Muddy Waters
McKinley Morganfield (művésznevén Muddy Waters) (Issaquena megye, Mississippi, 1913. április 4. – Westmont, Illinois, 1983. április 30.) amerikai blues-zenész, a „chicagói blues atyja”.
Muddy Waters | |
Életrajzi adatok | |
Születési név | McKinley Morganfield |
Álnév | Muddy Waters |
Született | 1913. április 4. Issaquena megye, Mississippi |
Elhunyt | 1983. április 30. (70 évesen) Westmont, Illinois |
Sírhely | Restvale Cemetery |
Gyermekei |
|
Pályafutás | |
Műfajok | Electric blues, Chicago blues, Rhythm & blues, blues rock |
Aktív évek | 1941–1982 |
Hangszer | Ének, slide gitár |
Díjak |
|
Tevékenység | Énekes, dalszerző, gitáros, zenekarvezető |
Kiadók | Aristocrat, Chess, Testament |
IPI-névazonosító |
|
Muddy Waters weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Muddy Waters témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Hatása több zenei műfajban – blues, rhythm and blues, rock, folk, jazz és country – is jelentős.
Életpályája
szerkesztésHároméves korában meghalt az édesanyja, ezért Clarksdale-ben (a stovalli ültetvényen), anyai nagyanyjánál nevelkedett tovább. Ötéves korában kezdett szájharmonikázni, és kipróbálta a harmonikát, a dorombot, és különböző házilag készített ütőhangszereket. Gitározni 1930 körül kezdett. Erőteljes hangjára felfigyelve egy helyi vonósegyüttes, a Son Sims Four tagjai felkérték énekesnek; első gitárleckéit tőlük kapta, az igazi kezdőlökést pedig Son House játéka és a slide (vagy bottleneck) technika megismerése jelentette, melyben a gitáros ujjai helyett egy üveg- vagy fémtárgyat használ a hangok lefogására.
Az első felvételeit még Alan Lomax néprajztudós készítette egy ültetvényen, a Mississippi deltájában, 1941-es gyűjtőkörútján (Lomax és társai Robert Johnsont keresték, aki akkor már három éve halott volt). Az egyik dal, az I Be's Troubled később első kislemezén jelent meg I Can't Be Satisfied címmel. 1942 júliusában újabb dalokat vettek fel vele szólóban és a Son Sims Fourral együtt.
1943 nyarán Waters chicagói rokonaihoz költözött, akusztikus gitárját a nagybátyjától kapott elektromosra cserélte, és kialakította a klasszikus „chicagói blues” zenekar felállását: gitár, ritmusszekció és szájharmonika. Miközben teherautó-sofőrként dolgozott, társaival különféle klubokban játszott a város déli és nyugati részén. Olyan elismert zenészekkel ismerkedett meg, mint Big Bill Broonzy, Memphis Slim és Tampa Red. 1946 elején alakította meg Jimmy Rogers gitárossal és Little Walter szájharmonikással a Headhunters-t, melynek dobosa „Baby Face” Leroy Foster lett.
Elsőként egy független producer, J. Mayo Williams készített vele felvételt (Mean Red Spider) 1946-ban, de az anyagot más neve alatt adta ki, majd a Columbia Recordsnál Lester Melrose három dalát rögzítette, de ezek végül nem jelentek meg. Hírneve akkor kezdett nőni, amikor az Aristocrat Records (a későbbi Chess Records) szerződtette. Első kislemeze 1948-ban jelent meg (I Can't Be Satisfied / I Feel Like Going Home). Tradicionális dalokat játszott rajta, de mivel erősítőt használt, a közönség a megszokott gitárhangzás helyett valami sokkal erőteljesebbel, izgalmasabbal találta szembe magát. Sokan ezt a lemezt tekintik a modern blues origójának. [forrás?]
1951-ben alakult ki az a felállás, amely a későbbi blues és rock and roll zenekarok mintájául szolgált: a Headhuntershez csatlakozott Otis Spann zongorista, új dobosuk pedig Elgin Evans lett. Első felvételeiket csak 1953-ban készíthették el, mivel lemezkiadójuk, Leonard Chess szívesebben foglalkozott kisebb együttesekkel.
Az ötvenes évek első felében tizennégy dala is felkerült nemzetközi slágerlistákra. 1958-as angliai koncertjei, majd két újabb turnéja a hatvanas évek első felében sokkal hozzájárultak az ún. British Invasion elindulásához. Több hatvanas évekbeli lemeze is kísérletező jellegű volt, mivel a Newport Jazz Fesztiválon aratott sikere után kiadója megpróbálta tovább növelni népszerűségét, hol rézfúvósokkal (Muddy, Brass, and Blues), hol pszichedelikus hangzással (Electric Mud) közelítve más stílusokhoz.
1969-ben meghalt Leonard Chess, és a kiadó új vezetést kapott, de Waters csak a következő tulajdonosváltáskor, 1975-ben hagyta ott őket. 1976-ban a Blue Sky Recordshoz szerződött, ahol Johnny Winter lett a producere. Haláláig még négy albumot készített, melyből az első három Grammy-díjat kapott.
1983. április 30-án éjszaka otthonában álmában érte a halál, szívelégtelenség következtében.
Érdekességek
szerkesztés- Becenevéről – melynek jelentése 'sáros víz' – két magyarázat is ismert: az egyik szerint még kisgyerek korában kapta, mivel állandóan egy patak partján játszott; a másik egy szleng kifejezéssel hozza kapcsolatba: I have drunk muddy waters, ami kb. annyit tesz, 'padlón vagyok'.
- A Rolling Stones tagjai a Rollin' Stone (1950) című Muddy Waters dalról nevezték el együttesüket (a szám még Catfish Blues néven ismert).
- A Led Zeppelin egyik legnagyobb slágere, a Whole Lotta Love a Willie Dixon által írt, és Waters által játszott You Need Love-on alapul. Dixon még Waters olyan ismert dalait írta, mint az I Just Want to Make Love to You, a Hoochie Coochie Man és az I'm Ready.
- Ő segítette Chuck Berryt első lemezszerződéséhez (Maybellene).
- Herbie Hancock 1970-es évekbeli együttesét is Headhunters-nek hívták.
- A chicagói 43. utca egy szakaszát Muddy Waters Drive-ra nevezték át.
- Paul Rodgers, aki a Free, majd a Queen együttessel Magyarországon is járt, nagyszerű emléklemezt jelentetett meg halála 10. évfordulójára. Fellépett még Stonesszal, Johnny Winterrel. A feketék közül szinte mindenkivel játszott: John Lee Hooker nevét mindenképpen kötelező megemlíteni. Hat Grammy-díjat kapott a legelsőt 1971-ben. A rockra gyakorolt hatásáért bekerült a rock and roll halhatatlanjai közé.
- Fia, Big Bill Morgenfield többször fellépett Budapesten.
Diszkográfia
szerkesztésNagylemezek, koncertfelvételek
szerkesztés- Sings Big Bill Broonzy (1960)
- At Newport, 1960 (1963)
- Folk Singer (1964)
- Muddy Waters (1964)
- Muddy, Brass and the Blues (1965)
- Down on Stovall's Plantation (1966)
- Brass and the Blues (1967)
- Super Blues (1967) (Muddy Waters, Bo Diddley, Little Walter)
- The Super Super Blues Band (1967) (Muddy Waters, Bo Diddley, Howlin' Wolf)
- Blues from Big Bill's Copacabana (1968)
- Electric Mud (1968)
- Fathers and Sons (1969)
- After the Rain (1969)
- Sail On (1969)
- Back in the Good Old Days (1970)
- Good News (1970)
- The London Sessions (1971)
- Live at Mister Kelly's (1971)
- Can't Get No Grindin' (1973)
- Mud in Your Ear (1973)
- London Revisited (1974)
- Muddy & the Wolf (1974)
- The Muddy Waters Woodstock Album (1975)
- Live (1977)
- Unk in Funk (1977)
- Hard Again (1977)
- I'm Ready (1978)
- Muddy Mississippi Waters Live (1979)
- King Bee (1981)
- Paris 1972 (1997)
- Goin' Way Back 1967 (1998)
Válogatásalbumok
szerkesztés- The Best of Muddy Waters (1957)
- The Real Folk Blues of Muddy Waters (1966)
- More Real Folk Blues (1967)
- Vintage Mud (1970)
- They Call Me Muddy Waters (1970)
- McKinley Morganfield aka Muddy Waters (1971)
- Back in the Early Days (1977)
- Chess Masters I-III. (1981-83)
- Rolling Stone (1982)
- Rare and Unissued (1984)
- Trouble No More: Singles 1955-1959 (1989)
- Muddy Waters (box set, 6 CD) (1989)
- The Chess Box 1947-67 (box set, 9 CD) (1990)
- Blues Sky (1992)
- The Complete Plantation Recordings (1993)
- The King of Chicago Blues (1995)
- His Best: 1947 to 1955 (1997)
- His Best: 1956 to 1964 (1997)
- King of the Electric Blues (1998)
- The Lost Tapes (1999)
- Best of Muddy Waters: 20th Century Masters (1999)
- Mojo: The Live Collection (2000)
- The Best of Muddy Waters: The Millennium Collection (2000)
- Rollin' Stone: The Golden Anniversary Collection (2000)
- The Anthology (2001)
- King of Chicago Blues: The Essential Early Muddy Waters (2002)
- Muddy Mississippi Waters Live (2003)
- Martin Scorsese Presents the Blues (2003)
- Baby Please Don't Go (2004)
Források
szerkesztés- muddywaters.com (angolul)
- pbs.org – Életrajz (angolul)
- allmusic.com – Életrajz[halott link] (angolul)
- BBC Music – Életrajz[halott link] (angolul)
- Diszkográfia (angolul)
- Fender Players Club Hall of Fame (életrajz, hangszerei, jellegzetes hangolásai) (angolul)
- Lightning Red írása Muddy Waters stílusáról (angolul)
- Rock & Roll Hall of Fame (angolul)
- Tim Cahill írása Watersről (angolul)
- Interjú (1978) (angolul)
- Robert Gordon: Nem lehetsz elégedett. Muddy Waters élete és kora; ford. Szántai Zsolt; Cartaphilus, Bp., 2008 (Legendák élve vagy halva)