A munkarend a Munka Törvénykönyve alapján azon szabályok összessége, amelyekkel a munkáltató meghatározza a munkaidő-beosztást a munkavállaló számára.[1]

A munkaidő-beosztás általános szabályaiSzerkesztés

A munkarendet alapvetően a munkáltató szabályozza.
Ennek jogát a munkavállaló számára írásban átengedheti (kötetlen munkarend). A munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkaköri feladatok sajátos jellege miatt azokat meghatározott időpontban vagy időszakban tudja csak teljesíteni. Kötetlen munkarend esetén a törvény a szabályozás egyes elemeit feloldja.[2]
A munkáltató köteles a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére (egészség- és balesetvédelem) valamint a munka jellegére (pl. fizikai, szellemi igénybevétel) beosztani.
Az általános munkarend az, hogy a munkaidőt heti öt napra (hétfőtől péntekig) kell beosztani.
Munkaidőkeret, vagy elszámolási időszak alkalmazása esetén – a 101–102. §-ban[3] foglaltakra tekintettel – a munkaidő a hét minden napjára vagy az egyes munkanapokra egyenlőtlenül is beosztható (egyenlőtlen munkaidő-beosztás).
A munkaidőbeosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. A munkáltató különleges esetekben ennél rövidebb időt tarthat be.[4] Ennek hiányában az utolsó munkarendi utasítás a mérvadó.

Az általánostól eltérő munkaidő-beosztásSzerkesztés

Elszámolási időszak alatt is teljesíthető a heti munkaidő.[5]
A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje – a részmunkaidőt kivéve – négy óránál rövidebb nem lehet (általános teljes napi munkaidőnél rövidebb teljes napi munkaidő).
A munkavállaló munkaideje maximum
  • tizenkét óra naponta,
  • negyvennyolc óra hetente.(Egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén heti átlag vehető figyelembe)[6]
Készenléti munkakörben történő vagy hozzátartozói (munkáltató vagy tulajdonos) foglalkoztatás esetén kizárólag írásos megállapodás alapján a munkavállaló munkaideje maximum
  • huszonnégy óra naponta
  • hetvenkét óra hetente.(Egyenlőtlen munkaidőbeosztás esetén heti átlag vehető figyelembe)
Téli időszámítás egy órával növelheti a beosztás szerinti napi vagy heti munkaidőtartamot.[7]
A munkavállaló beosztás szerinti munkaidejébe be kell számítani
  • naponta a munkaidőbeosztástól eltérő rendkívüli munkaidő tartamát
  • hetente a négy jogcímen eltérő rendkívüli munkaidő tartamát [8]
Az ügyelet teljes időtartamát be kell számítani nem mérhető munkavégzési időtartam esetén.[9]

Pihenőnapra történő beosztásSzerkesztés

Pihenőidőbe tartozik a vasárnap és a munkaszüneti nap is.

Vasárnapra rendes munkaidő
a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben,[10]
b) az idényjellegű,
c) a megszakítás nélküli,
d) a több műszakos tevékenység keretében,
e) a készenléti jellegű munkakörben,
f) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben,
g) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén,
h) külföldön történő munkavégzés során, valamint
i) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál

foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.

A munkaszüneti nap[11] pihenőnapnak tekintendő, és az állam által engedélyezett ünnepnapokat jelenti. Rendes munkaidő beosztása indirekt módon tiltott[12] (de rendkívüli munkaidő beosztható)
  • a több műszakos tevékenység keretében
  • a készenléti jellegű munkakörben
  • a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló számára.
A munkaszüneti napok miatti általános munkarendváltozást rendeletben szabályozza a foglalkoztatás-politikáért felelős miniszter minden évben a tárgyévet megelőző év október 31-ig legkésőbb.[13]

JegyzetekSzerkesztés

  1. 2012. évi I. törvény "50. A munkaidő-beosztás szabályai 96. § (1) A munkaidő-beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató állapítja meg."[1]
  2. 2012. I. törvény " (3) Kötetlen munkarend esetén a) a 93–112. §-ban, valamint b) a 134. (1) bekezdés a)–b) pontban foglaltakat – e bekezdés kivételével – nem kell alkalmazni. (4) A munkavállalóra az 53. § (30. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás) szerinti foglalkoztatás esetén a munkavégzés helye szerinti munkarend az irányadó." [2]
  3. 2012. évi I. törvény "51. A munkaidő vasárnapra vagy munkaszüneti napra történő beosztása"[3]
  4. 2012. évi I. törvény "A munkáltató az adott napra vonatkozó munkaidő-beosztást, ha gazdálkodásában vagy működésében előre nem látható körülmény merül fel, legalább négy nappal korábban módosíthatja." [4]
  5. 2012. I. törvény "98. § (1) A munkaidő munkaidőkeret hiányában úgy is beosztható, hogy a munkavállaló a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével megállapított heti munkaidőt a munkáltató által meghatározott hosszabb, az érintett héttel kezdődő időtartam (elszámolási időszak) alatt teljesítse."[5]
  6. 2012. évi I. törvény 99. § (7)"Egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén a (2) bekezdés b) pontját és a (3) bekezdés b) pontját azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a beosztás szerinti heti munkaidő tartamát átlagban kell figyelembe venni."
  7. 2012. évi I. törvény "A munkavállaló beosztás szerinti napi vagy heti munkaideje a (2)–(3) bekezdésben meghatározott tartamot legfeljebb egy órával meghaladhatja, ha a téli időszámítás kezdete a munkaidő-beosztás szerinti munkaidőre esik." [6]
  8. A 2012. évi I. törvény " a) a munkaidő-beosztástól eltérő, b) a munkaidőkereten felüli, c) az elszámolási időszak alkalmazása esetén az ennek alapjául szolgáló heti munkaidőt meghaladó munkaidő, továbbá d) az ügyelet tartama."[7]
  9. 2012. évi I. törvény "A munkavállaló beosztás szerinti napi munkaidejébe az ügyelet teljes tartamát be kell számítani, ha a munkavégzés tartama nem mérhető." [8]
  10. 2012. évi I. törvény " (3) A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha a) a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor."[9]
  11. 2012. évi I. törvény "102. § (1) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25–26."[10]
  12. 2012. évi I. törvény "102. §(2) Munkaszüneti napra rendes munkaidő a 101. § (1) bekezdés a)–c), g)–h) pontban meghatározott esetben osztható be."[11]
  13. 2012. évi I. törvény "(5) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy – legkésőbb a tárgyévet megelőző év október 31-ig – az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását évenként rendeletben szabályozza. Ennek során vasárnap nem nyilvánítható munkanappá és a változtatásnak azonos naptári hónapra kell esnie." [12]

ForrásokSzerkesztés

  •   Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap