Mosdóssy Imre (pedagógus)

Mosdóssy Imre (Alsóbogát, 1862. október 21. – Budapest, 1945. február 19.) pedagógus, író, királyi tanfelügyelő, miniszteri tanácsos.

Mosdóssy Imre
Élete
Született	1862. október 21. Alsóbogát
Elhunyt	1945. február 19. (82 évesen) Budapest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	próza

Élete

Mosdóssy József uradalmi gazdatiszt és Jenvay Alojzia fia. A gimnázium alsó négy osztályát Keszthelyen, a felsőbbeket Székesfejérvárt végezte 1882-ben; azután nevelő volt Gyürky Viktor mellett Budapesten és ugyanakkor a budapesti egyetem jogi fakultását látogatta. 1888-tól 1891-ig magántitkári állást foglalt el Gyürky Ábrahám gróf kisterenyei (Nógrád megye) uradalmában. 1891. július 7-én fogalmazó gyakornokká neveztetett ki a vallás- és közoktatási miniszteriumban és azon év szeptember 29-én letette az államtudományi államvizsgálatot. 1892. július 12-én mint segédtanfelügyelő Vas vármegyébe helyezték át, de már 1893. január 17-én Csáky Albin gróf miniszter visszarendelte a központba, ahol 1895. február 17-én királyi tanfelügyelővé lépett elő, beosztva a népnevelési ügyekkel foglalkozó VI. osztályba. Halálát bélhurut okozta 1945-ben. Felesége Németh Erzsébet volt.

Irodalmi működését a klerikális irányú Korunk c. lapban kezdette meg (1872. Karácsonkor, Hulló csillagok), majd a Háziasszony c. szépirodalmi lapba írt (1884. Zomboriné, ballada; e lapba írt még tárczákat, költeményeket és humorisztikus cikkeket), majd a Losoncz és Vidékébe dolgozott (1890-91.), az Ország-Világba (1890-től Diabolo álnév alatt és saját nevével, apróbb szinműveket is közölt; itt 1892. Piros tojás, Nevelő c.. de különösen aforizmái keltettek figyelmet); továbbá írt a Hétbe (1891), a Tanulók Lapjába (1894-95. A király könyve c. történelmi elbeszélés, melyet az ifjuság számára szinmű alakban is feldolgozott és a Feld-féle fővárosi gyermekszinházban elő is adták); írt az Építészeti Szemlébe s a Zene- és Szinművészeti Lapokba (1893-1895. esztétikai cikkeket, utóbbiban 1894. A szinészet decentralisatiója, Monológok, Szinműíró, szinész és kritikus); tanügyi cikkeket a Néptanítók Lapjába (1896-97), művészettörténetieket a Hasznos Mulattatóba (1896. A középkor remek épületeirőI.) sat.

Munkái

• Az ölyvedi kántor. Bpest, 1893. (Népiratok 82.).
• A csöreghi czifra szűz. Bpest, 1894. (Népiratok 98.).
• A Pista gyerek apja, vagy tiszteld atyádat, anyádat. Bpest, 1895. (Népiratok 104.).
• Művészet az iparban. Bpest, 1895. (Iparosok Olvasó Tára I. 6.).
• Árva szerelem. Regény. Bpest, 1895. Két kötet. (Ism. Otthon, Élet 27. sz., Vasárnapi Ujság 15. sz.).
• Üllősiek végnapjai. Regény. Bpest. 1896. Két kötet.
• Nemzeti kulturpolitikánk. Bpest, 1896. (Somogyi álnév alatt).
• Három elbeszélés az ifjuság számára. Bpest. 1898.
• Félszegségek a nevelésben. Bpest. 1901. (Népnevelők Könyvtára 10.).
• A bányaőr. Bpest, 1901. (Munkás füzetek I. 15.).
• Út az ingoványon. Bpest, 1901. (Kis Könyvtár 32.).
• A király könyve. Bpest, 1901. (Kis Könyvtár 36.).

A közoktatási kormány megbízásából ő írta a vallás- és közoktatási miniszteriumnak az országgyűlés elé terjesztett XXIV. Jelentésnek a népoktatásra vonatkozó részét, valamint az ezredéves ünnepély alkalmából megjelent XXV. Jelentésnek hasonló tárgyú részét is.

Kéziratban: Az építő ipar diszítő alakjai c. munkája.

Források

• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.  
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994. [1]