Mocsár Gábor

magyar író, újságíró
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 11.

Mocsár Gábor (Nyírmártonfalva-Gut, 1921. február 24.Debrecen, 1988. december 3.) József Attila-díjas (1968) magyar író, újságíró. Unokája Mocsár Zsófia (1991–2016) látványtervező.

Mocsár Gábor
Csigó László felvétele
Csigó László felvétele
Élete
Született1921. február 24.
Nyírmártonfalva-Gut
Elhunyt1988. december 3. (67 évesen)
Debrecen
SírhelyDebreceni köztemető
Nemzetiségmagyar, magyar
HázastársaHáromszor nősült.
GyermekeiMocsár Gábor (1992. március 6-án elhunyt.)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)szociográfia, elbeszélések, kisregények, tanulmányok
Kitüntetései
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1968)
Alföld-díj (1984)

Életpályája

szerkesztés

Mocsár Gábor Büdöskúton nőtt fel. A polgári iskolát a Debreceni Református Kollégiumban járta ki. 1939-től esztergályos volt Diósgyőrben, Budapesten, Debrecenben és Csepelen. 1943-ban bevonult katonának, de a Szovjetunióban hadifogoly lett. 1949-1950 között a Debreceni Néplap munkatársa lett. Közben Salgótarjánban szerkesztő. 1950-től a Győr-Sopron Megyei Hírlap felelős szerkesztője, 1954-1956 között a Szabad Nép szerkesztőbizottsági tagja. 1956-tól elismert író, regényíró. 1957-1961 között újból Debrecenben újságíró. 1962-1964 között az Alföld című folyóirat főszerkesztője volt. Leváltása után Szegedre költözött, ahol részt vett a Tiszatáj és a helyi könyvkiadó irányításában. 1986-ban a Tiszatáj című folyóiratban engedélyezte Nagy Gáspár A fiú naplójából című versének kinyomtatását, amely az 1956-os forradalom 30. évfordulójára íródott. Ezért az egész szerkesztőséget menesztették. Így 1987-ben visszaköltözött Debrecenbe, s egy esztendővel később elhunyt.

Munkássága

szerkesztés

Pályája elején verseket írt. Első regényeiben (Egy párttitkár feljegyzése, 1956; Forró napok, 1956) a történelmi és társadalmi változásokra reagált. Munkáinak másik csoportjában, a szatirikus elbeszélésekben és regényekben ugyanezt a világot ábrázolja a visszájáról. Történelmi regényei és esszéi, valamint szociografikus írásai, társadalomrajzai legtöbbször Debrecen múltjához kapcsolódnak. A Magyarország felfedezése sorozat az ő kötetével indult. (Égő arany, 1970). Munkásságát az önéletrajzi hármaskönyv zárja le, amelynek harmadik kötete a mai napig kiadatlan maradt.

  • Aratáskor a Kubány vidéken (úti jegyzetek, 1952)
  • Egy párttitkár feljegyzései (riportregény, 1956)
  • Forró napok (regény, 1956)
  • Ördögdomb (kisregény, 1960)
  • Eltűntek a mezsgyék (riportkönyv, 1961)
  • Szellem és századok (tanulmányok, 1961)
  • Nyitott tenyér (regény, 1963)
  • Pirostövű nád (elbeszélés-gyűjtemény, 1964)
  • Tanyavilág – bomló világ (szociográfia, Taar Ferenccel, 1964)
  • Pávatoll - Illetlenek (kisregény, 1966)
  • Nagy erdő, kis fiú (ifjúsági regény, 1967)
  • Nálunk, vidéken (szociográfia, 1967)
  • Fecskék és miatyánk (elbeszélés, 1967)
  • Kerek egymillió (kisregény, 1967)
  • Süli-bógni (kisregény, 1968)
  • Fekete csónak (regény, 1968)
  • Égő arany (riportkönyv, 1970)
  • Mindenki városa (1970)
  • Ki vágta fejbe Hudák elvtársat? (kisregény, 1971)
  • Gyémántper (regény, 1972)
  • Ég alatt, föld felett (regény, 1975)
  • Sziklából víz (elbeszélés, 1975)
  • Kék barlang (kisregények, 1978)
  • Suli-bógni (kisregény, 1979)
  • A város és a fejedelem (regény, 1980)
  • Délibábjaim városa (szociográfia, 1981)
  • Részletek egy közép-európai életrajzból (válogatott elbeszélés, 1982)
  • ...eleitől fogva (önéletírás, 1986)
  • Faházikók (regény, 1987)
  • Minden időben. Irodalmi önéletírás, 1946-1957; Magvető, Bp., 1989
  • Magamban bízva (kiadatlan)
  • Szocialista Munkáért érdemérem (1954)
  • Szeged Város Művészeti Díj (1970)
  • A Munka Érdemrend arany fokozata (1981)
  • A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1985)

További információk

szerkesztés