Mogyorómál
Mogyorómál (1890-ig Slaska, szlovákul: Slaská) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban.
| Mogyorómál (Slaská) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Besztercebányai |
| Járás | Garamszentkereszti |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1454 |
| Polgármester | Daniel Gelien |
| Irányítószám | 966 22 |
| Körzethívószám | 045 |
| Forgalmi rendszám | ZH |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 511 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 29 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 395 m |
| Terület | 16,00 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 39′ 26″, k. h. 18° 50′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 39′ 26″, k. h. 18° 50′ 06″ | |
| Mogyorómál weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mogyorómál témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Garamszentkereszttől 8 km-re északra, a Slaska-patak völgyében fekszik.
Története szerkesztés
1454-ben „Szilezka" néven említik először, ekkor már állt Szent Gál tiszteletére szentelt temploma. Az esztergomi érsekség faluja volt. 1573-ban 3 adózó portája létezett. 1601-ben 52 ház állt a faluban. 1715-ben malom, kocsma állt a településen, ahol 38 adózó jobbágy, valamint 3 kézműves élt. 1828-ban 69 házát 475-en lakták. A 19. században gőzmalom épült a községben. Lakói földművesek, favágók voltak.
Vályi András szerint: „SZLASZKA. Tót falu Bars Várm. földes Ura a’ B. Bányai Püspökség, lakosai katolikusok, fekszik Lutillához nem meszsze; határja is hozzá hasonlító."[2]
Fényes Elek szerint: „Szlaszka, tót falu, Bars vmegyében, hegyes vidéken, szép erdővel, fűrészmalommal, 583 kath. lak., és paroch. templommal. Birja a beszterczei püspök. Ut. p. Selmecz 7 óra."[3]
Bars vármegye monográfiája szerint: „Mogyorómál, a körmöczbányai hegyekben fekvő tót kisközség, 551 róm. kath. vallású lakossal. Azelőtt Slaska, Szlaska és Salaska változatokban találjuk a község nevét, mely utóbbi szó szállást jelent. A szomszédos községek Leskovec-nek nevezték, mivel kovaköves talajában a mogyoró jól terem és határa tele van kisebb-nagyobb mogyorófa-ligetekkel. 1454-ben Szilzka néven találjuk említve. Földesura hajdan az esztergomi érsek volt, azután pedig a beszterczebányai püspök. Egyházát az 1694-iki canonica visitatio már mint régit említi. Ez a templom azonban részben elpusztult és 1654-ben építették fel újra. A mult század elején a községben fűrészmalom volt. Határában kénesforrás van, melynek vize a parádiéhoz hasonló, ezenkivül van malomkőbányája, mely 1872 óta áll üzemben. A község postája, távirója és vasúti állomása Garamszentkereszt."[4]
A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1910-ben 646, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 470 lakosából 459 szlovák volt.
2011-ben 466 lakosából 403 szlovák volt.
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Gál tiszteletére szentelt, római katolikus temploma a 15. században épült gótikus stílusban, a 16. században reneszánsz stílusban építették át. 1654-ben teljesen felújították, ekkor épült tornya, keresztelőkápolnája és körítőfala is.
- Kápolnája a 19. század elején létesült klasszicista stílusban.
- Madonna-szobra a 18. század közepén készült barokk stílusban.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. május 8.)
