Modális hangsor
Modális, más néven diatonikus hangsor (eol) az, amelyet hét különböző hang alkot. A modalitás jelen van a régi (a középkori, a reneszánsz és a barokk) zenében és a magyar népzene (hétfokú hangkészlettel rendelkező dalainak) új stílusában. A hangsorokat szekundszerkezetük alapján is vizsgálhatjuk, vagyis azt, hogy az öt egész hang (nagy szekund) és a két félhang (kis szekund) hol helyezkedik el a hangsoron belül, ami a hangsor fő jellegzetességét adja.
A hét alap modális hangsorSzerkesztés
A hangsorok részletes bemutatásához a könnyebb érthetőség kedvéért a szolmizációs hangokat is mellérendeljük, és pirossal jelöljük a kis szekund hangközöket.
Jón (dó-sor) - dúr: C-D-E-F-G-A-H-(C) /dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-(dó)/ dúr
Dór (ré-sor, lá sor-fivel): D-E-F-G-A-H-C-(D) /ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-(ré)/ lá sor fivel
Fríg (mi-sor, lá sor-tával): E-F-G-A-H-C-D-(E) /mi-fá-szó-lá-ti-dó-ré-(mi)/ lá sor tával
Líd (fá-sor, dó-sor fivel): F-G-A-H-C-D-E-(F) /fá-szó-lá-ti-dó-ré-mi-(fá)/ dó sor fivel
Mixolíd (szó-sor, dó-sor tával): G-A-H-C-D-E-F-(G) /szó-lá-ti-dó-ré-mi-fá-(szó)/ dó sor tával
Eol (lá-sor) – természetes moll: A-H-C-D-E-F-G-(A) /lá-ti-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/ -
Lokriszi (ti-sor): H-C-D-E-F-G-A-(H) /ti-dó-ré-mi-fá-szó-lá-(ti)/ -
A modális hangsorok C’ alaphangról kiindulvaSzerkesztés
A szemléltetés kedvéért mindegyikhez egy-egy magyar népdal kottája van mellékelve.
Jón hangsorSzerkesztés
Dór hangsorSzerkesztés
Fríg hangsorSzerkesztés
Líd hangsorSzerkesztés
Mixolíd hangsorSzerkesztés
Eol hangsorSzerkesztés
Lokriszi hangsorSzerkesztés
A lokriszi hangsor egy modális hangsor. Előjegyzés nélküli alaphangja a H. Különlegessége, hogy a tonikája és a dominánsa között nem tiszta kvint, hanem szűkített kvint, tritónusz van.
A hangsor ti-dó’-ré’-mi’-fá’-szó’-lá’-ti’, azaz H-C’-D’-E’-F’-G’-A’-H’. [1]
(nincs dal)
A modális hangsorok és a tonális hangnemek közti különbségSzerkesztés
A tonális (a dúr és a moll) hangnemek vezetőhanggal rendelkeznek. A vezetőhang a hangsor hetedik hangja, amely a hangnem alaphangjára vezet. A VII. fok és az I. fok között kis szekund (fél hang) távolság van, ami a dúr esetében a ti-dó és a moll (összhangzatos moll) esetében a szi-lá hangköz. A modális hangsorok a jón (dúr) és a líd hangsoron kívül természetes vezetőhanggal nem rendelkeznek. A mai tonális gondolkozásmód szerint a modális hangsorokat aszerint csoportosíthatjuk, hogy az alaphangra épített hármashangzata (alaphang + terc + kvint) dúr vagy moll jellegű. Ha az alaphangra épített terc nagy, akkor dúr, ha kicsi, akkor moll jellegű.
Eszerint:
- dúr jellegű hangsorok: jón, líd, mixolíd
- moll jellegű hangsorok: dór, fríg, eol
A lokriszi egyikhez sem sorolható, mert bár az alaphangra épített terc kisterc, de az alaphangra épített kvint nem tiszta (ti-fá), hanem szűk. Így a hármashangzata is szűkített.
ForrásokSzerkesztés
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Vorderman, Carol: Segíts a gyerekednek! zene : a kottaolvasástól a zeneszerzésig. 2016. ISBN 978-963-304-382-0 Hozzáférés: 2021. nov. 8.