Moritz Ludwig von Schwind (Bécs, 1804. január 21.München, 1871. február 8.) osztrák festő.

Moritz von Schwind
Moritz von Schwind 1860 körül
Moritz von Schwind 1860 körül
SzületettMoritz Ludwig von Schwind
1804. január 21.[1][2][3][4][5]
Bécs[6][7][8]
Elhunyt1871. február 8. (67 évesen)[1][2][3][4][5]
Pöcking
Állampolgárságaosztrák
HázastársaLouise von Schwind[9]
Gyermekei
  • Hermann von Schwind
  • Anna Siebert
  • Helene von Ravenstein
  • Marie Baurnfeind
Foglalkozása
  • festőművész
  • egyetemi oktató
  • grafikusművész
  • illusztrátor
Iskolái
KitüntetéseiMaximilian Érdemrend a Tudományért és Művészetért (1858)
SírhelyeAlter Südfriedhof (Gräberfeld 16 – Reihe 9 – Platz 43/44)
A Wikimédia Commons tartalmaz Moritz von Schwind témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Moritz von Schwind (Josef Kriehuber litográfiája)
Moritz von Schwind volt a Télapó (Herr Winter) figurájának első megformálója
Nászutazás (1867)

Élete szerkesztés

Ludwig Ferdinand Schnorr von Carolsfeldnél és a bécsi akadémián tanult. 1828-ban Münchenbe ment, ott egy ideig a helyi akadémiát látogatta, majd a királyné könyvtárát Tieck műveiből vett jelenetekkel díszítette. 1832-ben rövid ideig Rómában tartózkodott. 1838-ban fejezte be a Kurt lovag háztűznéző útját ábrázoló naiv egyszerűségű, költői képét (karlsruhei műcsarnok). A következő években festette a karlsruhei régiségtár fal- és mennyezetképeit, a műcsarnok lépcsőházának festményeit stb. 1844-től 1847-ig Frankfurtban tartózkodott és ez időben keletkezett nehány leghíresebb képe: a Nászutazás (München, Schack-féle képtár); A falkensteini lovaglás (lipcsei városi muzeum); A zenészek vagy a rózsa (berlini nemzeti képtár) stb. 1847-ben a Müncheni Képzőművészeti Akadémia tanára lett. Ekkor készült illusztrációi véglegesítették a képet, ahogy ma ismerjük a télapót (hosszú, fehér szakáll, piros ruha, csuklyás, köpenyes, testes alak). A Wartburg helyreállítása után Schwind magyarországi Árpád-házi Szent Erzsébet életéből vett freskóképeket festett benne. Témáit festőként elsősorban mondákból, mesékből és a népköltészetből vette. Freskóképeinél még nagyobb népszerűségre tett szert német népmeséket elbeszélő pompás akvarell képsorozataival: A csipkerózsika (1854); A hét holló (1858, weimari múzeum) és A szép Meluzina története (1870, bécsi múzeum). Egyéb művei: a reichenhalli plébániatemplom freskóképei; német operák alakjait ábrázoló freskóképei a bécsi új operaházban stb.

Galéria szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. a b Moritz von Schwind (holland nyelven)
  3. a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
  7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Швинд Мориц фон, 2015. szeptember 28.
  8. Schwind, Moriz Ritter von (BLKÖ)
  9. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2022. szeptember 1.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

  • Vayerné Zibolen Ágnes: Moritz von Schwind; Corvina, Budapest, 1984 (A művészet kiskönyvtára)