Főmenü megnyitása

A monolatrizmus vagy monolátria (a görög μόνος (monosz) = egy, és λατρεία (latreia) = imádat szavakból) hit a sok isten létezésében, de csak egy isten következetes imádatával.[1] A kifejezést Julius Wellhausen német Biblia-tudós használta először.[2]

Az ókori vallásokban gyakori hiedelem volt, hogy minden népnek megvan a maga egy istene, amelyet imádnia kell. Saját istenén kívül tehát a többi nép istene is reális létező. Ilyen jellegű volt kezdeti szakaszában az ótestamentumi zsidó vallás is. [3]

Az ókori Egyiptomban Ehnaton (Kr. e. 14. század), a XVIII. dinasztia egyik fáraója szorította háttérbe a többi isten tiszteletét és az egyistenhit bevezetésére tett kísérletet, Aton, a legfőbb isten kultuszának kizárólagossá tételére.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Frank E. Eakin, Jr. The Religion and Culture of Israel (Boston: Allyn and Bacon, 1971), 70.
  2. Mackintosh, Robert (1916). Encyclopedia of Religion
  3. Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon

ForrásokSzerkesztés

  • Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon, Kossuth, 1983