Főmenü megnyitása
A Munkásőrség emblémája.
A VII. kerületi munkásőr egység zászlóavató ün­nepsége Budapesten (1957)
Munkásőrök sorakoznak a vastag csőköpennyel ellátott, csigatáras PPS–41[1] géppisztolyaikkal 1972-ben
Az 1958-as április 4-i katonai díszszemle nézőközönsége és a munkásőrsorfal a Dózsa György út 68. előtt
A Munkásőrség karszalagja
Munkásőr rendezvény a Láng Gépgyárban 1977-ben

A munkásőrség a levert 1956-os forradalom után, a szocialista hatalmi rendszer támogatására Magyarországon létrehozott, közvetlen pártirányítás alatt álló félkatonai szervezet volt. A forradalom rendfenntartójaként ott voltak minden párt- és állami ünnepségen. A munkásőrök civil foglalkozással rendelkező, a kommunista hatalom iránt elkötelezett párttagok voltak, akik munkájuk mellett vállalták a munkásőri feladataikat. A rendszerváltás folyamata során (a Németh-kormány kezdeményezésére) törvénnyel feloszlatták.

TörténeteSzerkesztés

ElőzményekSzerkesztés

A munkásőrséghez hasonló szervezetek már 1956 előtt is léteztek a szocialista országokban, részben a második világháborút lezáró békeszerződések kijátszására (mint az NDK-beli Kampfgruppe osztagok[2]), részben hogy fegyveres erőknél jobban aktivizálható, irreguláris „népi” csoportok álljanak rendelkezésre (Lidové Milice, Csehszlovákia).

MegalakulásaSzerkesztés

A munkásőrséget az 1956-os forradalom leverése után alakította a szovjet ellenőrzés alatt álló Kádár János vezette magyar pártvezetés, annak érdekében, hogy a párthoz hű, megbízható fegyveres testületet hozzanak létre, ami mintegy párthadseregként segít a forradalomhoz hasonló események megakadályozásában. Az 1956-os forradalom leverését követően az erőszakszervezetek rendszerét átalakították: Létrehozták a Fegyveres Erők és Közbiztonsági Ügyek Minisztériumát, amely a Belügy-és a Hadügyminisztériumot is magába foglalta. Ez a két hivatal 1957. március 1-én vált önállóvá. Az MSZMP Adminisztratív Osztálya, Czinege Lajos vezetésével, foglalkozott az erőszakszervezetekkel és a karhatalmi alakulatok megszervezésével.

1957. január végén az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága döntött a munkásőrség létrehozásáról.[3] Az ideológikus elképzelés szerint „1919-es vöröskatonákból, volt partizánokból, 1944 előtti kommunista munkásokból, téesztagokból és szegényparasztokból" kellett volna megalakítani a „párt (új) öklét”. A forradalom oldalán döntő szerepet játszó munkásság körében a régi-új rendszer támogatása keveseknek volt népszerű, a munkásőrségben az alapításkor 50%-os részvételükkel túlreprezentálták magukat a párthű értelmiségiek, a párt-, az állami és a gazdasági vezetők, hivatalnokok, funkcionáriusok. Ténylegesen „párthadseregként” (korabeli meghatározás) működött, közvetlenül az MSZMP-nek alárendelve, mint „fegyveres testület”. A forradalom leverése utáni alapításakor, 1957-ben tömegével jelentkeztek a kommunista párt és annak egypártrendszerű hatalma mellett elkötelezett katonák, rendőrök, hivatalnokok, párttagok. 1957 áprilisára 20 ezren léptek be. Budapesten 1957 márciusában erőfitogtató felvonulást rendeztek. Ettől kezdve rendfenntartóként minden párt- és állami ünnepségen jelen voltak. Eleinte pisztolyokkal, később PPS géppisztollyal szerelték fel őket, fegyverüket hazavihették, otthon tartották. A kezdeti 20 000 tagból lassanként egy 60 000 fős testület lett. Habár soha nem vetették be, a munkásőrségnek jelentős szerepe volt a „puha diktatúra” fenntartásában, a „belső ellenség” felkutatásában, az elrettentő erő demonstrálásában.

A munkásőrség szervezetileg a kerületi rendőrkapitányság alá volt rendelve, a tagok felvételéről azonban a pártbizottságok döntöttek.

A munkásőrség valószínűleg nem élvezte a pártvezetés korlátlan bizalmát, mivel ugyan a honvédség tartalék fegyvereivel felfegyverezték, azonban éles lőszert – eleinte – egyáltalán nem kapott.

Eredetlegendája az, hogy az „ellenforradalmi” események alatt a munkás-paraszt hatalmat megvédő munkások voltak az alapító tagok. Egyenruhájuk a korabeli sötétkék munkásruha volt. A jellegzetes „Lenin-sapka” azonban a legendák szerint nem szovjet, hanem kínai eredetű. A kínai vörösgárdisták viseltek hasonlót. Bár éles harci bevetésen nem vettek részt, de árvízvédelemben, állategészségügyi kordonok fenntartásában stb. aktívan részt vettek. Érdekesség, hogy nők is a tagjai lehettek, tisztesek pedig nem voltak, csak tisztek.

FeloszlatásaSzerkesztés

A Munkásőrség harckészültsége a magyarországi rendszerváltásig, 1989 végéig megmaradt.[4]

A legfontosabb, hogy a Munkásőrséget át tudjuk menteni, egy új, baloldali felállású vezetés legitim szervezeteként a baloldali erők segítésére és támogatására.
Borbély Sándor országos parancsnok a Munkásőrség Országos Parancsnokságának (MOP) 1989. október 2-ai ülésén[5]

1989. október 31-én az ún. „négyigenes” népszavazáson a szavazók 94,9%-a a Munkásőrség megszüntetésére szavazott. Ez csak megerősítette a már korábban elfogadott 1989. évi XXX. törvényt,[6] melynek következtében a testület 1989. október 20-án jogutód nélkül feloszlott. A testület országos parancsnoka Halas Lajos (1957-1962), Papp Árpád (1962-1980), végül Borbély Sándor (1980-1989) volt.

RendfokozatokSzerkesztés

Törzs beosztási jelzésekSzerkesztés

Rangjelzés Megnevezés
  Főrevizor
  Főügyeletes
  Főügyeletes-helyettes
  Kapuügyeletes
  Csoportvezető
  Szolgálatvezető
  Törzscsoport munkatárs
  Törzscsoport közvetlen állomány
  Egységtörzs munkatárs I.
  Egységtörzs munkatárs II.
  Egységtörzs munkatárs III.
  Egységtörzs állomány
  Beosztott állomány

Parancsnoki beosztási jelzésekSzerkesztés

Rangjelzés Megnevezés
  Országos parancsnok
  Országos parancsnok-helyettes
  Parancsnok
  Parancsnok-helyettes
  Csoportvezető főtiszt
  Egységparancsnok
  Egységparancsnok-helyettes
  Szolgálatvezető
  Beosztott századparancsnok-helyettes
  Század szolgálatvezető
  Szakaszparancsnok
  Szakaszparancsnok-helyettes
  Rajparancsnok
  Beosztott munkásőr állomány

JegyzetekSzerkesztés

  1. Öntöltő PPS-41 - Legál-gitár
  2. „Kampfgruppen der Arbeiterklasse”
  3. 1957. február 18-án adta ki a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a munkásőrség megszervezéséről szóló 1957. évi 13. számú törvényerejű rendeletét. - 1957. évi 13. sz. tvr. a munkásőrségről
  4. Ólmosi Zoltán:Tervek kapuzárás előtt - A Munkásőrség, mint Népőrség? Eskü a Szent Koronára?
  5. Ólmosi Zoltán:Iratmegsemmisítés a Munkásőrség felszámolása idején - Egy „félreértett" parancs Fóton
  6. 1989. évi XXX. törvény a munkásőrség megszüntetéséről. [2011. július 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 27.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés