Monodráma
A monodráma egyetlen művész által előadott drámai mű, egyetlen előadóra, illetve szereplőre épített dráma;
Klasszikus monodrámák szerkesztés
- Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz
- Jean-Jacques Rousseau: Pygmalion
- Nyikolaj Gogol: Egy őrült naplója
- Anton Csehov: A dohányzás ártalmasságáról[* 1]
- Bertolt Brecht: A rettegés birodalma
Modern monodrámák szerkesztés
- Samuel Beckett: Az utolsó tekercs
- Arnold Schönberg: Az őrült király éneke
- Alfred Tennyson: Maud
- Deme Zoltán: Egó
Monodrámák a romániai magyar irodalomban szerkesztés
A romániai magyar irodalomban és színházban a szükséglet virágoztatta fel a monodráma műfaját és találta meg az alkalmas szerzőt Kocsis Istvánban, az 1970-es években. Történelmi keretbe, távlatba állítva, a cselekvésvágy és a cselekvésben való akadályoztatás, ill. a választás kérdése tér nála vissza minduntalan. Bolyai János, Bethlen Kata, Jászai Mari, Széchenyi, Van Gogh sorsából emel ki Kocsis egy-egy lényeges drámai magot, egy meghatározott pillanatban gondoltatja, játszatja újra választott hősének életét. Különösen a Bolyai János estéje és az Árva Bethlen Kata vált a hivatásos és amatőr színészek (köztük Zsoldos Árpád, Fábián Ferenc, Nyiredi Piroska) kedvelt darabjává: kevés (jelzéses) díszlettel, másokhoz való alkalmazkodás nélkül véltek időszerű, figyelemfelhívó előadásokhoz jutni, és a Kocsis-monodrámák több ország színpadán hoztak sikert írónak, színésznek.
A monodráma lehetőségét ismerte föl Székely János poémájában a marosvásárhelyi színész Nemes Levente, amikor egyszemélyes színházának szövegéül a Dózsát választotta. Az 1970-80-as évek erdélyi színpadain prózai művek színrevitelével (Illyés Kinga), színpadra írt művek monodrámásított változatával (például a nagyváradi F. Bathó Ida a Magyar Medeiával, Göncz Árpád színművével) erősödött – és vált a szakma vitatémájává is – a monodráma jelensége. Az 1980-as évek közepétől csökkent az érdeklődés e műnem iránt.
Megjegyzések szerkesztés
- ↑ Orosz címe: О вреде табака (1886). 1902-ben Csehov teljesen átírta a drámát. A végleges változat 1903-ban jelent meg.
Források szerkesztés
- Színházi kislexikon, Gondolat, Budapest 1969
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés III. (Kh–M). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion. 1994. ISBN 973-26-0369-0
További információk szerkesztés
- Monodráma. A pszichodráma és az egyéni terápia gyógyító találkozása; szerk. Barbara Erlacher-Farkas, Christian Jorda, ford. Sándor Anna, Tarr Krisztina; Akadémiai, Bp., 2011 (Pszi-könyvek)
- Balassa Zsófia: Amikor a dráma elbeszélőt keres. A mono/lóg drámák drámanarratológiai megközelítésének lehetőségei; Kronosz, Pécs, 2019 (Színháztudományi kiskönyvtár)
