Munkácsi járás (1946–2020)

	Munkácsi járás
; Munkácsi járás címere	; Munkácsi járás zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Rang	ukrajnai járás
Székhely	Munkács
Alapítás éve	1956
Megszűnés éve	2020
	Népesség
Teljes népesség	100 056 fő (2019. jan. 1.)
Népsűrűség	100,26 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	998 km²
	Elhelyezkedése
	Munkácsi járás Pozíció Ukrajna térképén
	é. sz. 48° 28′ 12″, k. h. 22° 45′ 46″Koordináták: é. sz. 48° 28′ 12″, k. h. 22° 45′ 46″
	Térkép
	Munkácsi járás weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Munkácsi járás témájú médiaállományokat.

A Munkácsi járás egykori közigazgatási egység Ukrajna Kárpátontúli területén 1946–2020 között. Kárpátalja nyugati részén helyezkedett el; nyugatról az Ungvári, délről a Beregszászi, keletről az Ilosvai, északról a Szolyvai és a Perecsenyi járással volt határos.

A 2020. júliusi ukrajnai közigazgatási reform során kibővítették, így jött létre az új Munkácsi járás.

Történelem szerkesztés

Munkács és környéke több fontos ókori lelet forrása (Kárpátalja területén itt került elő a legtöbb ilyenkorú lelet). A környék a honfoglalás idejében két fontos vár (Ungvár és Borsova) közé ékelődve sokirányú csapásnak volt kitéve (északról a Kijevi Rusz, délről a Magyar Királyság kívánta magáénak). Jelentősebb települések valószínűleg 1241-ig nem alakultak ki itt.

A tatárjárást követően kezdődött a terület benépesítése magyar és külföldi hospesekkel. Ebben az időszakban vándorolt Munkács környékére jelentős számú ruszin nemzetiségű is. Ezt követően Munkács Bereg vármegye másodrangú településeként létezett, a környék is csak közepes mértékben fejlődött. A területen zajlottak a Rákóczi-szabadságharc utolsó hadi lépései is, amely hatására a lakosság ismét megtizedelődött.

A szatmári békekötést (1711) követően a volt Rákóczi-birtok a király kezére szállt, aki azt Lothar Franz von Schönborn mainzi érseknek és választófejedelemnek adta tovább.^[2] Lothar Franz halála után a birtokot unokaöccse, Friedrich Karl von Schönborn-Buchheim(wd) örökölte.^[3] Ezt követően Munkács és környékén fejlődésnek indult a kézműipar, melyek közül kiemelkedő egy kohászati üzem.

Az 1848–49-es szabadságharc egyik fontos központja ismét Munkács volt, így ekkor is jelentős számú népességcsökkenés jellemezte a vidéket.

Az 1920-ban Csehszlovákia részévé vált terület 1939-ben ismét a Magyar Királysághoz került, amíg 1944-ben a Vörös Hadsereg meg nem szállta. Az 1946-ban létrehozott közigazgatási egység gazdasági életében nagy jelentőséggel bírt a Barátság kőolajvezeték megépítése.

A környék mind a Szovjetunióban, mind az 1991-től független Ukrajnában közvetítőkapocs a kárpátaljai, illetve a Kárpátokon túli kereskedelem közt.

Gazdaság szerkesztés

A járás Kárpátalja egyik gazdaságilag jelentős területe. Az itt működő számos kis- és középvállalkozás elsősorban az építőiparban, a szállítás és a mezőgazdaság területén tevékenykedik.

A térség infrastruktúrája jónak mondható. Itt halad el a Csap–Lviv vasúti fővonal, az Ungvár–Kijev autóút, illetve a Barátság kőolajvezeték is.

Népesség szerkesztés

Lakóinak nagy részét (84%) az ukránok teszik ki. A kerület déli részén, illetve Munkácson azonban számottevő magyar kisebbség (12%) is él. Kárpátalja német kisebbsége három itteni faluban: Alsóschönborn, Felsőkerepec és Pósaháza településeken él.

Települések szerkesztés

Megyei alárendeltségű város szerkesztés

Munkács (Мукачево)

Városi jellegű települések szerkesztés

Kölcsény (Кольчино)
Szentmiklós (Чинадійово)

Községek szerkesztés

Alsókerepec (Нижні Коропец)
Alsóschönborn (Шенборн)
Bárdháza (Барбово)
Beregfogaras (Зубівка)
Beregkisalmás (Залужя)
Beregleányfalva (Лалово)
Beregnagyalmás (Яблунів)
Beregrákos (Ракошіно)
Beregsárrét (Кальник)
Beregszőlős (Лохово)
Borhalom (Бобовіще)
Csongor (Чомонин)
Dávidfalva (Звидово)

Dercen (Дерцен)
Dunkófalva (Обава)
Felsőkerepec (Веркний Коропец)
Felsőviznice (Верхня Визниця)
Fornos (Форнош)
Gorond (Горонда)
Ignéc (Зняцьово)
Iványi (Іванівці)
Izsnyéte (Жнятино)
Lóka (Лавки)
Makarja (Макарьово)
Mezőterebes (Страбичово)

Nagylucska (Великі Лучки)
Nagymogyorós (Копинівці)
Ormód (Брестів)
Pisztraháza (Пістрялово)
Pósaháza (Павшіно)
Repede (Бистриця)
Szánfalva (Станово)
Szarvasrét (Пузняківці)
Szernye (Серне)
Újdávidháza (Нове Давидково)
Várkulcsa (Ключарки)
Zsukó (Жуково)

Jegyzetek szerkesztés

↑ Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)
↑ Ilnicki Beáta: Telepessors a Kárpátalján (magyar nyelven). Múlt-Kor, 2006. június 13. (Hozzáférés: 2022. április 9.)
↑ Nagy Iván. Schönborn család, Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal – Tizedik kötet (magyar nyelven) (1863). Hozzáférés ideje: 2022. április 9.

Kárpátalja-portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[0c4b434101ad3a1c2f803ffaa3413e77e4663afa-1] Ukrán Statisztikai Hivatal: Чисельність наявного населення України на 1 січня 2019 року (ukrán nyelven). Ukrán Statisztikai Hivatal, 2019. (Hozzáférés: 2019. június 25.)

[telepessors-2] Ilnicki Beáta: Telepessors a Kárpátalján (magyar nyelven). Múlt-Kor, 2006. június 13. (Hozzáférés: 2022. április 9.)

[3] Nagy Iván. Schönborn család, Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal – Tizedik kötet (magyar nyelven) (1863). Hozzáférés ideje: 2022. április 9.

[1]

[2]

[3]