Mollináry Gizella

(1896–1978) költő, író

Mollináry Gizella, Gebauer Gusztávné, született Molnár Gizella Mária (Budapest, 1896. szeptember 7.[3] – Budapest, 1978. február 23.)[4] macedón-horvát származású, az 1940-es évekig igen népszerű, hányatott sorsú (mára szinte elfeledett) magyar író, költő.

Mollináry Gizella
Született Molnár Gizella Mária
1896. szeptember 7.
Budapest
Elhunyt 1978. február 23. (81 évesen)
Budapest
Álneve
  • Mollináry Gizella
  • Mollináry
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Sírhelye Farkasréti temető (34/2-3-29)[1][2]
A Wikimédia Commons tartalmaz Mollináry Gizella témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

...Ha nem tud mihez kezdeni velünk a világ
s csak a gazdagok felettünk elhúzó kacaját
bámuljuk idegenül
mint robotjukba tompult szántó-vetők
a délre költöző madarakat.

– Nyugat, 1928.

Egy olasz orvos, és egy macedón-horvát származású anya, Molnár Katalin 22 éves kulcsárnő első gyermekeként született a budapesti Rókus-kórházban. Többször is nevelőszülőkhöz került. 1904-ben tért vissza Budapestre a családhoz. Gyakran változtattak lakóhelyet.

Fiatal korától kezdve önmagáról gondoskodott. Dolgozott építkezésen, textilszövőként, cselédként, markotányos lányként, kofaként. Szenet a pályaudvarról, élelmet a piacról lopott. Egy laktanyában cukrot és édességet árult.

Az első világháború végén politikai tevékenységbe kezdett, a korai szocialista eszméket hirdette. Nógrád megyében újságíró és propagandista volt. A balassagyarmati laktanya ezred-irodáján hivatalnokoskodott, aztán a szociáldemokrata párt egyik helyi vezetője lett. A Tanácsköztársaság alatt a kommunista párt helyi titkára volt, a cseh betörés elleni küzdelmet irányította. A Tanácsköztársaság bukása után elfogták és börtönbe került, ahonnan hamarosan megszökött és a későbbi Jugoszláviába menekült. Ott kezdett írni.

Verseit Magyarországra küldte, melyek többek között a Nyugatban jelentek meg. Sok elismerő kritikát kapott (többek között Ignotus Páltól, Dsida Jenőtől, Szerb Antaltól, Radnóti Miklóstól).

Férjhez ment a gazdag Dragutin Nuberhez, de ez a házasság nem tartott sokáig. Megismerkedett egy magyarországi vizsgálóbíróval, a nála 17 évvel idősebb Gebauer Gusztávval, és 1924-ben Magyarországra költöztek. 1927. január 18-án, Budapesten, a Terézvárosban kötöttek házasságot.[5] Béla (1917–1941) néven fia született, akit kadét korában egy német szolgálatba adott hajón, Ungváron vesztett el.[6]

Önéletrajzi ihletésű regényeket írt gyermek-, és ifjúkora változatos élményeiből, amelyek nagy népszerűségre tettek szert, mint például a gyermekéveit megörökítő Betévedt Európába című, amely tizennyolc kiadást ért meg. Sorra születtek bestseller művei, melyeket olaszra fordítva is kiadtak. Sikerei komoly jólétet biztosítottak a családnak.

Autodidakta szerző volt, akiben a kritika nem annyira az igazi, mint inkább a mélyen őszinte írót értékelte.

1944-ben a Gestapo letartóztatta, és csak nehezen szabadult. A háború vége felé bujkálnia kellett. A kommunista hatalomátvétel teljesen háttérbe szorította, mert polgári szerzőnek skatulyázták be. Délszláv származása is bélyeg volt rajta, így paraszti munkával tartotta el magát és beteg férjét. Folyamatosan beadványokkal és kérelmekkel ostromolta a hivatalokat, eredménytelenül. Az irodalmi élet hivatalos helyeitől rengeteg ígéretet kapott, de konkrét segítséget alig.

1956 tavaszán felvették az Irodalmi Alapba, majd 1956 után publikálhatott is. A Vigilia közölte verseit.

Olajfestésű arcképe, melyet 1934-ben készített róla a Rudnay tanítvány Chován Lóránt (Mitrovica, 1913. – Oakland (USA), 2007.), a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményében található.[7]

Magyarul szerkesztés

  • Asszonyi alázat; szerzői, Budapest, 1927
  • Földet érint homlokunk; szerzői, Budapest, 1929
  • Az arc elsötétül; szerzői, Budapest, 1931
  • A kocsihajtó; szerzői, Budapest, 1934
  • Ami történik; Gebauer, Budapest, 1937
  • Betévedt Európába. Regény, 1-2.; Grill, Budapest, 1941
  • Betelt a Föld hamissággal. Regény; Grill, Budapest, 1941
  • Meddő szüret után..., 1-2.; Grill, Budapest, 1942
  • Vádoltuk egymást, 1-2.; Grill, Budapest, 1943
  • Az Isten hallgat. Regény; Grill, Budapest, 1947

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés