manuela és Rosa anyja azt mondja neki, hogy ő az új szakácsnő, aki most a fiával itt lakik velük. Ekkor Rosa apja megkérdi Manuelát, hogy hány éves és milyen magas.
Manuela bemutatja Estebant (Rosa fiát) Lolának és ad neki egy fényképet az ő saját Estebanjáról. Rosa anyja meglátja őket az utcán és kérdőre vonja Manuelát, hogy miért mutogatja a csecsemőt idegeneknek. Manuela elmondja neki, hogy Lola Esteban apja, amire Rosa anyja feldúlva azt mondja: "Ez az a szörnyeteg, aki megölte a lányomat?!"
Manuela Estebannal visszaszökik Madridba, képtelen tovább élni Rosa házában, mivel a nagymama attól fél, hogy elkaphatja az AIDS-t a gyermektől. Levelet ír Humának és Agradónak, amelyben elmondja, hogy elmegy és még egyszer bocsánatot kér, hogy nem búcsúzott el tőlük, ahogy azt évekkel ezelőtt is tette. Két évvel később Manuela visszatér Estebannal egy AIDS-konferenciára, és elmondja Humának és Agradónak, akik most együtt dolgoznak egy színpadi show-ban, hogy Esteban csodálatos módon nem örökölte a vírust. Ezután elmondja, hogy visszatér, hogy Esteban nagyszüleivel éljen. Amikor Humát Nina felől kérdezi, az szomorú lesz és elmegy. Agrado elmondja Manuelának, hogy Nina visszament a szülőfalujába, megházasodott és neki is van egy ronda kövér gyereke.
 |
Itt a vége a cselekmény részletezésének! |
Megjelenés szerkesztés
A film premierje 1999. április 8-án volt Spanyolországban és április 16-ától került a mozikba. Bemutatták az 1999-es Cannes-i fesztivál-on, a Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon, az Aucklandi Filmfesztiválon, az Austini Filmfesztiválon, a Thesszaloniki Nemzetközi Filmfesztiválon és a New York-i Filmfesztiválon is. A film Spanyolországban 9.962.047 euró bevételt hozott, 8.272.296 dollár bevételt az USA-ban és külföldön 59.600.000 dollárt, így világszerte összbevétele 67.872.296 USD volt.[1]
Magyar nyelvű ismertetők, kritikák szerkesztés
Elismerések szerkesztés
A film számos díjat nyert el különféle hazai és nemzetközi filmfesztiválokon: Ezek közül a legrangosabbak:
- Oscar-díj – Legjobb idegen nyelvű film (2000)
- Európai Filmdíj a legjobb európai filmnek (2000)
- Európai Filmdíj a legjobb európai színésznőnek (2000)
- 1999-es cannes-i filmfesztivál
- Golden Globe-díj – Legjobb idegen nyelvű film (2000)
- BAFTA-díj a legjobb nem angol nyelvű filmnek; BAFTA-díj a legjobb rendezőnek (2000)
- César-díj a legjobb külföldi filmnek (1999)
- A 15. Goya filmdíjon (2000) a legjobb film, a legjobb rendező, a legjobb női főszereplő és a legjobb női mellékszereplő kategóriákat nyerte meg a 12 kategóriából, amelyben összesen jelölték.
Színházi adaptációk szerkesztés
A film színházi adaptációját Samuel Adamson írta, világpremierje a londoni Old Vic színházban volt 2007. szeptember 4-én. Ez volt Almodóvar műveinek első angol nyelvű színházi adaptációja, amelyhez minden támogatását és hozzájárulását megadta.[2] A film zeneszerzőjének Alberto Iglesiasnak a zenéjét beépítették a színpadi produkcióba is, amelyhez Max és Ben Ringham írtak további zeneszámokat. A főszerepeket Diana Rigg, Lesley Manville, Mark Gatiss, Joanne Froggatt, Colin Morgan és Charlotte Randle játszották. Általában jó kritikákat kapott, néhány kritikus szerint még javított is a filmen.[3][4]
Magyarországon a Pesti Színház mutatta be 2010. február 27-én.[5]
Külső hivatkozások szerkesztés
- Mindent anyámról a PORT.hu-n (magyarul)
- All About My Mother az Internet Movie Database oldalon (angolul)
- All About My Mother a Rotten Tomatoes oldalon (angolul)
Források szerkesztés
- ↑ BoxOfficeMojo.com. BoxOfficeMojo.com, 2002. augusztus 28. (Hozzáférés: 2013. november 1.)
- ↑ Benedict, David: ''Variety'' article. Variety, 2006. június 18. (Hozzáférés: 2012. február 3.)
- ↑ BBC article. BBC News, 2007. szeptember 5. (Hozzáférés: 2012. február 3.)
- ↑ WhatsOnStage.com article. WhatsOnStage.com article. [2013. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. február 3.)
- ↑ http://vigszinhaz.hu/szindarab/60+mindent+any%C3%A1mr%C3%B3l/ Archiválva 2013. november 4-i dátummal a Wayback Machine-ben Vígszínház
Fordítás szerkesztés
- Ez a szócikk részben vagy egészben az All About My Mother című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
