Mixophyes carbinensis

kétéltűfaj

A Mixophyes carbinensis a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Mixophyes nembe tartozó faj.

Mixophyes carbinensis
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Mixophyes
Parker, 1940
Faj: M. carbinensis
Tudományos név
Mixophyes carbinensis
Mahony, Donnellan, Richards & McDonald, 2006
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mixophyes carbinensis témájú rendszertani információt.

Előfordulása szerkesztés

Ausztrália endemikus faja. Queensland államban és Victoria államban honos a Carbine Tableland (Mt. Lewis és Mt. Spurgeon) és a Windsor Tableland területén 700–1300 m-es tengerszint feletti magasságban. Élőhelye montán esőerdő.[1]

Megjelenése szerkesztés

Nagytestű, akár a 8 cm testhosszúságot is elérő békafaj.[2] Háta sárga- vagy rézbarna, hátán több apró sötétbarna folt látható, középen egy sötétbarna hosszanti csík húzódik, amely a szemek között Y-alakban indul. Orrlyukától szeme utáni területig egy fekete csík húzódik, orra hegyén fekete háromszög alakú folt található. Hasa fehér, a hímek torka szürke vagy narancssárga. Pupillája függőleges elhelyezkedésű, a szivárványhártya sötétbarna. A lábakon és a karokon sötét vízszintes sávok, a combok hátsó részén pedig apró krémszínű foltok vannak vannak. Mellső lábainak ujjai között nincs úszóhártya, a hátsókon csaknam teljes úszóhártya van; ujjai végén nincsenek korongok.[2]

Életmódja szerkesztés

Tavasztól nyárig szaporodik. A petéket a nőstény lábával kilöki a vízből, így azok a patakmedrek melletti függőleges partokon és sziklafalakon tapadnak meg.[3][1] Az ebihalak a kikelés után a vízbe pottyannak. Hosszuk elérheti a 12,5 cm-t, színük sötétbarna. Gyakran a víztestek alján maradnak, és körülbelül 13 hónapig tarthat, amíg békává fejlődnek.[2][1]

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil.[1]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés