Moša Pijade

kommunista politikus.

Moša Pijade (szerbül: Мoшa Пиjaдe, ejtsd: mosa pijade; Belgrád, 1890. január 4.Párizs, 1957. március 15.), becenevén Čiča Janko (Чича Јанко), szefárdi zsidó származású jugoszláv kommunista politikus.

Moša Pijade
(Моша Пијаде)
Moša Pijade (1).jpg
Született 1890. január 4.[1][2][3]
Belgrád
Elhunyt 1957. március 15. (67 évesen)[1][4][3]
Párizs
Állampolgársága
Házastársa Lepa Nešić-Pijade
Foglalkozása
Tisztség országgyűlési képviselő
Kitüntetései
  • Order "For Merit to the People"
  • Order of Brotherhood and Unity
  • Order of Bravery
  • Order of the Partisan Star
  • Order of the People's Liberation
  • Order of the People's Hero
  • Order of the Hero of Socialist Labour
  • Commemorative Medal of the Partisans of 1941 (1941)
  • People's Hero of Yugoslavia (1953. november 27.)
Sírhely Tomb of the People's Heroes (1957. március 15. – )
A Wikimédia Commons tartalmaz Moša Pijade témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Belgrádban született és tanult, festő lett belőle, de ebből nem tudott megélni, ezért újságírással kezdett foglalkozni, majd Ohridban rajztanár lett.

Az első világháborúban szobafestőként és pincérként is dolgozott. 1919-ben saját lapot indított, amely azonban egy éven belül megszűnt, 1920-ban tagja lett a Jugoszláv Kommunista Pártnak, egyre magasabb tisztségeket töltött be.

A két világháború között többször bebörtönözték, 1925-ben 20 év börtönre ítélték, mert illegális nyomdát működtetett. A börtönben a kommunisták eszmei képzésén dolgozott, így került szoros kapcsolatba Titoval, akinek egyik szellemi atyja lett. A börtönben Marx műveit fordította. Elvtársai kiemelték róla, hogy fáradhatatlanul dolgozó "húzóerő" volt. Tito tisztelte benne egyetemi végzettségét, olvasottságát.

A második világháborúban a montenegrói felkelést készítette elő, majd a partizán főparancsnokságon gazdasági kérdésekkel foglalkozott. A Fočai előírások nagyrészt az ő műve volt, és a majdani alkotmány létrejöttében is fontos a szerepe. Sokat publikált a Borbában, írásaiban rendre találhatók voltak uszító tartalmak.

A világháború után minden jelentősebb kitüntetést megkapott, és a FNRJ (Jugoszláv Föderatív Népköztársaság) alelnöki tisztjéig is eljutott. Mindvégig Tito kedvence volt, azonban a szó szoros értelmében kiöregedett a politikából, (pl. elbóbiskolt az elhúzódó üléseken). Betegsége miatt később sok időt töltött Párizsban.

MagyarulSzerkesztés

  • Válogatott beszédek és cikkek 1941-1949, 1-2.; Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1949-1951
  • A képmutatás nagymesterei. A budapesti pörrel kapcsolatos cikkek; Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1949 (Politikai kiskönyvtár)
  • Jugoszlávia Kommunista Pártjának harmincadik évfordulójáról. Beszámoló; Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1949 (Politikai kiskönyvtár)
  • A Balkán-föderációról. A Szövetségi Szkupstina költségvetési vitája; Testvériség-Egység, Noviszád, 1950 (Politikai kiskönyvtár)
  • Mese a jugoszláviai felkelés megszervezéséhez nyújtott szovjet segítségről; Testvériség-Egység, Noviszád, 1950 (Politikai kiskönyvtár)
  • Az államelmélet néhány kérdése; Bratsztvo-Jedinsztvo, Noviszád, 1950 (Korunk kérdései)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. RKDartists. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven), 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)

ForrásokSzerkesztés

  • Enciklopedija Jugoslavije. Izdanja i naklada Jugoslavenskog Leksikografskog Zavoda, Zagreb MCMLXV. 6. kötet.