Főmenü megnyitása

Molnár János-barlang

barlang Budapesten

A Molnár János-barlang fokozottan védett barlang, amely a Budai-hegységben, a Szemlő-hegy alatt, Budapest II. kerületében van. Magyarország legnagyobb vízalatti barlangja.

World Heritage Logo global.svg A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
Molnár János-barlang
A barlang alsó bejárata
A barlang alsó bejárata
Hossz6000 m
Mélység100 m
Magasság30 m
Függőleges kiterjedés130 m
Tengerszint feletti magasság110 és 116 m
Ország Magyarország
Település Budapest
Földrajzi táj Budai-hegység
Típus aktív, hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám 4762-5
Elhelyezkedése
Molnár János-barlang (Magyarország)
Molnár János-barlang
Molnár János-barlang
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 31′ 04″, k. h. 19° 02′ 09″Koordináták: é. sz. 47° 31′ 04″, k. h. 19° 02′ 09″
A Wikimédia Commons tartalmaz Molnár János-barlang témájú médiaállományokat.

LeírásSzerkesztés

1982 óta fokozottan védett barlang. Akkor még csak 450 méter volt ismert az eddig feltárt, hat kilométer hosszú, hasadék jellegű barlangból, amely még mindig nem a teljes barlang. 100 méter és 116 méter tengerszint feletti magasságban vannak a bejáratai. Eocén kori márgában alakult ki.

Két, ember számára járható bejárata van és egy elméletileg kimutatott. A felső, száraz bejárata a Malom-tó felett, az alsó a tó vízszintje alatt található. A barlang a József-hegy lábánál található Malom-tó forrásainak a vizét vezeti el. A vizét a mélyből feltörő meleg és a Budai-hegységből érkező hideg karsztvíz adja. A falakat gömbüstök és hévforráscsövek díszítik. Mélyebben fekete, mangános bevonat borítja. Az öt nagy rózsadombi barlang közül ez az egyetlen, napjainkban is aktív, hévizes barlang.[1][2] A barlangban fakadó, 20–23 °C-os termálvizet a Szent Lukács gyógyfürdő hasznosítja. A barlang le van zárva. A látogatásához és a merüléshez a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélye szükséges.

NévSzerkesztés

A nevét arról a Molnár Jánosról kapta, aki száraz járatait már 1856-ban bejárta és elemezte a víz kémiai összetételét. A vizsgálatait az Orvosi Hetilap 1858. évi 33. számának 525. oldalán tette közzé. 1942-ben Papp Ferenc, a „Budapest meleg gyógyforrásai” című könyvében ajánlotta, hogy az akkoriban Langyos-forrásbarlang néven ismert üreget annak első leírójáról, a budapesti gyógyforrások kutatójáról, Molnár Jánosról kellene elnevezni.

Előfordul az irodalmában Langyos-forrásbarlang (Kordos 1984), Lukácsfürdő forrásbarlangja (Kalinovits 2003), Malomtavi-barlang (Kordos 1984), Malom-tó barlangja, Malomtó-forrásbarlangja (Kalinovits 2003), Molnár János-tavasbarlang (Pápa, Dénes 1982), Szent Lukács barlang (Kordos 1984), Szt. János-barlang (Kalinovits 2003) és Szt. Lukács-tavasbarlang (Kalinovits 2003) néven is.

KutatástörténetSzerkesztés

Az első nyomtatásban megjelent tudósítás az üregről az Orvosi Hetilapban jelent meg 1858-ban. Az első kutatója a névadó Molnár János volt. A hegy oldalában nyíló üreget felmérte és nagy vízalatti barlangrendszer létezését feltételezte a leírásában.[3] Ez a barlangtérkép nyomtatásban nem jelent meg, az eredeti példány pedig nem lelhető fel. Az első, publikált felmérése 1942-ben jelent meg, a „Budapest meleg gyógyforrásai” című könyvben, amely Papp Ferenc és Tarics Sándor 1937-es munkáján alapult.

Plózer István vezetésével az FTSK Delfin Könnyűbúvár Szakosztály 1972–1973-ban szerkesztett egy vázlatos barlangtérképet. 1977-ben érte el a 420 méteres hosszt a barlang. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982-ben a Ferencvárosi Természetbarát Sportkör Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1984-ben a legújabb térképezés eredménye jelent meg a „Magyarország barlangtérképei” sorozat 5. füzetében, amelyet Kalinovits Sándor és Kollár K. Attila szerkesztett. Az 1984-ben kiadott, „Magyarország barlangjai” című könyvben részletesen le van írva, a könyvben megjelent, országos barlanglistában szerepel a neve és három névváltozata, valamint egy térképen van a helye feltüntetve. 1990-ben az FTSK Delfin Vízalatti Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 2002 novemberében történt egy nagy távlatokat nyitó felfedezés, egy ismeretlen járat megnyílását követően. A 2003-ban napvilágot látott, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyv szerint 420 méter hosszú, 55 méter függőleges kiterjedésű, 18 méter magas, 37 méter mély és a vízszintes kiterjedése 60×80 méter. A 2005-ben megjelent, „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” című könyv szerint majdnem három kilométer hosszú és körülbelül 62 méter mély. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Tragédia a barlangbanSzerkesztés

2011. szeptember 21-én egészségügyi okokból Bodony Szilárd kutatóbúvár meghalt egy merülést követően.

IrodalomSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. A világ legnagyobb hévizes barlangján ül Buda (magyar nyelven). index.hu, 2008. november 18. (Hozzáférés: 2010. november 30.)
  2. Egyedülálló barlangot mutattak be Budapesten - képes-filmes beszámolónk
  3. A Molnár János-barlang története (magyar nyelven). www.mjcave.hu. (Hozzáférés: 2016. október 3.)

További információkSzerkesztés