Monte Pindo

A Monte Pindo egy kis területű hegység a spanyolországi Galiciában, A Coruña tartomány tengerpartja közelében. Hossza körlübeül 7, szélessége 4 km, legmagasabb pontja 627 méteres.

Monte Pindo
Magasság	627 m
Hely	Spanyolország, A Coruña tartomány
Terület	47,026439 km2
Hosszúság	7 km
Szélesség	4 km
Elhelyezkedése
Monte Pindo Pozíció Spanyolország térképén
é. sz. 42° 53′ 19″, ny. h. 9° 06′ 47″42.888611111111, -9.1130555555556
A Wikimédia Commons tartalmaz Monte Pindo témájú médiaállományokat.

Leírás

A közvetlenül a galiciai óceánpart közelében, Carnota és Mazaricos községek területén emelkedő hegység gránitból van. Területére a meredek hegyoldalak és a szaggatott felszínformák a jellemzők, ennek következtében pedig nemcsak falvak, de még a terület belsejébe vezető utak sincsenek itt. Fakitermelés is csak nagyon kis részén folyik, ezért területének nagy része szinte érintetlen természeti terület. Többhelyütt különleges sziklaalakzatokat formált ki a természet, ezeknek a helyi emberek fantázianeveket adtak, az egyik leghíresebb ilyen az úgynevezett O Guerreiro („a harcos”).

Története

A hegység területén álló pedrullói (vagy casteliñói) San Xurxo-vár a 10. században épült Sisnando Menédez (II. Sisnando) püspök rendeletére a kalózok elleni védekezés céljából, majd a 12. században Rodrigo Pérez de Traba tulajdonába került és rablótanyává vált, ezért Diego Gelmírez (Xelmírez) érsek kiátkozta. A vár 1467-ben, az Irmandiño-felkelés során megsemmisült, teljes régészeti feltárását azóta sem végezték el.

A második világháború során volfrámbánya is üzemelt a hegyekben, a kitermelt fémet főként Németországnak adták el fegyvergyártás céljából.

Élővilág

A hegység különlegessége, hogy kis területen igen sok ritka faj fordul elő: 8 növénykülönlegességéből kettőt (az Eryngium duriaei nevű iringó jurassianum alfaját és az Iris boissieri nevű nőszirmot) a kipusztulás fenyeget, míg hat a „sérülékeny” kategóriában található: a Linkagrostis juressi nevű perje, a Hymenophyllum tunbringense és a Dryopteris guanchica nevű páfrányok, a Ranunculus bupleuroides nevű boglárka, a portugál tölgy és a Sphagnum pylaesii nevű tőzegmoha.

A védett állatok közül négyet (az angol csupaszcsigát, a nagy hőscincért, az ibériai szalamandrát és a spanyol barnabékát) a Veszélyeztetett fajok galiciai katalógusa sérülékenynek sorolt be, nyolc pedig a Spanyolországi gerincesek vörös könyvében szerepel: a spanyol bordásgyík, a hegyesorrú sikló, a hegyi gyík, a barna kánya, a vörös vércse, a vándorsólyom, a vadmacska és a szürke farkas.

Legendák

A hegységhez több legenda is kapcsolódik: már a 18. századból is van róluk említés, amikor Sarmiento atya naplót írt 1745-ös galiciai utazásáról: szerinte a Pindo név onnan ered, hogy a hegység hasonlít a görögországi Píndoszra. A területet „kelta Olimposznak” is nevezik, mivel a hagyomány úgy tartja, furcsa köveit a kelták formázták meg.

Uxío Carré Aldao író szerint nem csak egy, hanem két vár is állt a hegyekben: a San Xurxón kívül még Penafiel hegyen is volt egy. José Barreiro Barral azonban 1932-ben rámutatott: amik ott találhatók, azok nem vár, hanem egy falu maradványai.

Turizmus

A különleges természeti környezet megcsodálását nehezíti, hogy a hegységben hiányoznak a kiépített utak. Érdekes látnivalót jelent néhány régi, használható állapotba felújított malom, amelyek működését be is mutatják a látogatóknak. Egy San Cibrán nevű elhagyott faluban turistaszállásokat alakítottak ki.

Képek

• 
  A San Xurxo-vár romjai
• 
  Az O Guerreiro („a harcos”) nevű sziklaképződmény
• 
  Kilátás az óceán irányába
• 
• 
•