Mononucleosis infectiosa
A Pfeiffer-féle mirigyláz vagy csókbetegség (tudományos nevén Mononucleosis infectiosa) egy herpeszvírus okozta fertőző betegség, amely elsősorban serdülőket és fiatal felnőtteket érint. A fertőzés cseppfertőzéssel és közvetlen érintkezés, különösen csók vagy csoportos vízipipázás útján terjed. A betegséget az Epstein–Barr-vírus okozza, de a citomegalovírus is hasonló tünetekkel járó elváltozásokat hoz létre. A vírus elsősorban a B-limfocitákban szaporodik. A szervezet humorális (vírusfehérjék elleni antitestek termelése) és celluláris immunválasszal (főleg citotoxikus T-limfocitákkal) is védekezik.
Mononucleosis infectiosa | |
BNO-10 | B27.027.0 |
BNO-9 | 075075 |
Főbb tünetek |
|
DiseasesDB | 4387 |
MedlinePlus | 000591 |
A Wikimédia Commons tartalmaz Mononucleosis infectiosa témájú médiaállományokat. |
A lappangási idő 7–49 nap. A betegség kezdődhet alattomosan (gyakran tünetmentes a lefolyás) vagy hirtelen, súlyosabb tünetekkel: láz, mandulagyulladás, fejfájás, duzzadt nyirokcsomók, levertség, torokfájás, száraz köhögés, izomfájdalom, bőrkiütések. A garat és a lágy szájpad nyálkahártyáján herpeszre emlékeztető kiütések és petechia jelentkezik, a lágy szájpad és az uvula ödémás. A vérkép jellegzetes: leukocitózis atípusos leukocitákkal és trombocitopénia. A tünetek több hétig vagy több hónapig fennállhatnak. A betegség heveny stádiuma három hétig tart, de a nyirokcsomóduzzanat visszahúzódása és a vérkép normalizálódása több hónapig is eltarthat.
A mononucleosis autolimitált betegség és nem igényel kezelést, általában 2–4 héten belül spontán gyógyul. A másodlagos fertőzés kivédésére antibiotikum, egyéb szövődmények (garatödéma) elkerülésére esetleg rövid ideig kortikoszteroid adagolható. Tüneti kezelésként láz– és fájdalomcsillapítók, klórhexidines, hidrogén-peroxidos öblítés jöhet szóba.
Kórokozója
szerkesztésKórokozója az Epstein-Barr-vírus (EBV), egy burokba zárt, kétszálú DNS vírus (dsDNS). Ez egy Gamma-Herpesz-Vírus és a Herpetoviridae családba tartozik.
Az EBV élete két szakaszra oszlik: az egyikben szaporodik és terjed, a másikban rejtőzködik, ezzel kivonva magát az immunrendszer ellenőrzése alól. Ezáltal a vírusgazda nyirokcsomóiban keletkezik egy olyan tartalék, ahova a vírusok visszavonulhatnak, és ahonnan újabb és újabb fertőzőképes vírusok szabadulhatnak fel.[1]
Terjedése
szerkesztésA betegség főként nyállal terjed. Cseppfertőzést vagy érintkezésen alapuló fertőzést is gyanítottak, de egyetemi hallgatókon és katonákon végzett kutatások szerint a fertőzött szobatárs nem növeli a kockázatot.[2][3][4][5] Fiatal pároknál gyakran szájról szájra terjed, ezért kapta a csókbetegség nevet több nyelven is (német: Kusskrankheit, angol: kissing disease). A vírus terjedése nem köthetõ háziállatokhoz mint például kutya, macska, szárnyasok, sertés, marha.
Először az orr, a szájüreg és a garat nyálkahártyája és az ottani B-sejtek fertőződnek meg. A fertőzés után a vírus a beteg immunrendszerének memóriasejtjeiben rejtőzködik, így gyakorlatilag kiirthatatlan. A rejtőzködő vírusokban a csaknem 100 vírusgénből csak 10 fejeződik ki. Ez teszi lehetővé, hogy a vírus elbújjon az immunrendszer elől.[1]
A tünetek elmúlása után a nyál még hetekig fertőző marad. Mivel a vírus később is aktiválódik, ezért a nyál újra és újra fertőzni fog, amit a vírusgazda nem is vesz észre. A vírus aktiválódása kimutatható a vérképből.
Felismerése
szerkesztésA mononukleózis gyakran észrevétlen marad. Súlyos fáradtság és gyengeség esetén ezért rá is kell gondolni.
Egyértelműen a vérből lehet kimutatni. Elsőre a fehérvérsejt-szám megnövekedése utalhat rá, ahol is az összlétszám köbmilliméterenként tízezer és huszonötezer közötti, hatvan-nyolcvan százalékban limfoid sejtek, amiknek egy része atípusos. A máj-enzimek szintje megnövekedett.
A szérumvizsgálat irányadó: Paul-Bunnell-reakcióval, vagy annak módosított változataival kimutatható heterofil antitestek, az Early Antigen (EA) és a Viral Capsid Antigen (VCA) elleni IgM-antitestek jelenléte. A pozitív EBNA-1-IgG-Test (Epstein-Barr Nuclear Antigen-1-IgG-Test) kizárja a friss fertőzést, mivel ezek az antitestek csak hetekkel a fertőzés után kezdődnek termelődni.
Megkülönböztetése
szerkesztésA mononukleózist el kell határolni a citomegalovírusos (CMV) vagy a HIV vírusos fertőzéstől. A betegség garatgyulladással kezdődik, amit meg kell különböztetni az anginától. A gyakori nyirokcsomó-megnagyobbodást más fertőző betegségek, például toxoplazmózis vagy TBC mellett autoimmun, vagy rosszindulatú betegségek is okozhatják.
Lefutása
szerkesztésHabár a mononukleózis legyengíti a gazdaszervezetet, a szövődmények ritkák. A rejtőzködő, visszatérő vagy krónikus lefutás ritka, de a fertőzés még ekkor sem számít súlyos megbetegedésnek.
A fertőzés még nem biztos, hogy betegséget is okoz. Ez függ a kórokozó virulenciájától, és a gazdaszervezet immunrendszerének állapotától. Több különböző oka van annak, hogy a beteggel érintkező személyek közül nem mindenki betegszik meg. Lehet az illető immunis, a vírusok száma vagy virulenciája túl alacsony, vagy az immunrendszer meg tudja előzni a tünetek kialakulását. Ha az immunrendszer erős, és a vírusok száma alacsony, akkor a betegség, ha ki is tör, akkor nagyon enyhe lefutást vesz.
Típusos lefutás
szerkesztésA lappangási idő gyerekeknél 30 nap, felnőtteknél négy-hét hét.
Az elsődleges fertőzés után a betegség influenzaszerű tünetekkel kezdődik: magas lázzal, a lágyék és a végtagok fájdalmával, és erős fáradtsággal. Emellett megnagyobbodnak a nyirokcsomók a nyakon, de néha a hónaljban és a lágyékon is. Sok betegnél gyulladás alakul ki a nyaki régióban, vagy a mandulák gyulladnak be, és piszkosszürke lepedék képződik rajtuk.
Sok betegnek rossz a szájszaga (Foetor ex ore), és rekedtség, beszédzavarok társulnak a tünetekhez. Az éjszakai izzadáson gyakori alsóneműcserével, és nem kitakarózással kell segíteni, különben az eddigiekhez a megfázás tünetei is társulnak, vagy erősödnek. További tünetek lehetnek a lép és a máj duzzadása, fej-, has- és izomfájás, étvágytalanság, hangulatingadozások, depresszió, általános gyengeség, a tájékozódóképesség zavara, hidegrázás, hányinger és száraz köhögés. A tünetek néhány hét vagy hónap alatt elmúlnak, de bármikor visszatérhetnek, és a beteg egész hátralevő életére vírushordozóvá válik.
Atípusos lefutás
szerkesztésAz atípusos lefutás különösen kisgyerekeken gyakori.
A betegség krónikussá is válhat. Ekkor az érintett hónapokig, vagy évekig lázas, fáradt, levert és depresszív, hiányzik belőle a kezdeményezőkészség. A nyirokcsomók évekig duzzadtak. Összességében a betegség a krónikus fáradtság képét mutatja.
Az immunrendszer legyengülése esetén visszatérnek a tünetek, igaz, általában enyhébb formában. Előfordul, hogy a tünetek azután is hónapokig jelentkeznek, hogy az immunrendszer legyőzte a vírusokat. Ez azért van, mert az immunrendszer túlreagálta a fertőzést.
Szövődményei
szerkesztésA ritka szövődmények közé tartozik az agyvelőgyulladás, a fertőző vérszegénység, a trombocitopénia, a granulociták számának visszaesése, a májmegnagyobbodás, a tüdő-, szívizom-, vesegyulladás és a sárgaság. Ha jelentkeznek ezek a tünetek, akkor a beteg kórházi kezelésre szorul.
Lépmegnagyobbodás esetén a szervezetet kímélni kell a megerőltetéstől a léprepedés veszélye miatt.
Immungyenge gyerekeknél a betegség különösen súlyos lefutású, vagy akár halálos is lehet.
Gyanítják, hogy a betegség szerepet játszhat a krónikus fáradtság, a sclerosis multiplex, a ritka garatrákok és a szintén ritka limfómák kialakulásában, de ezt még sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudták. Egyes régebbi hiedelmekről azonban belátták, hogy nem felelnek meg az igazságnak, így például nem okoz impotenciát.
Kezelése
szerkesztésA mononukleózis ellen nincs célzott kezelés. Fontos a folyadékbevitel, és esetenként a lázcsökkentés.
Az esetek 10%-ában bakteriális felülfertőzés is kialakul, ezt antibiotikumokkal lehet kezelni. Bizonyos antibiotikumok azonban viszketést és kiütést idéznek elő a mononukleózis miatt. Ezért kell kerülni például a széles körben alkalmazott ampicillint és amoxicillint. Ezek alkalmazása esetén három nappal a gyógyszer bevételét követően jelenik meg a kiütés, két hét alatt végigterjed az egész testen, aztán lassanként elmúlik. Mivel itt nem allergiáról van szó, a vírusfertőzés elmúlása után újra be lehet vetni ezeket a penicillinszármazékokat.
Immunitás
szerkesztésAz első fertőzés után a vírusgazda immunissá válik az általa hordozott vírussal szemben. Eddig nem vizsgálták az újrafertőződés és az újraaktiválódás körülményeit, vagy a kiújuló, vagy hosszas megbetegedések felléptét.
Megelőzése
szerkesztésA mononukleózis ellen nincs védőoltás, A megelőzés egyetlen módja a vírusgazdák elkerülése.
Külső hivatkozások
szerkesztés- ↑ a b Sabine Cepok: Charakterisierung der humoralen Immunantwort bei der Multiplen Sklerose. (németül) Marburg/Lahn: Philipps-Universität Marburg. 2004. 85. o.
- ↑ J. A. McSherry: Myths about infectious mononucleosis. 1983. 645–6. o. = Can. Med. Assoc. J,
- ↑ R. N. Sawyer: Prospective Studies of a group of Yale University freshmen. I. Occurence of infectious mononucleosis. 1971. 263–270. o. = J. Infect. Dis,
- ↑ T. J. Hallee: Infectious mononucleosis at the United States Military Academy. A prospective study of a single class over four years. 1974. 182–195. o. = Yale J. Biol. Med,
- ↑ R. J. Hoagland: Etiology and epidemiology. 1967. 24–50. o. = Infectious Mononucleosis,
- eMedicine:Infectious Mononucleosis
- Mimi Archiválva 2006. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben [Tiltott forrás?]
- Mononukleózisról a Patikapédián
- Infektiöse Mononukleose, Details, Bilder und Literaturangaben
- web.archive.org → Gesellschaft für Virologie: Kleiner Ratgeber für Patienten zu Epstein-Barr-Virus
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |