A monológ (görögül: μονόλογος, μόνος monosz ’egyedül, magányban’ és λόγος logosz ’beszéd’) vagy magánbeszéd a drámai műben olyan egyszemélyes jelenet, melyben a szereplő megosztja a közönséggel lelki vívódását vagy tájékoztatja azt a cselekmény egyes körülményeiről.

A monológ és a monodrámaSzerkesztés

A monológ csupán egy eleme a drámának, szemben a monodrámával, az utóbbiban ugyanis a hős sorsát meghatározó külső-belső mozgások, konfliktusok egésze alakítja a művet.

TörténeteSzerkesztés

A monológ több ezer éves drámai hagyomány. Azt célozza, hogy a dráma szereplője feltárhassa a közönség előtt azokat a gondolatait, amelyeket a dráma többi szereplőivel nem akar vagy nem tud megosztani.

A legegyszerűbb monológokat Plautusnál találjuk: a szereplő közvetlenül a közönséghez szól, olykor egy másik szereplő ki is hallgatja. A francia klasszikus íróknál a szereplő habozik, mérlegel és az egymásnak ellentmondó szempontjait sorolja monológjaiban.

Még kifinomultabb fajtája a monológnak, amely a szereplő számára már nem pusztán logikai érvelését, hanem lelki, pszichikai vívódását is ábrázolja. Ilyen például Hamlet monológja Shakespeare drámájában.

Nevezetes monológokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar irodalmi lexikon II. (L–R). Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1965. 274. o.