Mozsolics Amália

(1910-1997) magyar régész, muzeológus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. december 7.

Mozsolics Amália (Vasvár, 1910. január 13.Szombathely, 1997. október 21.) régész.

Mozsolics Amália
Született1910. január 13.
Vasvár
Elhunyt1997. október 21. (87 évesen)
Szombathely
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásarégész,
muzeológus
IskoláiBécsi Egyetem (–1935)

A nemzetközi hírű ősrégész vasvári polgári családban született. Édesapja jogász. Az alapiskolák elvégzése után a Bécsi Egyetemen 1935-ben védte meg régészeti doktori disszertációját. A Magyar Nemzeti Múzeum 1939-től alkalmazta díjtalan gyakornokként. Néhány hónap múlva, 1940. április 15-én a Vas vármegyei Kultúregyesület Múzeumának Régiségtára (a Savaria Múzeum jogelődje) őrének nevezték ki. Erre talán Vas vármegyei származása és Miske Kálmánnal meglévő kapcsolata lehet a magyarázat. A Szombathelyen tartózkodás alig több mint egy éve alatt tanulmányt írt báró Miske Kálmánról (1941) a múzeum igazgatójáról és újrarendezte az őskori régészeti gyűjteményt. Ugyanebben az évben a második velemi kincsleletet is közölte. A sort Miske halálakor irodalmi bibliográfiájával folytatta (1943). 1941. május 31-éig munkálkodott Szombathelyen. Ezután a második bécsi döntéssel visszakerülő Kolozsvárra, az Erdélyi Nemzeti Múzeumba küldték, ahol 1944-ig kamatoztathatta szombathelyi tapasztalatait. 1945-től 1973-ban történt nyugdíjazásáig ismét a MNM alkalmazottja. Tudományos főmunkatárs, az Őskori Gyűjtemény vezetője. Közben, 1958-tól kandidátus, majd 1967-től a régészeti tudományok akadémiai doktora. Nyugdíjas évei alatt is rendületlen aktivitással dolgozott, amit két új monográfia megjelenése (1985, 2000) is bizonyít. Személyiségét és munkásságát nemzetközi nagyrabecsülés övezte.

Régészeti szakmai munkásságának gerincét a kárpát-medencei bronzkor időrendjének bronz depóleletekre (is) alapozott kidolgozása jelenti, amelyet a németországi és itáliai terület kronológiájával is igyekezett párhuzamba állítani. Az 1960-70-es években a fémvizsgálatokra, a bronzkor súlyegységeinek tanulmányozására ugyancsak nagy hangsúlyt helyezett. 1940-ben és 1945-ben a vučedoli, 1942-ben a kisapostagi kultúra problémáit boncolgatja. A bronzkor időrendjének kérdéseit taglaló könyvét 1943-ban Kolozsvárott jelenteti meg. A bronzkori „nagyvándorlás” a középső- és késő bronzkor határán, valamint a halomsíros kultúra kárpát-medencei megjelenésének felismerése és leírása (1957) már őstörténészi megközelítést jelez. Eközben különíti, és nevezi el a késő bronzkor egyik új kulturális egységét Kelet-Magyarországon, a Gáva kultúrát. Nagyjából ettől a munkától és évtől kutatói életpályájának új, második nagy szakasza veszi kezdetét. Megkezdi a Kárpát-medence közép- és késő bronzkora bronz- és aranyleleteinek monografikus feldolgozását. Eredményeit négy vaskos kötetben (1967, 1973, 1985, 2000) teszi közzé. Közben természetesen mindenütt rendezi az általa vizsgált tárgyakat, valamint segítséget nyújt a múzeumi rendezéshez.

Halála előtt néhány évvel a munkásságában logikusan következő, kéziratban már kész negyedik monográfiáját egy külföldi szaktekintély gépkocsijával együtt Budapesten eltulajdonították. Így a németországi megjelentetésre csak évekkel később (2000) kerülhetett sor. Ez az esemény életkedvét megtörte, fizikai állapota ettől kezdve folyamatosan romlott. Élete utolsó éveit a család régi jó barátjának számító Rásó család szombathelyi lakásában töltötte, akik szerető gondoskodással vették körül. Nem sokkal halála előtt kapta kézhez a születésének 85. évfordulójára szerkesztett, nemzetközi szerzőgárda által írt kötetet. Ásatásokat végzett többek között Tószeg-Laposhalmon, Dunapentele (Dunaújváros)-Kosziderpadláson, Süttőn és Nagykállón.

  • Consil Permanent aktív szervezője,
  • firenzei, jugoszláv és német régészeti társaságok tagja.

Kitüntetései

szerkesztés
  • 2010 Vasvár emléktábla
  • Kovács Tibor 1997: In memoriam Mozsolics Amália (1910-1997), Magyar Múzeumok.
  • Ilon Gábor 1998: In memoriam Amália Mozsolics (1910-1997), Savaria Pars Archaeologica 23/3.
  • 2001 Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae 52/1-3, 241-246.
  • 2002 Magyar Múzeumi Arcképcsarnok. Budapest, 630-631.

Külső hivatkozások

szerkesztés