Mircea Malița

román diplomata, matematikus

Mircea Augustin Malița (Nagyvárad, 1927. február 20.Bukarest, 2018. május 21.[1][2]) román diplomata, matematikus, egyetemi tanár, esszéíró.

Mircea Malița
Mircea Malita.jpg
Románia nagykövete az Amerikai Egyesült Államokban
Hivatali idő
1982. március 18. 1985. március 25.
Románia ENSZ-nagykövete és genfi nagykövete
Hivatali idő
1981. február 25. 1982. március 18.
Románia tanügyminisztere
Hivatali idő
1970. február 28. 1972. október 13.
Románia külügyminiszterhelyettese
Hivatali idő
1962 1970
Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja
Hivatali idő
1972. július 21. 1980

Született 1927. február 20.
Nagyvárad
Elhunyt2018. május 21. (91 évesen)
Bukarest
Párt Román Kommunista Párt

Foglalkozás matematikus, diplomata
Iskolái Bukaresti Egyetem

ÉletrajzaSzerkesztés

Nagyváradon született, Pavel Malița ügyvéd és Chirilă Veturia egyetlen fiaként.[3] Anyai nagybátyjai, Augustin, Iosif és Aurel, mindhárman felsőfokú végzettségűek, még gyermekkorában felébresztették benne a könyvek szeretetét. Az elemi iskolát és a gimnázium első három osztályát szülővárosában végezte. 14 éves korában el kellett hagynia a második bécsi döntés által Magyarországnak ítélt Észak-Erdélyt. Eleinte a fogarasi Radu Negru Líceumban(wd) tanult, majd a belényesi görögkatolikus püspöki líceumban(wd). Itt a matematikát Ștefan Musta tanította, aki korábban a kolozsvári egyetemen volt tanársegéd, és aki tanítványát rávezette a matematika szépségére.[4][5] 1944-ben, miután Belényest elfoglalták a visszavonuló német csapatok, Bukarestbe ment, ahol a Gheorghe Lazăr Líceumban(wd) folytatta tanulmányait. Négy évvel később diplomázott a bukaresti egyetem matematika–informatika karán, ahol Grigore Moisil, Simion Stoilow(wd), Miron Nicolescu(wd), Ion Barbu, Octav Onicescu(wd), Ovidiu Drâmbă, Gheorghe Atanasiu(wd) és Șerban Țițeica(wd) tanítványa volt. Ezzel párhuzamosan a filozófia kar előadásait is látogatta.

Az egyetem első évei alatt kezdett foglalkozni a politikával. Hallgatta Gala Galactiont, látogatta a szocialistákat, kommunistákat és liberálisokat, végül a politikai paletta baloldala felé hajlott.[6] A Demokratikus Diákfront elnöke volt, előbb a karon, aztán az egyetemen, a fővárosban és végül országosan. A szervezet később Román Nemzeti Diákszövetség néven az Ifjúsági Munkásszövetség tagozata lett, ennek szintén Malita töltötte be az elnöki tisztségét. Ebben a minőségében 1949-ben elkísérte Mihail Sadoveanut Párizsba a Béke Világkongresszusára. Az egyetem elvégzése után Bukarestben a Román Akadémia könyvtára igazgatójaként dolgozott (1950-1956). Egy időben el kellett hagynia a politikai színpadát, de az akadémiát is. Utóbb Sadoveanu mellett visszatért, és megkezdte diplomáciai karrierjét a Románia állandó ENSZ melletti missziója tanácsadójaként. 1961-1962-ben a külügyminisztérium kulturális igazgatóságának igazgatója volt.

Mindössze 22 évesen, 1949-ben elkezdte egyetemi karrierjét, amely hat évtizeden át tartott. 1972-ben szerezte meg a professzori címet a bukaresti egyetem matematika karán, ahol a matematikai analízis tanszéken a Matematikai modellek a társadalomtudományokban és a Logika és mesterséges intelligencia kurzusokat tartotta.

Első diplomáciai küldetését Montevideóban teljesítette az UNESCO konferenciáján. 29 éves korában Athanase Joja tanácsadója lett az első román ENSZ-küldöttségben (1956). 1962-ben az ENSZ-kapcsolatokért és konferenciakapcsolatokért felelős külügyminiszter-helyettessé nevezték ki. Ez volt az az időszak, amikor Románia kezdett a Szovjetuniótól független politikát kialakítani.

1970-ben a Nemzeti Oktatási Minisztérium élére került. Tisztségviselése idején (1970. február – 1972 október) sikerült előmozdítania a nyugati idegen nyelvek oktatását, az informatika oktatását, a matematika és informatika karok fejlesztését, és támogatta a tanügyben a vezetői szemléletet és a jövőbe mutató tevékenységeket.

Matematika és filozófia szakosként 1972-ben védte meg doktori értekezését Modele matematice pentru negocieri (A tárgyalások matematikai modelljei) címmel.

1972. júliusban a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja lett.[7]

1974-től kezdve tagja volt az ENSZ népesedési, tudományos, technológiai, fejlesztési konferenciáit előkészítő tanácsoknak.

1980-ban újra a diplomácia területére lépett. Berni, majd genfi nagykövetté, utóbb Románia amerikai nagykövetévé nevezték ki.

Elena Ceaușescu kegyeiből kiesve 1984-ben visszahívták az országba, és megfosztották politikai tisztségeitől.

1990 után nem foglalkozott politikával.[5]

A Római Klub egyik alapítója és tiszteletbeli tagja volt, társszerzője a szervezet „No limits to Learning. Bridging the Human Gap. Report to the Club of Rome” (1979) és „The Double Helix of Learning and Work. A Report to the Club of Rome” (2003) című kiadványainak.

1974-ben a Román Akadémia levelező tagja, 1991. decemberben rendes tagja lett.[8]

Esszéíróként a Repere című kötettel mutatkozott be (1967). A következő tíz évben könyveiben művészettörténettel, politológiával és természetesen matematikával foglalkozott. Diplomáciai pályafutásával párhuzamosan a román diplomácia történetével is foglalkozott. 1975-ben a Romániai Írószövetség díjával tüntették ki.

MűveiSzerkesztés

MatematikaSzerkesztés

  • Programarea pătratică (Ed. Științifică, 1968); társszerző Mihai Dragomirescu
  • Matematica organizării (Ed. Tehnică, 1971); társszerző C. Zidăroiu,
  • Programarea neliniară (Ed. Științifică, 1972); társszerző Mihai Dragomirescu
  • Modele matematice ale sistemului educațional (1972, Ed. Didactică și Pedagogică); társszerző C. Zidăroiu,
  • Triade (Ed. Științifică, 1973); társszerző Silviu Guiașu -
  • Asupra schemelor cu diferențe finite iterate (közreműködő)
  • Bazele inteligenței artificiale. Logici propoziționale (Ed. Tehnică, 1987) társszerző Mihaela Malița,

PolitikatudománySzerkesztés

  • Pagini din trecutul diplomației românești (Ed. Politică, 1966) társszerzők Virgil Cândea és Dinu C. Giurescu
  • Diplomația. Școli și instituții (Ed. Didactică și Pedagogică, 1970)
  • Diplomatie roumaine (1970, Ed. Meridiane)
  • Teoria și practica negocierilor (Ed. Politică, 1972)
  • Jocuri pe scena lumii. Conflicte, negocieri, diplomație (Ed. C.H.Beck, 2007)
  • Tablouri din războiul rece. Memoriile unui diplomat român (Ed. C.H.Beck, 2007)
  • Între război și pace (Ed. C.H.Beck, 2007)
  • Zid de pace, turnuri de frăție. Deceniul deschiderii: 1962-1972 (Ed. Compania, 2011); társszerző Dinu C. Giurescu
  • Cumințenia pământului. Strategii de supraviețuire în istoria poporului român (Ed. Corint; 2010)
  • Istoria prin ochii diplomatului (2014)[9]
  • Cold War Diplomacy: A Romanian diplomat's memoirs (2014)

JövőkutatásSzerkesztés

  • Cronica anului 2000 (Ed. Politică, 1969)
  • Aurul cenușiu (Ed. Dacia, 3 kötet - 1971, 1972, 1973)
  • Hrana, problemă vitală a omenirii (Institutul de Științe Politice , 1976)
  • No limits to learning. Bridging the Human Gap (A Római Klub jelentése, 1979), közreműködő
  • Orizontul fără limite al învățării (Ed. Politică, 1981); társszerzők J. Botkin, Mahdi Elmandjra -
  • Dubla spirală a învățării și a muncii (Ed. comunicare.ro, 2005); társszerző cu Orio Giarini

EsszékSzerkesztés

  • Repere (1967)
  • Sfinxul. Însemnări de călătorie (Editura pentru Literatură, 1969)
  • Pietre vii (Editura Eminescu, 1973)
  • Zidul și iedera (Editura Cartea Românească, 1977)
  • Idei în mers (Editura Albatros, I. kötet: 1975, II. kötet: 1981)
  • Zece mii de culturi, o singură civilizație - Spre geomodernitatea secolului XXI (Ed. Nemira, 2001)

Cikkek, tanulmányokSzerkesztés

A közel hatvan saját kötet mellett Mircea Malița számos tanulmányt jelentetett meg több mint ötven kötetben, valamint közel 500 népszerűsítő cikket a diplomácia, történelem, informatika és jövőkutatás témakörében.[4] Több mint 120 közleménnyel jelentkezett tudományos konferenciákon, és mintegy 150 cikke jelent meg különböző egyetemi és akadémiai kiadványokban.

Kitüntetései és elismeréseiSzerkesztés

BelföldönSzerkesztés

  • A Bukaresti Műegyetem díszdoktora (2012 )[10]
  • A Bukaresti Közgazdasági Akadémia díszdoktora (2012 )[11]
  • Románia Csillaga érdemrend parancsnoka (2000)
  • A Nagyváradi Egyetem díszdoktora (1998)[12]
  • Érdemérem a társadalmi felszabadítási és nemzeti antifasiszta forradalom 40. évfordulójára (1984)
  • Augusztus 23 érdemrend III. osztály (1974)
  • Érdemérem a Románia Szocialista Köztársaság Fegyveres Erői 30. évfordulójára (1974)
  • Érdemérem Románia fasizmus alóli felszabadulásának 30. évfordulójára (1974)
  • Érdemérem a köztársaság kikiáltásának 25. évfordulójára (1972)
  • Tudor Vladimirescu érdemrend II. osztály (1971)
  • Érdemérem a Román Kommunista Párt 50. évfordulójára (1971)
  • Érdemérem a haza felszabadításának XXV. évfordulójára (1969)
  • Augusztus 23 érdemrend IV. osztály (1964)[13]
  • Érdemérem a haza felszabadításának XX. évfordulójára (1964)
  • A Román Népköztársaság Csillaga érdemrend V. osztály (1961)
  • Munka Érdemrend III. osztály (1949)

KülföldönSzerkesztés

  • Főnix Rend parancsnoka, Görögország (1979)
  • Egyiptomi Érdemrend (1976)
  • Függetlenségi Érdemrend, Jordánia (1975)
  • Francisco de Miranda Rend, II. osztály, Venezuela (1974)
  • Nemzeti Cédrus Érdemrend, Libanon (1974)
  • Ecuadori Nemzeti Érdemrend nagykeresztje (1973)
  • San Carlos Érdemrend, Kolumbia (1973)
  • Német Szövetségi Köztársaság Nagykeresztje (1971)
  • Taaj Rend, II. osztály, Irán (1969)
  • Érdemérem a Nagy Honvédő Háború 20. évfordulójára, Szovjetunió, 1965[4]

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Plecarea cărturarului diplomat - Academician Mircea Malița. www.academiaromana.ro. Academia Română (2018. máj. 22.) (Hozzáférés: 2019. jún. 26.)
  2. Afrodita Cicovschi: A murit academicianul Mircea Malița. Adevarul.ro, (2018. máj. 22.)
  3. Mircea Malița, biografia. www.referatele.com (Hozzáférés: 2019. jún. 26.)
  4. a b c Lucian Pricop: Mircea Malița. Biobibliografie. (hely nélkül): Editura Comunicare.ro. 2012. ISBN 978-973-711-336-8  
  5. a b Diana Rotaru: Acad. Mircea Malița: Maurer este cel care a îndepărtat România de ruși. Jurnalul, (2011. feb. 21.) arch Hozzáférés: 2019. jún. 26.
  6. Eveline Păuna: In memoriam Mircea Malița. evelinepauna.ro (2018. máj. 22.) (Hozzáférés: 2019. jún. 26.)
  7. Membrii CC al PCR. www.cnsas.ro (Hozzáférés: 2019. jún. 26.)
  8. Documentar: Academicianul Mircea Malița împlinește 90 de ani. www.agerpres.ro (2017. feb. 17.) (Hozzáférés: 2019. jún. 26.)
  9. Alexandru Filimon: Diplomatul pune în mișcare energia unei societăți. Adevărul, (2014. dec. 19.)
  10. Doctor Honoris Causa - Academician Mircea Malița. www.old.upb.ro (2012. ápr. 19.) (Hozzáférés: 2019. jún. 26.) arch
  11. Acad. Mircea Malița, Doctor Honoris Causa al ASE din București Archiválva 2019. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben, Florin Antonescu, în Economistul nr. 13-14, 9 aprilie 2012
  12. Academicianul Mircea Malița a încetat din viață. www.juridice.ro. Universitatea din Oradea (2018. máj. 23.) (Hozzáférés: 2019. jún. 26.)
  13. Decretul nr. 500/1964 pentru conferirea unor ordine și medalii. Buletinul Oficial al Republicii Populare Romîne, 18. sz. (1964. dec. 9.)

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Mircea Maliţa című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés

InterjúkSzerkesztés