Molnár Gál Péter
Molnár Gál Péter (MGP) (Budapest, 1936. július 11. – Budapest, 2011. július 27.[1]) színikritikus, újságíró, dramaturg, színháztörténész. Felesége Ronyecz Mária színésznő volt.[2]
Molnár Gál Péter | |
![]() | |
Született |
1936. július 11. Budapest |
Elhunyt |
2011. július 27. (75 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Ronyecz Mária |
Élettársa | Sebesi István |
Foglalkozása |
színikritikus, újságíró, dramaturg, színháztörténész |
Iskolái | Színház- és Filmművészeti Főiskola (-1961) |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár Gál Péter témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Életpályája szerkesztés
A Nemzeti Színházban nőtt fel, a Blaha Lujza téren: édesanyja Major Tamás titkárnője volt. 1961-ben szerzett diplomát a Színművészeti Főiskolán, majd a Petőfi Színház dramaturgja lett. 1961 és 1978 között a Népszabadság munkatársa volt (Koltai Tamás szerint csak legenda, hogy kulturális rovatvezető lett volna).[3] 1963-ban az állambiztonság zsarolással beszervezte, 15 éven át írt jelentéseket.
1978-ban a ferihegyi repülőtéren megtalálták nála egy kicsempészni akart ellenzéki írás mikrofilmjét, ezért eltávolították munkahelyéről, a Népszabadságtól, ügynöki tevékenységének is vége szakadt.[4] 1978-tól 1980. augusztus 31-ig tudományos főmunkatársként dolgozott a Magyar Színházi Intézetben. Ezután ismét dramaturg volt: 1980–81-ben a Pécsi Nemzeti, 1981–82-ben a Békés Megyei Jókai Színház, 1982–83-ban a Veszprémi Petőfi Színházban. 1983-tól 1989-ig a Mozgó Képek, majd a Népszabadság főmunkatársa volt.
Több tanulmánykötete jelent meg, amelyekben a magyar színházművészet helyzetét, problémáit, egyes színházművészek pályáját elemezte. Miután 2004-ben ügynökmúltja miatt ismét eltávolították a „papír” Népszabadságtól, a Színház.hu portálon folytatta periodikáját. 2006-tól már más médiumokba is írt kritikákat, recenziókat, 2009-től haláláig újra publikált a Népszabadságban is.[5]
A Magyar Televízióban készült színészportrék (Mestersége színész) riportereként beszélgetett többek között Dajka Margittal,[6] Tolnay Klárival,[7] Turay Idával[8] és Őze Lajossal.
Megítélése szerkesztés
Kritikusi munkásságát Ablonczy László így jellemezte: „… Molnár Gál Péter – MGP(U), alias »Luzsnyánszky Róbert«, mint utóbb értesülhettünk róla, … az elmúlt fél évszázad teátrumi Cipollája, akire ugyan nem lőttek, de mételyes vélekedését azért két-három pofon tudatta. Ördögi volt, mert értette a színházat, de folyamatosan elárulta, gyakran nem hitte, amit írt, és pontosan tudta, hogy mikor és mivel árt. És sokáig központi helyről diktálta a közhangulatot, a Népszabadságban – nyolcszázezer példányban, ahol egy-egy jelző, ítélet politikai üzenetet is kódolt. Amikor kiderült spiclimúltja, találóan mondta Bessenyei Ferenc: „Mindannyiunkat börtönben tartott e rendszer, eszméivel, úgy, ahogy Molnár Gál kritikáival.” [9][10]
Ellentmondásos lényét, tudását, kritikusi pályáját nekrológírói így jellemezték:
„Írt egy tucatnyi könyvet, de fő műve alighanem ez: a Népszabadságban hétről hétre megjelenő színi kritika folyam, amely nélkül a magyar színháztörténet elmúlt fél százada nem lesz rekonstruálható. Iskolát teremtő különleges stílusa, roppant eredeti írásművészete, kegyetlen humora sem fedte, feledtette el azt, amit ellenségei sem vontak kétségbe: hallatlan tudású, nyugodtan mondhatjuk, tudós ember volt. Nem is engedték tanítani a főiskolán, soha.” (Bächer Iván)[11]
„Színházi kritikáit azok is olvasták, akik letagadták. Mert halálra sértett, pályáról eltanácsolt, egész életre sebzett. Sokan, akik túlélték, a barátai lettek, életének utolsó éveiben partnerek a hosszúra nyúlt telefonbeszélgetéseihez. A képességesek MGP szitkait is boldogan számon tartották. Csak a bagatell színházi darabbérmunkások hullámoztak a dühtől, és kéjesen lihegtek, amikor MGP coming outra kényszerült. Aki veszi magának a fáradságot, és beleolvas ügynöki jelentéseibe, láthatja, hogy megjelenhető színikritikákkal, színházjobbító kisesszékkel nevelte a tartótisztjét. Igen, mindenkinek jobb lett volna, ha nem így történik, de az élő szerkesztőségből, a papírról néhány online-ra száműzni, majd negyven évvel az események után megjelenési bojkottal sújtani nagyobb bűn volt, mint amit évtizedeken át hurcolt. Azoknak a bűne, akik elfelejtették észrevenni, hogy a valaha volt legfelkészültebb, leghitelesebb, legmegbízhatóbb és legtehetségesebb színházi írónk kezéből rúgják ki a klaviatúrát. Az igazság, a feddhetetlenség, a tiszta erkölcs és a becsület nevében. Ne legyenek rá büszkék.” (Sándor Erzsi)[12]
Ügynökmúltja szerkesztés
2004 novemberében beismerte, hogy 1963-ban aláírta a beszervezési nyilatkozatot. Az év decemberében megjelent A rivaldafény árnyékában című könyv, amelyben Fonyódi Péter tudományos kutató, a Corvina együttes egykori dobosa Molnár Gál Péter titkos jelentéseit gyűjtötte össze, amelyeket a BM III/III-as főcsoportfőnökségének adott, és amelyeket Luzsnyánszky Róbert fedőnéven írt 1963 és 1978 között. A kötet összeállítója így fogalmazott: „Azért nem volt aggályom, mert semmi olyat nem írt, ami durván bántotta volna azokat, akikről írt, egyszerű, megmaradt színikritikusnak…”.[13] Nem szégyellte a kb. 90 színészről leadott jelentését, bocsánatot senkitől sem kért, csak saját lelkiismeretével tartotta elszámolandónak.
Bár több cikk beharangozta közeli kiadását,[14][15] Coming out című, ügynöki beszervezéséről szóló könyve csak 2020-ban jelent meg.[3][16] Az önéletrajzi ihletésű műből kiszivárgott az, hogy a színikritikus azért vállalta az együttműködést a III/III-as csoportfőnökséggel, mert homoszexualitása miatt megzsarolták.[17]
Magánélete szerkesztés
Molnár Gál a korhoz képest nyíltan vállalta homoszexualitását és férfiakkal való kapcsolatait. Ügynökként is úgy szervezték be 1963-ben, hogy egy találka után megzsarolták: bűncselekményt követett el. Valójában ebben az időpontban a homoszexualis kapcsolatok már nem számítottak bűnténynek Magyarországon.[18] Ennek ellenére szerelemből vette feleségül Ronyecz Mária színésznőt. Később ugyan elváltak, de amikor kiderült Ronyecz rákbetegsége, Molnár Gál újból feleségül vette és 1989-es haláláig ápolta.[19] Ronyecz halála után saját 2011-es haláláig Sebesi István volt az élettársa; ő lett a jogörököse is.[20]
Művei szerkesztés
Könyvek szerkesztés
- Honthy Hanna és kora; Egyetemi Nyomda, Bp., 1967 (Százezrek színháza, 3.)
- Olvasópróba. Színészportrék; Szépirodalmi, Bp., 1968
- Rendelkezőpróba. Major Tamás, Marton Endre, Várkonyi Zoltán műhelyében; Szépirodalmi, Bp., 1972 (Műhely)
- Törőcsik Mari; Magyar Filmtudományi Intézet és Filmarchívum–Népművelési és Propaganda Intézet, Bp., 1975 (Filmbarátok kiskönyvtára)
- Izgága színház; Szépirodalmi, Bp., 1974
- Színházi holmi; Kozmosz Könyvek, Bp., 1976
- Emlékpróba; Szépirodalmi, Bp., 1977
- Helyünk a deszkákon. Gellért Endre színházi írásai; szerk. Molnár Gál Péter; NPI, Bp., 1982 (Szkénetéka)
- A Latabárok. Egy színészdinasztia a magyar színháztörténetben; Népművelési és Propaganda Intézet, Bp., 1983 (Szkénetéka)
- Molnár Gál Péter–Sándor Pál: Csak egy mozi. Technikai forgatókönyv; Hunnia, Bp., 1984
- A Páger-ügy; Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, Bp., 1988
- Latinovits; Szabad Tér, Bp., 1990
- Molnár Ferenc: Pesti napló; vál., utószó Molnár Gál Péter; Nyilvánosság Klub–Századvég, Bp., 1993 (Ars scribendi)
- Hogyan csináljunk rossz színházat?; Budapest : Századvég, Bp., 1994
- B. I.–M. G. P. [Bächer Iván–Molnár Gál Péter]: Helyek; Göncöl, Bp., 1998
- Eck Imre és a Pécsi Balett; Jelenkor, Pécs, 2000 (Teatrum mundi)
- A pesti mulatók. Előszó egy színháztörténethez; Helikon, Bp., 2001
- Bächer Iván–Molnár Gál Péter: Helyek; Göncöl, Bp., 2005
- Latinovits; Budapest-Print, Bp., 2005
- Zenthe Ferenc; Duna, Bp., 2006
- Molnár Gál Péter–Markos Zoltán: A pesti kabaré. 40 éves a Mikroszkóp Színpad; Kossuth, Bp., 2007
- Coming out; Magvető, Bp., 2020 (Tények és tanúk)
Forgatókönyvek szerkesztés
- Kísértet Lublón (1976)
- A névtelen vár (1981)
- Fogadó az „Örök világossághoz” (1982)
- Linda (1984)
- Csak egy mozi (1985)
Források szerkesztés
- Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4
- Molnár Gál Péter az IMDb honlapján
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Elhunyt Molnár Gál Péter
- ↑ Bächer Iván: MGP, Népszabadság Online, 2011. július 27. – 2011. július 28.
- ↑ a b http://webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:AhDszvUhuJ4J:esdev.pirin.hu/print.php%3Fnid%3D29240+coming+out+MGP&cd=21&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&lr=lang_hu
- ↑ Index.hu
- ↑ MGP: Három brit nővér, Népszabadság Online, 2009. március 27.
- ↑ Archivált másolat. [2012. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 23.)
- ↑ http://videotar.mtv.hu/Videok/2008/10/25/19/Mestersege_szinesz_Tolnay_Klari.aspx
- ↑ https://www.youtube.com/watch?v=494uiKB8_lk
- ↑ Ablonczy László: Régimódi színháztörténet. Hitel, 2012. febr. (XXV. / 2.)
- ↑ http://www.hitelfolyoirat.hu/dl/pdf/20120305-26397.pdf Archiválva 2013. július 31-i dátummal a Wayback Machine-ben Ablonczy Cipollája, helyes volt.
- ↑ http://nol.hu/kult/mgp
- ↑ Archivált másolat. [2013. január 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 13.)
- ↑ Archivált másolat. [2013. július 31-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 14.)
- ↑ https://index.hu/belfold/mgp1212/
- ↑ http://www.nol.hu/archivum/archiv-359430[halott link]
- ↑ http://www.holmi.org/2011/09/laszlo-ferenc-emlekproba-molnar-gal-peter-1936%E2%80%932011
- ↑ Homoszexualitásával zsarolták Molnár Gál Pétert, Index, 2005. április 20.
- ↑ Melegségével zsarolták, besúgó lett, végül megírta a történetét. Index, 2020. május 22.
- ↑ Balek a horgon. Archiválva 2020. június 1-i dátummal a Wayback Machine-ben 168ora.hu, 2020. május 22.
- ↑ Az a lényeg, hogy az írásait olvassák. Archiválva 2021. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben szinhaz.org, 2019. február 23.
További információk szerkesztés
- MGP.szinhaz.hu
- Írásai a nol.hu-n
- Írásai a Színház.hu portálon
- A szólás szabadsága. Molnár Gál Péterrel Friderikusz Sándor beszélget Archiválva 2013. július 31-i dátummal a Wayback Machine-ben MTV Archívum, 2004. december 12.
- Spiró György: a Luzsnyánszky-dossziéról (könyvkritika), Élet és Irodalom, XLIX. évfolyam 1. szám, 2005. január 7.
- Gervai András: Egy besúgó tanulóévei, Élet és Irodalom, LIII. évfolyam 14. szám, 2009. április 3.
- Ki tudja, kikben fogunk még csalódni, Hetek, 2004. november 26.
- Sándor Erzsi: Talán MGP Mozgó Világ online, 2011. szeptember
- Koltai Tamás: A követhetetlen kritikus. MGP halálára Élet és Irodalom, LV. évfolyam 31. szám, 2011. augusztus 5.
- MGP (1936-2011). Spiró György Molnár Gál Pétertől búcsúzik SZÍNHÁZonline 2011. szeptember
- http://nol.hu/kult/hatalmas_veszteseg__nem_is_lehet_felerni_esszel__
- A rivaldafény árnyékában. A „vágatlan” Luzsnyánszky dosszié; szerk. Fonyódi Péter; Magyar a Magyarért Alapítvány, Bp., 2004