Modális hangsor

Modális, más néven diatonikus hangsor (eol) az, amelyet hét különböző hang alkot. A modalitás jelen van a régi (a középkori, a reneszánsz és a barokk) zenében és a magyar népzene (hétfokú hangkészlettel rendelkező dalainak) új stílusában. A hangsorokat szekundszerkezetük alapján is vizsgálhatjuk, vagyis azt, hogy az öt egész hang (nagy szekund) és a két félhang (kis szekund) hol helyezkedik el a hangsoron belül, ami a hangsor fő jellegzetességét adja.

A hét alap modális hangsor szerkesztés

A hangsorok részletes bemutatásához a könnyebb érthetőség kedvéért a szolmizációs hangokat is mellérendeljük, és pirossal jelöljük a kis szekund hangközöket.

Hangsor Előjegyzés nélküli példa

betűjelekkel

Előjegyzés nélküli példa

szolmizációs hangokkal

Hangnem

az 1–3–5. fok közötti hangközök szerint

Példa

módosított hanggal*

Ion (dúr) C-D-E-F-G-A-H-(C) dó-sor

/dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-(dó)/

dúr dó-sor

/dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-(dó)/

Dór D-E-F-G-A-H-C-(D) ré-sor

/ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-(ré)/

moll lá-sor fivel

/lá-ti-dó-ré-mi-fi-szó-(lá)/

Fríg E-F-G-A-H-C-D-(E) mi-sor

/mi-fá-szó-lá-ti-dó-ré-(mi)/

moll lá-sor tával

/lá-tá-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/

Líd F-G-A-H-C-D-E-(F) fá-sor

/fá-szó-lá-ti-dó-ré-mi-(fá)/

dúr dó-sor fivel

/dó-ré-mi-fi-szó-lá-ti-(dó)/

Mixolíd G-A-H-C-D-E-F-(G) szó-sor

/szó-lá-ti-dó-ré-mi-fá-(szó)/

dúr dó-sor tával

/dó-ré-mi-fá-szó-lá-tá-(dó)/

Eol (természetes moll) A-H-C-D-E-F-G-(A) lá-sor

/lá-ti-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/

moll lá-sor

/lá-ti-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/

Lokriszi H-C-D-E-F-G-A-(H) ti-sor

/ti-dó-ré-mi-fá-szó-lá-(ti)/

*A legkevesebb módosított hangot úgy kapjuk, ha a dúr hangnemben dóval, a moll hangnemben lával kezdjük a hangsort.

A modális hangsorok C’ alaphangról kiindulva szerkesztés

A szemléltetés kedvéért mindegyikhez egy-egy magyar népdal kottája van mellékelve.

Jón hangsor szerkesztés

 

 

Dór hangsor szerkesztés

 

 

Fríg hangsor szerkesztés

 

 

Líd hangsor szerkesztés

 

 

Mixolíd hangsor szerkesztés

 

 

Eol hangsor szerkesztés

 

 

Lokriszi hangsor szerkesztés

 

A lokriszi hangsor egy modális hangsor. Előjegyzés nélküli alaphangja a H. Különlegessége, hogy a tonikája és a dominánsa között nem tiszta kvint, hanem szűkített kvint, tritónusz van.

A hangsor ti-dó’-ré’-mi’-fá’-szó’-lá’-ti’, azaz H-C’-D’-E’-F’-G’-A’-H’. [1]

(nincs dal)

A modális hangsorok és a tonális hangnemek közti különbség szerkesztés

A tonális (a dúr és a moll) hangnemek vezetőhanggal rendelkeznek. A vezetőhang a hangsor hetedik hangja, amely a hangnem alaphangjára vezet. A VII. fok és az I. fok között kis szekund (fél hang) távolság van, ami a dúr esetében a ti-dó és a moll (összhangzatos moll) esetében a szi-lá hangköz. A modális hangsorok a jón (dúr) és a líd hangsoron kívül természetes vezetőhanggal nem rendelkeznek. A mai tonális gondolkozásmód szerint a modális hangsorokat aszerint csoportosíthatjuk, hogy az alaphangra épített hármashangzata (alaphang + terc + kvint) dúr vagy moll jellegű. Ha az alaphangra épített terc nagy, akkor dúr, ha kicsi, akkor moll jellegű.

Eszerint:

  • dúr jellegű hangsorok: jón, líd, mixolíd
  • moll jellegű hangsorok: dór, fríg, eol

A lokriszi egyikhez sem sorolható, mert bár az alaphangra épített terc kisterc, de az alaphangra épített kvint nem tiszta (ti-fá), hanem szűk. Így a hármashangzata is szűkített.

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Vorderman, Carol: Segíts a gyerekednek! zene : a kottaolvasástól a zeneszerzésig. 2016. ISBN 978-963-304-382-0 Hozzáférés: 2021. november 8.