Monmouth (walesiül: Trefynwy) kisváros Wales délkeleti részén, egyben Monmouthshire megyeszékhelye. A város a Monnow és a Wye folyók összefolyásánál, nagyjából 3 kilométerre az angliai határtól helyezkedik el. A város Cardifftól 48 kilométerre északkeletre és Londontól 182 kilométerre nyugatra található. Történelmi emlékekben igen gazdag város. Várában született V. Henrik angol király, míg a határában álló The Hendre udvarházban látta meg a napvilágot Charles Stewart Rolls, a repülőzés és az autózás úttörője, valamint a Rolls-Royce autógyártó cég egyik alapítója. Nelson admirális 1802-ben járt a városban, ennek emlékeit a Nelson Múzeum őrzi. Számos középkori épülete közül kiemelkedik a Shire Hall (megyeháza) valamint a Monnow híd, amely egyben jelképe is. A híd nyugati végében álló 13. századi keskeny kaput tartják Britannia legrégibb erődített hídfőjének.

Monmouth
A Monnow híd kapubástyája
A Monnow híd kapubástyája
Közigazgatási adatok
Ország Egyesült Királyság
Országrész Wales
Régió Gwent
Megye Monmouthshire
Irányítószám SY1, SY2, SY3
Körzethívószám 01743
Testvérvárosok
Lista
Népességi adatok
Teljes népességismeretlen
Időzóna GMT (UTC+0)
Elhelyezkedése
Monmouth (Egyesült Királyság)
Monmouth
Monmouth
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 51° 48′ 38″, ny. h. 2° 43′ 12″Koordináták: é. sz. 51° 48′ 38″, ny. h. 2° 43′ 12″
Monmouth weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Monmouth témájú médiaállományokat.

Nevének eredeteSzerkesztés

A Monmouth név az angol Monnow-mouth szóösszetétel rövidítéséből alakult, aminek jelentése a Monnow torkolata, hiszen itt torkollik bele a Monnow folyó a Wye folyóba. Neve walesi nyelven Mynwy, ami eredetileg valószínűleg gyors folyásút jelentett. Ennek anglicizált változatából született meg a Monnow folyó neve. Walesiül eredetileg Abermynwy néven volt ismert (magyarul: a Monnow torkolata), majd később, a 17. században Trefynwy-re változott (magyarul: Monnow városa).[1]

FekvéseSzerkesztés

Monmouth a Wye és a Monnow folyók összefolyásánál fekszik. Geológiai szempontból a vidéket a devoni régi vöröshomokkő (angolul: Old Red Sandstone) rétegek határozzák meg. A várostól délre a Wye folyó egy szurdokvölgyet vágott a homokkő rétegekbe és a rájuk telepedett karbon kori mészkőrétegekbe. A várost erdőkkel borított dombvidék veszi körül: a Buckholt Wood 230 méter magas, a Kymin 260 méter, a The Graig pedig 258 méter. A dombvidék nyugat felé lankásodik.[2] Maga a városközpont a Wye és Monnow közötti kis alluviális síkságon fekszik, emiatt gyakran volt árvíz áldozata.[3] A város központjától északra és délre fekvő folyóparti rétek (Vauxhall Fields illetve Chippenham Park) nagyjából megmaradtak természetes formájukban, nem építették be őket.[4]

Éghajlati szempontból nézve Monmouth a Severn torkolata felől érkező óceáni és a hidegebb, szárazabb közép-angliai hatások találkozásánál fekszik.[2] A legközelebbi meteorológiai állomás Ross-on-Wyeban fekszik. Az itt mért átlagos maximum hőmérséklet 7,3 °C volt januárban és 22 °C júliusban, 1504 napsütéses órával évente és 706 mm átlagos csapadékmennyiséggel.[5]

TörténeteSzerkesztés

 
John Speed térképe 1610-ből
 
A Monnow Street 1918-ban

A Monmouthi Régészeti Társaság (angolul: Monmouth Archaeological Society) által, a Monnow Street mentén végzett ásatások bőséges információval járultak hozzá a város korai történetének megismeréséhez. Ennek bizonyítéka, hogy a Brit Régészeti Tanács (angolul: Council for British Archaeology) Monmouth városát az első tíz, régészeti szempontból legérdekesebb település közé sorolta.[6]

Római korSzerkesztés

Ez első település Monmouth területén Blestium volt, amelyik része volt annak az erődhálózatnak, amelyet a rómaiak hoztak létre közvetlenül Britannia leigázása után. Blestiumot út kötötte össze a nagyobb római településekkel, így Glevummal (ma Gloucester) és Isca Augustával (ma Caerleon). A régészek római kori kerámiákat és pénzérméket találtak a mai városközpont területén. A későbbi időszakban, a 2-4. században vasmegmunkáló központ volt, s a helyi vasércre és faszénre alapozva, amit egyébként a szomszédos Gobanniumban (ma Abergavenny) és Ariconiumban (a mai Ross-on-Wye mellett) is felhasználtak.[7][8][9]

KözépkorSzerkesztés

A rómaiak kivonulása után a vidék a walesi Ergyng Királyság része lett. A település folytonosságát mindössze egy 7. századi templomról szóló feljegyzés igazolja. A walesi szent, Cadoc tiszteletére emelt templom helye nem ismert. 1056-ban a vidéken Gruffydd ap Llywelyn walesi herceg csapatai pusztítottak, aki walesi, angolszász és dán csapataival a 18 mérföldnyire északra fekvő Herefordot kifosztotta és legyőzte Ralph, Hereford grófjának seregeit.[9]

Miután Anglia 1066-ban normann kézre került, Herefordot William Fitzosbern kapta meg, Hódító Vilmos egyik legközelebbi szövetségese, aki feladatul kapta az ország ezen része védelmének megszervezését a walesi betörések ellen. Ekkor épült meg Monmouth vára, a vidék meghatározó jelentőségű védműve.[7] Eleinte egy motte&bailey típusú vár volt, majd a későbbiekben többször is megerősítették és átépítették. A vár körül épült ki a város és 1075-ben Withenoc egy bencés szerzetházat is építtetett. Withenoc lett a város ura, miután Roger, Hereford 2. grófja, William FitzOsbern fia kegyvesztett lett.[7] Valószínűleg ebben a szerzetházban élt egy ideig Geoffrey of Monmouth, a híres Historia Regum Britanniae (magyarul: Britannia királyságának története) szerzője.

A város neve megjelenik a Domesday Bookban is. A mai Monnow Street mentén alakult ki a település, majd a 12. században elindult a Monnowtól nyugatra fekvő városrész, Overmonnow fejlődése is.[7] Korabeli oklevelek tanúsága szerint a város lakossága vassal kereskedett illetve vasmegmunkálással foglalkozott a helyi vasérc és faszén felhasználásával. A kohók termelte salakot összegyűjtötték és házak alapjainak építéséhez használták fel. Ebből az időszakból származik az overmonnowi Cinderhill Street neve is.[10]

Abban a válságos időszakban, amikor III. Henrik angol király szövetségesei csaptak össze a királyi hatalmat lefaragni akaró bárók ellen, a város egy jelentős csata színhelye volt: 1233-ban az úgynevezett monmouthi csatában Richard Marshal, Pembroke grófjának csapatai kiűzték a királypártiakat a városból. 1267-ben Henrik fia, Edmund lett Lancaster hercege és megerősíttette Monmouth várát.[7] 1300 körül megépültek a város falai valamint a Monnow hídja. A ma már csak gyalogosok által használt híd a város jelképe és a nyugati végében álló 13. századi keskeny kaput tartják Britannia legrégibb erődített hídfőjének.[8][11]

1326-ban rövid ideig a várban raboskodott II. Eduárd angol király, miután felesége Izabella és annak szeretője Roger Mortimer megfosztották trónjától.[12] A 14. század közepén a vár és a város a Lancaster-ház birtokába került Genti János és Plantagenet Blanka házassága révén. János megerősítette a várat, megépíttette a nagy csarnokát és a Lancasterek egyik kedvenc tartózkodási helyévé vált. 1387-ben itt született meg Genti János unokája, akiből később V. Henrik néven angol király lett és akinek nevéhez fűződik az 1415-ös agincourt-i siker. Az emlékezetes csatának állít emléket a város fő tere is (Agincourt Square) valamint a király szobra a Shire Hall előtt.

A 14. századtól kezdődően a város hírnevét öregbítette a gyapjúból készített úgynevezett monmouthi sapka.[11] Mivel azonban határvidéken feküdt, Wales és Anglia határán, jóléte többször is veszélyben forgott, többek között Owain Glyndŵr 1405-ös lázadása idején, amikor a vidéket feldúlták a walesi lázadók. Erős várának köszönhetően Monmouth nem került a walesi lázadók célpontjába, viszont a vidéken történt fosztogatások és pusztítások miatt kereskedelmi élete megroppant.[9]

ÚjkorSzerkesztés

1536-ban VIII. Henrik angol király bevezette a walesi törvényeket, amelyek révén eltörölte az őrgrófok (angolul: Marcher Lords) hatásköreit, ezáltal egyesítve Anglia és Wales közigazgatását. Egy új grófságot hoztak létre Gloucestershire-től és Herefordshire-től nyugatra Monmouth központtal: Monmouthshiret. A város képviselői helyet kapott az angol parlamentben és ugyanakkor felszámolták szerzetházát. 1605-ben I. Jakab városi oklevelet ajándékozott Monmouthnak, aminek értelmében a város „örök időre a béke és nyugalom városa lesz, a gonoszság és zsarnokság ellenpéldája és a jóság példaképe”.[13] John Speed 1610-ből származó térképéről könnyen leolvasható a mai napig létező utcaszerkezet, amelynek tengelye a híd és a vár között húzódó Monnow Street, amelyik egyben tipikus korabeli vásártér is volt: közepén öblösödő, a két végén összeszűkülő, hogy megakadályozza a vásárra vitt jószágok szabadulását.[9]

William Jones 1614-ben alapította meg Monmouth iskoláját. A vár az angol forradalom idején háromszor cserélt gazdát, s a polgárháború végén meggyengítették, hogy soha többé ne lehessen katonai célokra felhasználni. A város azonban töretlenül fejlődött tovább. 1673-ban a vár udvarán megépült a Great Castle House, amelyik napjainkban is a Royal Monmouthshire Royal Engineers ezred székhelye, amelyik egyben a legrégebbi ezred a brit hadseregben. A Shire Hall (megyeháza) 1724-ben épült fel.[11]

A 18. század végére a város az úgynevezett Wye Tour, azaz Wye-menti körút egyik közkedvelt központja lett. A városból hajókirándulást lehetett tenni a Wye völgyében érintve annak látványosságait, többek között Ross-on-Wye-t, Goodrich várát, a Tintern-apátságot és Chepstow várát.[9] A városban számos költő is megfordult (William Wordsworth, Samuel Coleridge és Robert Southey) valamint William Turner festőművész is.[11][14]

A 19-20. századSzerkesztés

1802-ben a városban vendégeskedett Nelson admirális, akinek tiszteletére a szomszédos Kymin dombon megépült a Naval Temple nevű emlékmű. Monmouth vidékéről jelentős mennyiségű fát szállítottak a brit haditengerészet hajógyáraiba.[15] 1840-ben a monmouthi Shire Hallban ítélték halálra a három chartista tüntetőt, John Frostot, Zephaniah Williamsset és William Jonest. Ők hárman voltak egyébként az utolsók, akiket halálra ítéltek Nagy-Britanniában. Büntetésüket végül tasmaniai száműzetésre változtatták.[9] 1857 és 1883 között négy vasútvonal érintette a várost: Coleford, Monmouth, Usk és Pontypool vasútvonal; a Ross és Monmouth vasútvonal; a Wye-völgyi vasútvonal, valamint a Coeford vasútvonal. Mind a négyet bezárták 1917 és 1964 között.[16]

A 19. század végén és a 20. század elején Monmouthban élt a Rolls család, a The Hendre nevű udvarház építtetője. 1904-ben Charles Rolls részt vett a Rolls-Royce megalapításában. 1910-ben, mindössze 32 évesen egy repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette. Monmouth lakossága egy szobrot emelt tiszteletére a város fő terén, az Agincourt Square-en. A St. Mary’s-templomban az első világháborúban elsüllyesztett HMS Monmouth áldozatainak állítottak emléket.[17] A történelem során hét hadihajót neveztek el a városról. A legutóbbit 1991-ben engedték vízre.

A 20. század nagy részét csendben és nyugalom élte át, főleg miután 1959-ben felszámolták a vasúti személyszállítást. 1966-ban épült meg az A40-es főút, amely révén rácsatlakozott az országos autópálya-hálózatra. A közúti kapcsolatok javulása hozzájárult a város fejlődéséhez és annak gyors terjeszkedéséhez.[9]

NépességeSzerkesztés

 
A St. Mary’s-templom

A 2001-es népszámlálási adatok szerint a város lakossága 8877 fő.[18][19] Az összlakosságból 1760 fő (19,8%) volt 15 évnél fiatalabb; 1227 fő (13,8%) 16 és 29 év között; 1687 (21,1%) 30 és 44 év között; 1849 (20,8%) 45 és 59 év között; 1386 fő (15,6%) 60 és 74 év között és 968 (10,9%) 75 év fölött.[18] A lakosság átlagéletkora 42 év volt, ami magasabb a walesi 39 éves átlagnál.[18] A város lakossága 1961-hez viszonyítva 5504 főről 8877 főre növekett, ami 61%-os növekedést jelent 40 év alatt.[20]

Vallási életSzerkesztés

A 2001-es népszámlálás adatai szerint a lakosság 74,2%-a keresztény, 16,7% pedig nem vallásos. Kisebbségi vallások az iszlám (0,2%), szikhizmus (0,2%) és buddhizmus (0,2%).[21] A városban több keresztény felekezetnek is van temploma. A Church in Waleshez (Wales egyháza) tartozik a Szűz Mária-templom,[22] amelyben heti rendszerességgel miséznek.[23] A templomot bencés szerzetházként alapították 1075 körül. Miután 1536-ban VIII. Henrik felszámoltatta a szerzetesrendeket romos állapotba került és csak 1737-ben építették újjá. 1882-ben ismét átépítették. A templom tornya a város látképének meghatározó eleme.[8] További anglikán templomok a St, Thomas’ Overmonnowban valamint Mitchel Troy, Wonastow és Buckholt templomai.[23] A monmouthi egyike Wales hat egyházmegyéjének. Központja a newporti St. Woolos-székesegyház. Wyesham és Dixton templomai, habár Wales területén fekszenek a Church of Englandhez tartoznak, a herefordi egyházmegyéhez.[24] A Szűz Mária római katolikus templom 1778-ban épült elsőként Walesben a reformáció után. A templomot a 19. században többször is átalakították.[25] A metodista templom különleges építészeti megoldásairól nevezetes.[8] A baptisták templomát 1818-ban alapították, bár a jelenlegi templom csak 1907-re készült el.[26] Wyeshamben az Üdvösség Hirdetői Egyházának is van temploma.[27]

Főbb látnivalóiSzerkesztés

 
A Church Street látképe a Priory Street és a Monnow Street kereszteződése felé
  • Az Agincourt House Monmouth egyik jelentős 17. század eleji favázas épülete.[28]
  • A Chapel House György korabeli (1714 - 1837) ház. John Newman szerint „a legjobb ház az egész utcában”.[29] Az épület II. kategóriás brit műemléknek (British Listed Building) számít 1952. június 27. óta.[30]
  • A Chippenham Park városi park. Más nevei: Chippenham Fields, Chippenham Mead vagy Chippenham Gate. A parkon belül egy sportpálya is található, az úgynevezett Chippenham Sports Ground. A park a Chippenham Gate és Blestium utcák között terül el.
  • A Church Street sétálóutca Monmouth központjában. Üzletek, vendéglők, kereskedelmi galériák szegélyezik, de itt áll a Savoy Theatre is. Az 1830-as évekig, a Priory Street megépítéséig a város fő közlekedési útvonala volt. A város központját köti össze a St Mary’s-templommal. Egykoron a város mészárszékeinek központja volt, ezt tükrözi egykori neve is: Butcher’s Row.
  • A Cornwall House (58 Monnow Street) Monmouth egyik műemlék épülete. A 17. században épült, majd több lépésben átépítették. A The Buildings of Wales című monográfia szerint „az utca legimpozánsabb épülete”.[8]
  • A Drybridge House 17. századi II* kategóriás monmouthi műemlék épület (British Listed Building).[31]
  • Monmouth vára (angolul: Monmouth Castle) a városközpont melletti, a Monnow folyó fölé emelkedő dombon épült ki. Egykoron jelentős szerepe volt az angol-walesi határ védelmében. Itt született V. Henrik angol király. Az angol polgárháborúban jelentős károkat szenvedett, nem erősítették meg újra. 1647-ben részlegesen megomlott, területén épült fel a Great Castle House. A vár I kategóriás műemlék épület (British Listed Building).[32]
  • A Monnow híd a városban íveli át az azonos nevű folyót. Az egyetlen nagy-britanniai középkori híd, amelyiknek kapuháza is fennmaradt. Napjainkban gyalogoshíd, és I. kategóriás brit műemléknek (British Listed Building) számít.
  • A The Beaufort Arms Hotel 18. század eleji fogadó Monmouthban, bár homlokzatát a korai viktoriánus korszak termékeny építésze, George Vaughan Maddox az 1830-as években átalakította.[28] A homlokzat párkánykoszorúján mai is olvasható neve: „The Beaufort Arms”[33] Az épület II. kategóriás brit műemléknek (British Listed Building) számít 1952. június 27. óta.[34]
  • A The Hendre (jelentése régi otthon vagy régi város) Monmouthshire egyetlen nagyméretű viktoriánus kúriája. A neogótikus építmény Llangattock-Vibon-Avel falu területén fekszik, kb. négy mérföldnyire északnyugatra Monmouth városától. A 12. században építették vadászházként. A 19. század során három fázisban a Rolls család bővítette ki. Itt töltötte gyermekkorát Charles Stewart Rolls, a Rolls-Royce társalapítója. Az épület II* kategóriás műemlék (British Listed Building).[35] Napjainkban a Rolls of Monmouth golfklub székhelye.
  • A Clawdd-du (angolul: Black Dyke, magyarul: Fekete töltés) védelmi szempontokból épült árok és töltés.

Kultúra és hagyományokSzerkesztés

 
A Savoy Theatre bejárata

Monmouth kis színházáról és mozijáról, a Church Streeten található Savoy Theatre-ről úgy tartják, hogy Wales legrégebbi üzemelő színháza.[36] A város másik színháza, a Blake Theatre 2004-ben nyitotta meg kapuit.[37] További helyi társulatok az Off Centre Theatre Company, a Monmouth Operatic Society, Monmouth Choral Society és a Merlin Society, amelyik országszinten az egyik legnagyobb.[38]

A Monmouthshire Showt (korábban Monmouth Show) minden év augusztusának utolsó csütörtökén rendezik meg 1919 óta, bár története 1857-ig vezethető vissza. Ez előtt, az 1790-es években már működött egy mezőgazdasági egyesület a városban, amely évente szántó versenyeket szervezett. Jelenleg a legnagyobb egynapos mezőgazdasági bemutató Walesben, több mint 350 bemutató sátorral.[39][40]

A Monmouth Music Festivalt 1982 óta tartják meg éves rendszerességgel. Rendszeresen kerül sor a nők fesztiváljára is (angolul: Monmouth Women’s Festival). Minden év májusában a Wye folyón regattát szerveznek, valamint ugyancsak évente szervezi meg a St. David’s alapítvány a tutajozó versenyt.[41][42]

A Monmouth Museum (korábban Nelson Museum) a legnagyobb Nelson admirálishoz kötődő múzeum. Lady Llangattock, Charles Rolls édesanyja hagyta a városra. Egyik érdekessége egy 16. századi monmouthi sapka.[43] A Great Castle Houseban egy kis katonai múzeum működik.[44]

GazdaságaSzerkesztés

 
Monnow Street, a város egykori vásártere, ma bevásárlóutcája

Monmouth az évszázadok során elsősorban vásárváros és mezőgazdasági központ volt. A gyapjúfeldolgozás is jelentőssé vált az iparág kialakulásával, s a város a 15. századtól kezdődően a rendkívül népszerű monmouthi sapkák gyártóközpontja lett.[45] Történelmileg jelentős volt a vasmegmunkálás és az ónlemez gyártás, valamint a papírgyártás és a kukoricamalmok. Egykoron fontos folyami kikötő volt. Mólóit az A40-es terelőút építésekor bontották el.[7][46]

A város gazdasági életét napjainkban a szolgáltatások és a turizmus határozzák meg. A jó közúti kapcsolatai révén a lakosság egy része Dél-Wales, Közép-Anglia és Bristol irányába ingázik.[47] A Monmuthi és Körzeti Kereskedelmi Kamara képviseli a város vállalkozásait és támogatja fejlődésüket.[48]

A 2001-es népszámlálási adato szerint[49] Monmouth lakosságának 19,5%-a dolgozott a kereskedelemben, 11,8%-a az oktatásban és 10,8%-a különböző ingatlan szolgáltatásokban. A lakosság 16,5%-a dolgozott a kézművesipar és 4,3%-a a helyi adminisztrációban.

KözlekedésSzerkesztés

A várost az A40-es főút köti össze az M4-es autópályával a dél-walesi Newport mellett, valamint az M50-essel Ross-on-Wye mellett. Ez utóbbi Worcester mellett csatlakozik az M5-s autópályához, amely révén kapcsolata van Közép-Anglia nyugati részeivel. Az A40-es főút 1966-ig a városközponton keresztül haladt.[9] A várostól délre alagúton át halad a Gibraltar Hill alatt, a várostól északkeletre pedig a Wye völgyét követi. A várost az A466-os út köti össze déli irányban Chepstowval, északi irányban pedig Hereforddal. Rendszeres buszjáratok kötik össze Hereforddal, Ross-on-Wyeval, Coleforddal, Chepstowval, Newporttal és Abergavennyvel.[50] A legközelebbi repülőterek Bristolban (41 mérföld) és Cardiffban (49 mérföld) találhatók. 1964 óta nincs vasúti közlekedése.[16] Monmouth vasútállomása (Monmouth Troy) bezárása után évekig szénelosztó központként és teherautók bázisaként működött. Az épületet később elbontották és Winchcombe-ban építették újjá a Gloucestershire Warwickshire vasútvonal mentén.[51] A városközponthoz közelebbi állomás, a Monmouth May Hill még évekig működött mint a monmouthi fakitermelő és gázgyár tulajdona.

Sport és szabadidőSzerkesztés

 
A Chippenham Park bejárata

Monmouth labdarúgócsapata a Monmouth Town F.C., amelyet 1905-ben alapították. Jelenleg a walesi labdarúgó-bajnokság második osztályában játszik. Székhelye a Chippenham Parkban van.[52] A településen egy szabadidőközpont is működik úszómedencével. A város szélén, a The Hendre parkjában egy tizennyolc szakasszos golfpálya található, a Rolls Golf Club székhelye. Monmouthnak evezősklubja is van, amely kihasználja a Wye folyó adottságait. A városban továbbá krikett-, bowling- és rögbiklub is működik.[38]

Híres monmouthiakSzerkesztés

TestvérvárosaiSzerkesztés

Monmouth testvérvárosai:[38]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hywel Wyn, Owen.szerk.: University of Wales Press: The Place-Names of Wales, 63. o. (2000). ISBN 0-7083-1458-9 
  2. a b Peterken, George.szerk.: Collins: The New Naturalist Library: Wye Valley, 31 et seq.. o. (2008). ISBN 978-0-00-716069-3 
  3. Keith Kissack: Monmouth and the Floods. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  4. Edenvale Young: Monmouth Strategic Flood Risk Mapping. [2011. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  5. Met Office: Ross-On-Wye 1971–2000 averages. [2012. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  6. Kissack, Keith.szerk.: Logaston Press: Monmouth and its Buildings (2003). ISBN 1-904396-01-1 
  7. a b c d e f Glamorgan-Gwent Archaeological Trust Historic Landscape Characterisation: Lower Wye Valley. (Hozzáférés: 2012. január 11.)
  8. a b c d e Newman, John. The Buildings of Wales: Gwent/Monmouthshire, 393–412. o. (2000). ISBN 0-14-071053-1 
  9. a b c d e f g h A Brief History of the Town of Monmouth. [2012. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  10. Kissack, Keith. Mediaeval Monmouth. The Monmouth Historical and Educational Trust, 24. o. (1974) 
  11. a b c d Monmouth Town Council: History of the town. [2012. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 11.)
  12. Saaler, Mary.szerk.: Rubicon Press: Edward II: 1307-1327 (1997) 
  13. Monmouth Town Council. [2006. május 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. február 1.)
  14. Whittle, Elisabeth. „All These Inchanting Scenes: Piercefield in the Wye Valley”. Garden History 24 (No. 1 (Summer 1996)), 148–161. o.  
  15. Horatio Nelson in Monmouth. (Hozzáférés: 2009. november 20.)
  16. a b B. M. Handley and R. Dingwall, The Wye Valley Railway and the Coleford Branch, 1982, ISBN 0-85361-530-6
  17. HMS Monmouth. [2011. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. december 2.)
  18. a b c ONS Neighbourhood Statistics: Area: Monmouthshire 004, Age Structure (KS02). [2013. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  19. Monmouthshire County Council: Town and community council statistics. [2012. március 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  20. Vision of Britain: Monmouth. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  21. ONS, 2001 Census, Key Statistics, Monmouthshire 004. [2013. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  22. "St Mary's Priory Church" at monmouthparishes.org. [2012. március 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  23. a b Monmouth Group of Parishes. [2013. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  24. Church of England: Monmouth. [2013. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 1.)
  25. Monmouth Civic Society, Monmouth Heritage Blue Plaque Trail, n.d.
  26. Monmouth Baptist Church: History. [2013. december 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  27. Wyesham Christian Fellowship. [2013. november 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  28. a b The Buildings of Wales: Gwent/Monmouthshire, page 405
  29. Newman, John (2000). 'The Buildings of Wales: Gwent/Monmouthshire. Pevsner Architectural Guides. New Haven: Yale University Press. p. 407.
  30. Chapel House, Monmouth. British Listed Buildings. (Hozzáférés: 2012. január 25.)
  31. "Bridges Community centre (formerly Drybridge House), Monmouth" at britishlistedbuildings.co.uk
  32. Monmouth Castle, Monmouth. British Listed Buildings. (Hozzáférés: 2011. december 31.)
  33. Beaufort Arms Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben, Royal Commission on the Ancient Monuments of Wales, accessed January 2012
  34. Beaufort Arms, British Listed Buildings, accessed January 2012
  35. British Listed Buildings Online
  36. Savoy Theatre. [2009. március 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  37. The Blake Theatre. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  38. a b c Monmouth Town Council: Welcome to Monmouth. [2012. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  39. Monmouthshire Show: History. [2012. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  40. Monmouth Town Guide pp. 21. [2012. március 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  41. Monmouth Festival. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  42. Monmouth Town Guide pp. 27. (Hozzáférés: 2012. január 12.)[halott link]
  43. Monmouthshire County Council: Monmouth Museum. [2011. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  44. Regimental Museum. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  45. Gathering the Jewels: Monmouth cap, 16th century. [2012. május 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  46. Monmouthshire in 1911 Encyclopaedia Britannica. [2012. május 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  47. Monmouthshire County Council: Draft Economic Development Strategy. [2011. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  48. Monmouth and District Chamber of Trade and Commerce. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  49. ONS, Neighbourhood Statistics: Monmouthshire 004, Industry of Employment. [2013. október 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  50. Travel Search: Listing of bus and coach services from Monmouth. (Hozzáférés: 2012. január 12.)
  51. Gloucestershire Warwickshire Railway Website. [2011. április 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 16.)
  52. Monmouth Town F.C.'s official website with directions to the grounds.. Monmouth Town F.C.. [2012. február 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 4.)

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Monmouth című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés