Mnémoszüné (görögül Mνημοσύνη), görög mitológiai alak, titanisz, Uranosz és Gaia leánya, az emlékezés istennője, a múzsák anyja.

Mnémoszüné
Mnemosyne (color) Rossetti.jpg
Élettársa Zeusz
Gyermekei
Szülei

A Wikimédia Commons tartalmaz Mnémoszüné témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mnémoszüné és Zeusz kilenc szerelmes éjszakát töltött együtt, melynek gyümölcseként az istennő „kilenc egyforma természetű lányt szült, akik csak az éneklésre gondoltak, semmi egyébre”.[1] E lányok a múzsák, a művészetek megszemélyesítői. I. e. 4. századi daktilikus hexameterben íródott görög sírfeliratok alapján Mnémoszüné volt a neve Hadész egyik folyójának is, amely a Léthé párja volt az alvilágban. A holt lelkek azért ittak a Léthé vizéből, hogy amikor reinkarnálódnak, ne emlékezzenek korábbi életükre. Csak a beavatottak kiváltsága volt, hogy haláluk után a Léthé helyett a Mnémoszüné vizéből ihattak. Ez a forrás az emlékezet vizét csobogja. Az emlékezés pedig minden kultúrában a tudás legtisztább forrása. E sírfeliratok valószínűleg kapcsolatban álltak a korabeli misztériumvallással, vagy az orphikus mítoszokkal.[2]

Ugyanezt a történetet találjuk, a boiótiai Trophóniosz jóshely szertartásaiban, ahol a két forrás, a Léthe és a Mnémoszüné együtt jelenik meg: „az istenfélőnek e két kútból kell innia, a Léthé vizéből, hogy elfeledje az emberi életet, a Mnémoszünéből, hogy majd visszaemlékezhessék arra, amit a másvilágon látott. A halálba való beavatás tapasztalatának a végén az istenfélő hasonló lesz az ihletett tudóshoz, a költőhöz és a prófétához.”[3] Egy hasonló megjelenítéssel találkozunk Platón Állam című művének végén, „Er mítoszában”.

Hésziodosz Istenek születése (Theogonia) című művében is találkozhatunk Mnémoszüné alakjával, aki magában hordozza a feledés adományát is. Királyok és költők fohászkodtak hozzá, s ajánlották erejüket, hogy részesülhessenek az istennő határozott, parancsoló, tudós jellemvonásaiból.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Kerényi Károly: Görög mitológia, Gondolat Könyvkiadó, 1977, 72. o.
  2. Zuntz, Gunter: Persephone, Cambridge, 1971.
  3. Nicola Cusumano: Mnémoszüné–Lészmoszüné: Emlékezet és feledés, mítosz és történelem, Egyed Péter fordítása [1]

Lásd mégSzerkesztés

Külső hivatkozásokSzerkesztés