Mocsonok

község Szlovákiában

Mocsonok (szlovákul Močenok, korábban Sládečkovce) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Vágsellyei járásban.

Mocsonok (Močenok)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásVágsellyei
Rangközség
Első írásos említés1113
PolgármesterRoman Urbánik
Irányítószám951 31
Körzethívószám00421 (0) 37
Forgalmi rendszámSA
Népesség
Teljes népesség4356 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség92 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság130 m
Terület46,39 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 14′, k. h. 17° 56′48.233333°N 17.933333°EKoordináták: é. sz. 48° 14′, k. h. 17° 56′48.233333°N 17.933333°E
Mocsonok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsonok témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

A mátyusföldi község a Kisalföldön, Vágsellyétől 5 km-re északkeletre fekszik.

Története

szerkesztés

1113-ban a zobori apátság oklevelében Mussenic néven említik először. A 14. század közepéig több birtokosa is volt. 1349-ben Tamás zobori apát az esztergomi érsekségnek engedte át, de 1363-ban mégis Trencsén várkapitányának zálogbirtoka lett. Később részben visszaszerezte a zobori apátság. Miután Hunyadi Mátyás a kolostort lerombolta, 1494-ben a nyitrai püspökség birtoka lett. 1530-ban átélt egy török támadást. A források 35 felégetett és 16 másik elpusztított házról szólnak, a lakosság az erdőkbe menekült. 1543-ban Esztergom elestével Mocsonok is a török hadszíntér szélére került. 1598-ban újra kifosztották és felégették. Mind a török, mind a császári katonaság sanyargatta. A következő évben ez újra megismétlődött. 1606-ban Bocskai felkelése során is sokat szenvedett. 1623-ban II. Ferdinánd császártól vámszedési jogot kapott. 1624-ben mintegy száz család élt a településen. 1631-ben a Cétény vize erősen megáradt, ezért a katonaság Nagykérről áttette szállását máshova, például Berencsre, Köpösdre és Mocsonokra.[2] 1650-ben évi hét vásár tartására kapott jogot. A század végén már oppidumként említik, ami mezővárosi rangot jelentett. 1695-ben 47 ház fizetett adót, míg 21-en szabadon éltek. II. Rákóczi Ferenc két ízben járt a településen: 1704. december 27-én a nagyszombati csatavesztés utáni visszavonulásakor, majd 1705. július 21. és augusztus 2. között itt ütötte fel főhadiszállását. 1709-ben a labancok erődített tábora volt itt.[3]

1715-ben 43, öt évvel később 81 háztartás volt a településen. 1760. május 7-én szörnyű tűzvész tört ki a településen, melyben az egész város elpusztult. 1787-ben az első népszámláláskor 261 házat és 1590 lakost számláltak a városban. Kórházát 1809-ben alapították. Az 1831-ben pusztított kolerajárványnak is sokan estek áldozatul. 1850-ben Mocsonokon 1850 lakos élt.

Vályi András szerint „MOCSONAK. Magyar mező Város Nyitra Várm. földes Ura a’ Nyitrai Püspökség, a’ kinek épülete által díszesíttetik, lakosai katolikusok, fekszik Nyitrához mintegy 2 órányira, Ispotállya is vagyon, határja jó, fája van, szőleje középszerű, malma helyben, el adásra jó módgya van.”[4]

Fényes Elek szerint „Mocsonok, magyar m. v. Nyitra vmegyében, Nyitrától nyugotra 2 mfdnyire: 1821 kath., 7 zsidó lak. A városnak egy nagy részét ez előtt 60 esztendőkkel német bevándorlók szállották meg; de ezek most magyarul mind tudnak, sőt nagy részük egészen elmagyarosodott. – Ékességére szolgál a kath. paroch. templom; főképen pedig a püspöki palota s kert. Határa termékeny, de sok helyett ingoványos; erdeje szép; rétje legelője jó; szőlőhegye tágas, azonban nagyon közönséges bort terem; van vizimalma. F. u. a nyitrai püspök s feje egy uradalomnak.”[5]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Vágsellyei járásához tartozott. A kommunista időszakban szlovákiai katolikus papokat átnevelő tábort hoztak itt létre.

Népessége

szerkesztés

1880-ban 2515 lakosából 2117 szlovák és 254 magyar anyanyelvű volt.

1890-ben 2812 lakosából 2010 szlovák és 639 magyar anyanyelvű volt.

1900-ban 3283 lakosából 2612 szlovák és 583 magyar anyanyelvű volt.

1910-ben 3878-an lakták: 3041 szlovák és 706 magyar.

1921-ben 3988 lakosából 3508 szlovák és 417 magyar volt.

1930-ban 4564 lakosából 4284 szlovák és 226 magyar volt.

1991-ben 4179 lakosából 4091 szlovák és 46 magyar volt.

2001-ben 4338 lakosából 4208 szlovák és 64 magyar volt.

2011-ben 4283 lakosából 4063 szlovák, 58 cigány és 48 magyar volt.

2021-ben 4356 lakosából 4010 (+20) szlovák, 54 (+11) magyar, 7 (+2) cigány, 22 (+3) egyéb és 263 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]

Nevezetességei

szerkesztés

Neves személyek

szerkesztés
  • Itt született 1810-ben Balázsovits Odoricus ferences rendi szerzetes.
  • Itt született 1813-ban Majer István teológiai doktor, püspök és nagyprépost, egyházi és pedagógiai népszerűsítő író, grafikus.
  • Itt született 1868-ban Santho Miklós magyar festő.
  • Itt született 1906-ban Staud Géza (1906–1988) színháztörténész, bibliográfus, egyetemi tanár.
  • Itt hunyt el Gusztinyi János (1718–1777) nyitrai püspök 1763-tól haláláig.
  • Itt hunyt el Révay Antal (1718-1783) teológiai doktor, nyitrai püspök.
  • Itt hunyt el Kluch József (1748-1826) nyitrai püspök, érsek, egyházi író.
  • Itt raboskodott Szüllő Rezső (1912–1982) plébános.
  • Itt szolgált Alagovich Sándor (1760–1837) zágrábi püspök.
  • Itt szolgált Vágner József (1833–1910) nyitrai prépost-kanonok és a nyitrai egyházmegyei könyvtár igazgatója.
  • Itt volt edző Meszlényi Tibor (1956-2017) szlovákiai magyar labdarúgó, edző.
  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Jedlicska Pál (szerk.) 1910: Eredeti részletek a gróf Pálffy-család okmánytárához 1401–1653 s gróf Pálffyak életrajzi vázlatai. Budapest. 93 No. 175. Archiválva 2015. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben; Vadas András 2011: Árvizek a kora újkori Magyar Királyságban. In: Micae Mediaevales - Tanulmányok a középkori Magyarországról és Európáról. Budapest.
  3. Thaly Kálmán 1905: Ocskay László II. Rákóczi Ferencz fejedelem brigadérosa és a felső-magyarországi hadjáratok 1703-1710 2. Budapest, 129.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. ma7.sk
  7. Cserenyey István 1913: Néhány kép a nyitrai püspökség két utolsó századából. Religio LXXII.
  • Nevizánszky Gábor - Prohászka Péter 2020: Honfoglalás és kora Árpád-kori soros temetők és leletek katasztere - Szlovákia. Budapest, 55 No. 140.
  • Monument revue 2/2019
  • Flammichová, Zuzana 2016: Historicko – geografický komentár vybraných obcí Nitrianskej stolice z Belových Vedomostí. Diplomamunka.
  • Borzová, G. - Buday, P. - Lašut, M. 2013: Skvosty Močenka. Močenok
  • Buday Péter 2010: Kaštieľ v Močenku v archívnych prameňoch. Pamiatky a múzeá 59/4, 50-54.
  • Novák Veronika 2007: A csallóközi és mátyusföldi mezővárosok fejlődése a 18. század végéig. Archivum Sala - Levéltári Évkönyv III.
  • Bielich, M. 2007: Záchranný archeologický výskum v obci Močenok. AVANS 2005
  • Lajoš a kol. 1964: Nitra slovom i obrazom. Bratislava, 39.
  • Jozef Paulík 1960: K problematike mladšej doby bronzovej na juhozápadnom Slovensku. Archeologické rozhledy XII.
  • Heill Károly 1870: Mocsonok és Majer-Tillmann Antonia emléke. István Bácsi Naptára

Külső hivatkozások

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Mocsonok témájú médiaállományokat.