Főmenü megnyitása

Monuniosz illír király

ókori illír uralkodó

Monuniosz (ógörög Μονούνιος, latin Monunius) az ókori Illír Királyság(wd) uralkodója, feltehetőleg az i. e. 290 és 270 közötti két évtizedben. Uralkodása alatt a taulant partvidék megerősítése mellett kiterjesztette hatalmát Dasszarétiára is, és sikertelen háborút folytatott Makedónia meghódításáért. Az illír királyok sorában elsőként veretett saját pénzt.

Monuniosz
Dardanian Kingdom (English).svg

az Illír Királyság uralkodója
Uralkodási ideje
i. e. 290 körül ? i. e. 270 körül ?
Elődje II. Bardülisz
Utódja Mütilosz
Életrajzi adatok
Elhunyt i. e. 270 körül ?
NyughelyeSelca e Poshtme-i királysírok
Édesapja II. Bardülisz ?
Gyermekei Mütilosz ?

SzármazásaSzerkesztés

Monunioszt és utódját, Mütiloszt gyakran említik a dardánok királyaiként, akik fennhatóságukat az Adriai-tenger partvidékére is kiterjesztették. Ezt a feltételezést azonban sem a klasszikus források, sem a régészettudomány eredményei nem támasztják alá. Az ókori munkákban egyértelműen az i. e. 230-as évektől uralkodó Longarosz az első megnevezett dardán király,[1] Pompeius Trogus pedig kifejezetten az illírek királyaként említi Monunioszt.[2] Emellett a Monuniosz és Mütilosz által a partvidéken veretett pénzérmék az egykori Dardánia területén végzett ásatásokról nem kerültek elő, ami legalábbis kétségessé teszi dardán királyi mivoltukat.[3] Neritan Ceka(wd) albán régész szerint a tévesztés abból fakadhat, hogy egy évszázaddal később valóban uralkodott egy Monuniosz(wd) nevű király a dardánok felett, és ez alapján kényelmes feltételezésként adódik a 3. század eleji illír király dardánként való azonosítása.[4]

A Glaukiasz uralkodásának végétől, i. e. 302-től az Agrón király i. e. 231-es medioni győzelméig ívelő időszak illír uralkodóinak kronológiáját és genealógiáját nem őrizték meg a klasszikus történeti munkák szerzői.[5] Bár Glaukiaszt még a taulantok, Agrón apját, II. Pleuratoszt pedig már az ardiaták közé tartozó királyként ismerjük, a 2010-es években albán történészek felvetették annak a lehetőségét, hogy valójában Glaukiasztól Agrónig egyenes volt a leszármazási sor. Ezek szerint Agrón Mütilosz unokája, vagyis Monuniosz dédunokája lehetett.[6] Amennyiben ennek megfelelően Monuniosz valóban az előtte uralkodó II. Bardülisz fia volt, úgy nővérén, Birkennán(wd) keresztül sógora lehetett I. Pürrhosz épeiroszi királynak.[7]

UralkodásaSzerkesztés

 
Monuniosz ezüst tridrachmájának elő- és hátlapja
 
Monuniosz király feltételezett sírja Selca e Poshtméban

A Frontinus és Iustinus által megőrzött történeti hagyomány szerint az i. e. 284–282 körüli években az épeiroszi uralkodó, Pürrhosz hadat viselt az illírek ellen, és meghódította „fővárosukat” is.[8] Ennek azonban ellentmondani látszanak más, korábbi klasszikus forrásmunkák, legfőképp Pompeius Trogus históriája, amely szerint Monuniosz ugyanebben az időszakban, az i. e. 283–280 körüli években Lüszimakhosz makedón király (vagy annak fia, Ptolemaiosz Epigonosz(wd)) oldalán harcolt a diadokhoszok háborújában(wd) Ptolemaiosz Keraunosz ellen. Pürrhosz ebben az időszakban már itáliai hadjáratának tervezésével volt elfoglalva, így északi és keleti határainak biztosítása érdekében szövetséget kötött Monuniosz Illír Királyságával.[9] Az epiróták és illírek közötti jó kapcsolatok régészeti tanúsága, hogy Monuniosz ezüstpénze nagy mennyiségben került elő az i. e. 295 után epiróta kézen lévő Kerkürából.[10] A jelek szerint Monuniosz távlati, de soha el nem ért célja Makedónia meghódítása volt. Erre utal a numizmatikai leletekből ismert, csupán egyetlen példányban előkerült, Monuniosz névjelével (ΜΟΝΟΥΝΙΟΥ … ΣΙΛΕΩ…) ellátott pénzérme, amely a nagy makedón király, III. Alexandrosz (vagy ismertebb nevén Nagy Sándor) által veretett ezüstpénz motívumait másolja: előlapja Héraklész portréját, hátlapja az olümposzi trónján ülő Zeuszt ábrázolja.[11]

Monuniosz volt az illírek első királya, aki saját pénzt veretett.[12] Nagy tömegben előkerült ezüst tridrachmájának felirata ΒΑΣΙΛΕΩΣ ΜΟΝΟΥΝΙΟΥ (BASZILEÓSZ MONUNIU, ’Monuniosz királyé’), amelynek előlapján egy borját szoptató tehén, felette pedig az illírek jelvényeként ismert vaddisznóállkapocs ábrázolása látható.[13] Az érmén olvasható ΔΥΡΡΑ (DÜRRA) felirat a pénzverés helyére, Epidamnoszra utal (amelynek informálisan már ekkor Dürrakhion volt a görög neve).[14]

A Monuniosz uralma alatt álló területet hagyományosan az Adriai-tenger partvidékére, az Epidamnosz és Apollónia poliszok mögött elterülő hátországra, Taulantia vidékére teszik.[15] Uralkodása alatt fennhatóságát kiterjesztette Epidamnoszra is, de Apollónia megőrizhette önállóságát.[16] Egyes történeti és régészeti adatok azonban arra utalnak, hogy birodalma ennél jóval kiterjedtebb lehetett, az Adriai-tenger partvidékétől egészen a makedón határig, a Lünkésztiszi-tavak (a mai Ohridi- és Preszpa-tó) vidékéig húzódott.[17] Tridrachmája nagyszámban került elő az eugenumi ásatásokról, ami alapján feltételezik, hogy ez az erődített település lehetett egyik székvárosa.[18] A fővárosául adódó másik helyszín, egyúttal feltételezett végső nyughelye a dasszaréta területen fekvő Pélion lehetett (a mai Selca e Poshtme). Az itt feltárt, és az i. e. 3. század végén kirabolt királysírok egyikén egy férfiportré látható, fején illír típusú fejvérttel. Az első világháborúban a közeli Pogradec térségéből egy rendkívül hasonló bronzsisak került elő, amelynek hátuljába a Monuniosz-pénzérmék kalligráfiájával szintén a Baszileósz Monuniu feliratot karcolták be (a bronzsisak az Antikensammlung Berlin(wd) gyűjteményének része). Mindezek alapján a pélioni királysírok egyikét az i. e. 270 körül elhunyt Monuniosz sírjaként tartják számon.[19] Halála után Mütilosz – feltételezések szerint Monuniosz fia – lett az Illír Királyság uralkodója.[20]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Wilkes 1992 :148.; Schütz 2002 :73.; Ceka 2013 :281.
  2. Ceka 2013 :135.
  3. Ceka 2013 :281.
  4. Ceka 2013 :281.
  5. Ceka 2013 :173.
  6. Përzhita 2012 :117.; Ceka 2013 :174.
  7. Hammond 1966 :246.; Ceka 2013 :135.
  8. Ceka 2013 :135.
  9. Hammond 1966 :246.; Wilkes 1992 :146.; Jacques 2009 :120.; Ceka 2013 :135., 139.
  10. Ceka 2013 :135.
  11. Hammond 1966 :246–247.; Wilkes 1992 :146.; Ceka 2013 :137.
  12. Wilkes 1992 :129., 177.; Schütz 2002 :76.; Ceka 2013 :135., 174.
  13. Hammond 1966 :242.; Pollo & Puto 1981 :8.; Wilkes 1992 :129., 146.; Ceka 2013 :135.; Zavalani 2015 :16.
  14. Hammond 1966 :242.; Wikes 1992 :129.; Jacques 2009 :120.; Ceka 2013 :135., 163.
  15. Wilkes 1992 :146.; Jacques 2009 :120.
  16. Hammond 1966 :242., 247.; Pollo & Puto 1981 :8.; Wikes 1992 :129.; Schütz 2002 :76.; Jacques 2009 :120. (egyedüli forrásként említi, hogy Monuniosz Apollóniát is elfoglalta); Ceka 2013 :135., 163., 165.; Zavalani 2015 :16.
  17. Jacques 2009 :120.; Ceka 2013 :137.
  18. Ceka 2013 :136. A helyszín nevének említése nélkül: Jacques 2009 :120.
  19. Wilkes 1992 :146.; Jacques 2009 :120.; Ceka 2013 :136–137., 197.
  20. Hammond 1966 :247.; Jacques 2009 :120.; Ceka 2013 :174.

ForrásokSzerkesztés

  • Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467  
  • Jacques 2009: Edwin E Jacques: The Albanians: An ethnic history from prehistoric times to the present. Jefferson: McFarland. 2009. ISBN 9780786442386  
  • Hammond 1966: N. G. L. Hammond: The kingdoms of Illyria circa 400–167 B.C. The Annual of the British School at Athens, LXI. évf. (1966) 239–253. o.
  • Përzhita 2012: Luan Përzhita: Skerdilaidi – komandant ushtarak dhe sundimtar i shtetit ilir (217–205 para Krishtit) / Skerdilaid – military leader and ruler of the Illyrian state (B.C. 217–205). Iliria, XXXVI. évf. (2012) 109–122. o.
  • Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X  
  • Schütz 2002: Schütz István: Fehér foltok a Balkánon: Bevezetés az albanológiába és a balkanisztikába. Budapest: Balassi. 2002. ISBN 9635064721  
  • Wilkes 1992: John Wilkes: The Illyrians. Oxford;  Cambridge: Blackwell. 1992. = The Peoples of Europe, ISBN 0631146717  
  • Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671