Molnár Béla (textiltervező)

(1904–1971) magyar textiltervező, iparművész, egyetemi tanár

Molnár Béla (Budapest, 1904. július 15. – Budapest, 1971. november 25.[3]) Munkácsy Mihály-díjas textiltervező, az Iparművészeti Főiskola tanára, a textil-tanszék vezetője volt.

Molnár Béla
Született1904. július 15.
Budapest
Elhunyt1971. november 25.
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásatextiltervező,
pedagógus
KitüntetéseiMunkácsy Mihály-díj (1964)
SírhelyeFarkasréti temető (11/2-1-261)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Budapesten született Molnár István (1875–1960)[4] és Libich Gizella (1880–1976)[5] gyermekeként.[6] Felsőfokú tanulmányokat az Iparművészeti Iskolán folytatott, ahol Muhits Sándor volt a mestere. Sokoldalú tervezőkészségével tűnt ki. Hazai és külföldi kiállításokon eredményesen szerepelt. A Fényes Adolf-teremben volt gyűjteményes kiállítása (1963), ahol batikolt falképeivel, gobelin faliszőnyegeivel, filcapplikációival, tüllterítőivel és halasi csipketerveivel nagy sikereket aratott.

Halasi csipketervein kitűnő érzékkel alkalmazta a hagyományos technika szigorú kereteit a kor ízlését tükröző, modern motívumkincshez. Fiatal művészként több éven át tervezett a kiskunhalasi Csipkeház számára, 1936-ban kapta első állami megbízását halasi csipke tervezésére. A lengyel Báthori hajó oltárterítőjét újabb állami megrendelések, 1937-ben a Négyalakos csipke és 1938-ban a Berlini terítő megtervezése követte.

E legismertebb munkái mellett számos kisebb, a magyar népi mintákból merítő, kiforrott egyéni stílusú terve ismert, mint az Ötfiús, a Hazádnak rendületlenül..., a Kerekvirágos, Tulipános és a Négymadaras csipketervek.[7]

Számos kiváló tanítványa volt, akik később meghatározó egyéniségei lettek a 20. századi magyar ipar- és textilművészetnek, köztük Hager Ritta, Attalai Gábor.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés